Tovább diktál? – Kipróbáltuk az új Nissan Juke-ot!

Gondolta volna valaki, hogy a Nissan finoman szólva is furcsa külsejű crossovere sikeres lehet? A Juke-ot zabálta a világ azon fele, amelyik kapott belőle.

9 év alatt több mint 1,5 millió példány kelt el, ami talán némi pozitív visszaigazolás arról, hogy valamit jól csináltak.

Érdemes folytatni? Naná! Kilenc évvel ezelőtt még épp csak ébredezett a crossover őrület, de már mindenki veszettül fejlesztett, mert látták, hogy ez a torta orbitálisan nagy lesz és jut belőle lényegében mindenkinek, csak be kell szállni valamivel. A Nissan az elsők között volt a Qashqai-jal és a Juke-kal, utóbbi életciklusát viszont alaposan kihúzták. Mondjuk a fura crossover ügyes frissítést kapott pár éve, a 370Z-hez hasonló fényszórókkal változtatták meg a tekintetét, megint divatos lett, pedig ugyanaz maradt. Ezzel szemben persze most egy teljesen új autót készítettek, és a második Juke legalább akkora karakter, mint az úttörő első. Az mondjuk első ránézésre is látszik, hogy komolyabb, a játékos formákban benne van egy marék a nagyobb modellekből. Kevésbé bohókás, sokkal inkább egy büszke kiállású hipszter, amin alaposan ismert jegyeket láthatunk, mégis menő az összkép. Bejött az osztott fényszóró, meg is maradtak mellette, de a fölső ledes menetfényt belesimították a gömbölyű orrba és a kerek alsók is kaptak némi egyedi belső kialakítást. Megint semmihez nem hasonlítható a front kialakítása, oldalról megvan benne ugyanaz a forma, de az éles törések miatt jóval modernebb. Hátul nagy a változás, szélesebbre vették a csomagtérajtót, így már úgy fértek el rajta nagyobb lámpatestek, hogy megosztották őket. Konzervatívabb és elég hasonló a többi modellhez, de még mindig izgalmas.

A dizájn egyébként az egyik legfontosabb pont, a Nissan felmérése alapján a Juke-ot szerelemből vették/veszik az emberek, imádják a kinézetét, dizájner kiegészítőként tartják.

Ehhez mondjuk hozzá kell tenni, hogy a fiatalos stílus bizonyos országokban – nálunk is – épp, hogy az idősek körében lett népszerű. Az új Juke pont ezért nagyon ad a külsőre, bár kicsit fáj, hogy az élénk színek egyelőre kimaradtak a kínálatból. A szokásos felszereltségi szintek, mint a Visia, Acenta, N-Connecta és Tekna mellé érkezett az N-Design is. Ebben 20 féle színkombinációban állíthatjuk össze a Juke-ot a tető, a karosszéria és az utastér színeit illetően. A többféle bordó árnyalat mellett vannak szürke, ezüst, fehér fényezések, de sehol egy élénk sárga, ami korábban nagyon jól állt neki. Ezt sajnos egész kevesen keresték, ezért sem került az új kínálatába. Belsőből három választható, az egyikben fehérek az ülések külső kárpitelemei és a belső kiegészítő elemei, a másikban narancssárgák a szegélyek és Alcantara az ülések huzata, a harmadikban pedig fekete bőrüléseket és nagyon furcsa, ezüstöt csillanású ajtó- és műszerfal-betéteket kapunk. Jól néz ki az utastér, a műszerfal kiugró betéteitől egész izgi a látvány, a kerek légbeömlők is játékosak, fémesen kattannak. Mondjuk nem olyan finoman, mint egy Mercedesé, de nem is a prémium kategóriában járunk. Kicsit sokféle textúrát látunk egyszerre, karbonmintás a műszerek körüli műanyag és az indítógomb körüli gyűrű, lehet mellette Alcantara, csillogós bőr, stb..., de igazából a sokféle feketével kihívás megbarátkozni. Az anyagok általánosan jók, de azt nehezen tudom megérteni, hogy a műszerfal szélvédő alatti része miért finom tapintású, puha, habosított műanyag és az ajtókárpit miért rideg, kőkemény? Fordítva kéne lennie... A kormány a legutóbbi frissítésekkor több modellben is bemutatkozott, tök jó a fogása, a kis középpel szép is, jó minőségérzete van, és nagy újdonság, hogy minden irányban állítható.
Az utastér legfontosabb fejlődése a méretnövekedés. A Juke egyébként is nőtt hosszban 7 centit, tengelytávban viszont 10,5 centit, ami óriási lépés az elődhöz képest. Így már van értelme a hátsó sornak, ordítóan nagyobb lett a hely és hosszabb a hátsó ajtó is, teljesen olyan a bejutás és a hátul ülés, mint egy normális autóban. Emellett 20%-kal nőtt a csomagtér is, 422 liter pedig már egész jónak mondható egy ilyen vagány külsejű crossovernél. A beltér nagy dobásaként a fejtámlákba épített hangszórós Bose hifi is elérhető, a hangzást egyelőre nem éreztem átütőnek, de mindenképp más élmény, mint egy hagyományos hangrendszer. Egészen érdekes, amit a Nissan művelt motorizáltság terén, semmi más nincs egyelőre, csak a Daimler-féle 1,0 literes háromhengeres turbós benzinmotor 117 lóerővel. Annyira nem érdekli a vevőket, mi hajtja, hogy igazából semmi értelme többfélét fejleszteni hozzá. Egyelőre azt mondják, hogy 2020 után érkeznek hibrid rendszerek is, de addig nem lesz más a Juke-hoz, csak ez. Valójában nem egy rossz döntés, van egy kis alapjárati remegése és a hangjában is megvan a háromhengeres orgánum, de ez már messze nem olyan bántó, mint ami például a Micrában volt. Ha nem ez lenne a dolgom, egy pillanatig nem foglalkoznék vele és garantálom, hogy a célközönség által követett influenszerek sem fognak ezzel törődni az instán, hisz egy ilyen „dizájner” terméknél teljesen tökmindegy. Titeket azért remélem érdekel, és azért olvastok még minket. Nektek elárulom, hogy motorként értékelni egyébként nem lehetetlen, 2000 alatti fordulattól pár másodpercig tartó túltöltéssel 200 Nm-t ad le, ami egyébként ügyesen meg is indítja. 5000 fölött jön a csúcsteljesítmény, de valójában addig a nyomaték csak elég lankásan csökken, szóval kimondottan jól használható az ereje. Sportosságot azért ne keressünk benne túlzottan, úgy sem, hogy dedikált menetmódválasztót is kapott, valójában sokat nem változtat a viselkedésén érzésre. A hétfokozatú duplakuplungos automatát most egész korrektül felprogramozták, ha nem megyünk be Barcelona közepébe gerillaakcióként, talán ki sem jönnek a kis induláskori akadozásai a menetpróbán. Sokkal jobb most, mint a Qashqaiban, sosem gondoltam volna, hogy ilyet mondok, de a Juke-ba már tudom ajánlani a 7-es DCT-t. Aki szeret váltogatni, az mondjuk jobban jár majd a hatos kézi váltóval, de tudom, hogy közlekedési eszköznél ez már lényegtelen, nekem is jobban passzolt az egész összképez az automata. Ilyen közegben nem feltétlenül akarok én sem foglalkozni a váltásokkal.

Elég jó az úttartása, könnyed a kormányzása, vezetni elég természetes, és a német rendszámos, előszériás tesztautók egyben is voltak, meglátjuk majd a kész terméket.

A 19 colos felnik ellen nincs orvosság, így azok ütöttek úthibákon és fekvőrendőrökön, de semmi drámaira nem kell gondolni, teljesen vállalható. A Nissan legfejlettebb modelljeként lép piacra, ami a technológiai részleteket és a konnektivitást illeti. Az új érintőképernyős fejegység online kapcsolatot is lehetővé tesz, ami a gyári navigáció szempontjából élő forgalominformációkat jelent. Ezen felül az online kapcsolatot azzal bővítették ki, hogy mintegy okoseszközként párosíthatjuk a Juke-ot saját Google Home személyi asszisztensünkhöz. Lehet, hogy ma még nem áll mindenkinek a lakásában egy kis váza, amin keresztül beszédvezérléssel irányíthatja okosotthona kiegészítőit, de a Juke célközönségénél már igenis ott figyel, a Nissan szerint. Lekérdezhetünk tőle néhány hasznos infót és útvonalat is terveztethetünk vele, így amikor beülünk az autóba, már élesítve lesz a navigáció. Ennél én egy kicsit fontosabbnak találom az okostelefonos alkalmazást, ami a nagyobb prémium márkákéhoz hasonló azonnali kapcsolatot jelent az autóval. Nyithatjuk-zárhatjuk a telefonnal távolról, felkapcsolhatjuk a lámpáit és megszólaltathatjuk a kürtöt is. Jelentősebb funkció az élő helymeghatározás és az üzenetek megtekinthetősége, vagyis, ha bármilyen hiba jelentkezik az autóban, azt egyből láthatjuk értesítésként a telefon is. Emellett Apple CarPlay és Android Auto is működik a multimédián. Itt mondjuk furcsa, hogy egyelőre csak egy darab USB csatlakozót találtunk az autóban. A Google Home-os funkciót, illetve az okostelefon integrációt örök életre adja a Nissan, az okostelefonos applikáción keresztüli kezelést viszont csak 3 évre, de bizonyos felszereltségekhez már alapáron, így egyből használhatóvá válik a Juke legfontosabb újdonsága. Az új crossover összességében tökéletesen hozza az előd vagányságát, de egy jóval komolyabb és komolyabban is vehető autó a második generáció, ami minden szempontból jó pont.

Divattermékként is megállja a helyét, miközben alaposan javult a praktikum és az anyaghasználat.

Összességében könnyedén elfogadható és azonnal szerethető mindennapi vidámságot ad, miközben most már tényleg használható négy főnek is, ha szükséges. Hamisítatlanul tovább diktálja az előd által megteremtett divatot és elismerően beállt abba a sorba, ami a technológiai fejlődés előtt áll. Mindenképp nagy lépés, pláne, ha valami alternatív hajtást is kap a közeljövőben, az egyetlen motorjával és választható váltójával decembertől érhető el a hazai kereskedésekben.