Tökéletes ajánlat önfegyelmet gyakorlóknak – BMW X4 M40i

Emeletes sportkocsi. Bármely villanyautó-fanatikus adrenalinszintjét is helyből megduplázza a BMW X4 M40i motorjának beindítása. Csak ez a gombnyomás még az első méter megtétele előtt arra buzdítja e kétségkívül nem mindennapi SUV sofőrjét, hogy már a garázsból is padlógázzal álljon ki. Ez az autó készségesen falja a kilométereket, nagykanállal habzsolja a kanyarokat, lehengerlően, sportautóhoz méltóan. Aljas módon én most mégis megfordítom a dolgot és nem erről az oldaláról közelítem meg a csúcs X4-et, nem is próbálom a jót látni benne. Hiszen arról már amúgy is írtunk korábban - bár dízelmotorral - és a BMW M-kúrájának hatásossága ugyancsak ismeretes. Csalódás. Ha nem úgy közlekedünk ezzel az autóval, ahogy a indításkor felhangzó hörgés diktálja, akkor tulajdonképpen csalódnunk kell. Hiszen akkor menet közben ugyanolyan ez az X4 is, mint a többi. Feltéve, ha jó minőségű autóúton andalgunk vele 90-nel, amikor éppen tud viszonylag csendes is lenni. Egyébként meg mégsem igaz, hogy olyan, mint a többi, például pont az indításkori motorbőgetés miatt, ami beinvitálja a hangyákat a gatyába. Pláne, ha egy zárt térben, szűk garázsban kerül sor a motorindításra, a családban a nagyszülők háta is borsózott tőle, jó értelemben. Ezenkívül abban is különbözik ez az X4 a többitől, hogy jóval kényelmetlenebb a futóműve, no és persze ez fogyaszt a legtöbbet, autópályán pedig már zavaró, folyamatos monoton búgást kelt a kipufogó. Ezzel is azt sugallva, hogy toljad neki, hadd ordítson a motor és ragadja magával a száguldásra vágyó utasokat, hiszen erre tervezték ezt az autót! Jó, jó, de kinek, minek? Le a kalappal, hogy ilyen négykerekű vidámparkot tud gyártani a BMW, sőt, nem csak ezt, hanem van még néhány másik modellje, amire ugyanez igaz, és más gyártók is dicsekedhetnek hasonló élményt adó „dögökkel”. És remek, hogy van egy ország Nyugat-Európában, ahol legalább a végsebesség tekintetében kiélvezhető egy ilyen jármű képessége, mert - egy-egy szakaszon - nem riogatják sebességkorlátozással és sebességmérőkkel a száguldásra vágyókat. De mi nem ott élünk. Sőt, a világ szinte minden más részén élnek sebességkorlátozások, s forintban mérve milliárdokat költenek a gyorshajtók kiszűrésére. Harcolnak a közlekedésbiztonságért, hogy minél kevesebben haljanak meg és sérüljenek meg az utakon. Az autógyártók pedig szintén milliárdokat költenek biztonsági rendszerekre, és mindezt beleteszik egy olyan autóba (is), ami alig 5 másodperc alatt gyorsít százra, 250 kilométer/óra a végsebessége és hozza az egy évtizeddel ezelőtti versenyautók képességeit. Rendszámos versenyautó! A világon bárhol levizsgáztatható, közúton használható „személyautónak” mondják ezt a 360 lóerős vadállatot, amely a vezetőjéből is minden eszközzel megpróbál azt faragni. Mert az jó. Persze. Csak akkor miért hangoztatjuk annyit a biztonság fontosságát? Félreértés ne essék, ez a kérdés valójában nem ennek az autónak szól, meg nem is a BMW-nek, hiszen bő ezer lóerős sportkocsik is kapnak rendszámot. Inkább az iránynak szól, amerre a fejlesztések tartanak. Ja, hogy a mérnökök csak a piaci igényeket elégítik ki, meg a vevők elvárásainak igyekeznek megfelelni? Nos, ez remekül hangzik, de szerintem nagyon nem így van. Sokkal inkább hiszem, hogy az autógyártók alakítják a vevők ízlését és erre lesznek fogékonyak a kedves vásárlók, akik így beetetve keresik a még „több élményt adó” autót. Valóban élvezetes egy ilyen orgánumú négykerekűvel a hathengeres üvöltése közepette kilőni és alig 5 másodperc alatt 100-zal tépni. Ezzel persze már túl is léptük az országúton megengedett sebességet. „Bevallom, nekem ez fáj”. Sokan nyilván nem értik, hogy mi a probléma a sebességtúllépéssel, hiszen napi szinten, rutinosan ezt tesszük. Ezzel az autóval viszont még fájdalmasabb visszafognia magát az embernek. Nem kell visszafogni? De igen, kell. Nem azért, mert megbüntetnek, hanem azért, mert valóban kész életveszély száguldozni egy olyan országban, ahol a sebességkorlátozásokkal tarkított szabályozás miatt senki nem számít olyan járműre, amely nagyságrendekkel gyorsabb a forgalom többi résztvevőjénél. És felesleges azt előhozni, hogy minek nekünk sebességkorlátozás az autópályára, amikor a németeknek sincs. Mert csomó helyen van! Felesleges azt mondani, hogy csak a hangja és a menettulajdonságai miatt is jó ötlet egy ilyen autó. Valójában, ha szabálykövetők, vagy akár csak biztonságos autózásra törekvők próbálunk maradni - ami közúton ugye alapvető - akkor egy ilyen autó tökéletesen élvezhetetlen szinte mindenhol. Kizsigerel a folyamatos provokációjával, aminek, ha megadod magad, utálat tárgyává válsz az utakon, pedig csak rendeltetésszerűen használsz egy rendszámos SUV-t. Vagy önuralmat gyakorolsz, és végül magad sem érted, hogy minek zötykölődsz egy 26 milliós autóban, ha még csak oda sem lépsz neki, úgy tisztességesen. Szülőhazájában van az X4 M40i - és társai - helye, ahol legalább az autópályán kiélhetők képességei. Akkor meg minek? Ahogy fentebb is írtam, sok más autó esetében is elmondható mindez, de például legutóbb az M2-t legalább olyan körülmények között próbálhattuk, ahová valóban való, versenypályán, neki szánt terepen. Viszont egy emelt SUV, amiben magasan ülünk, igazán nem arra termett, hogy sportkocsit gyúrjanak belőle (akkor sem, ha léteznek az X4-nél nagyobb, jobb terepjáró-képességű, mégis brutálisabb SUV modellek.) És ezzel vissza is kanyarodtunk az eredeti kérdéshez, hogy mi volt előbb, az igény vagy a termék. Az igényt a gyártók támasztották, akik persze nem gyártanának ilyen autót, ha az előzetes piaci felmérések alapján nem mutatkozna rá igény, mégis náluk van a labda. Hiszen szuper, hogy ez az autó olyan, amilyen, nekem is bitangul tetszik, viszont erkölcsileg sem helyes, hogy folyamatosan olyasmire csábítja vezetőjét, ami közúton nem biztonságos. Tudjuk, hogy nem feltétlenül kell 360 lóerő az élvezetes autózáshoz, utcai használhatóságáról azért eszembe jutnak a betiltott cigarettareklámok, amelyek az életveszélyes dohányzásra csábítottak. Más csábítás is akad a világban... Mindent a maga helyén. Ha az autógyártók nem keverték volna össze már nagyon régen az autósportot az utcai járművekkel, akkor az X4 is egy kényelmes, csendes utazóautó lenne. Mert a fejlesztők arra gyúrtak volna, hogy a tökéletestől egy kicsivel is elmaradó vasúti átjárón átkelve ne olyan legyen az élmény az X4-ben, mintha szekéren utaznánk. Meg azt is kitalálták volna már, hogy a nem perforált bőrkárpitra kellemesen légkondicionált utastérben se ragadjon hozzá az ember egy átlagos nyári napon, ülésszellőztetés nélkül se. Ilyenekkel telne a mérnöki munkaóra, miközben lehetne élvezetesen irányítható, közvetlen kormányművel ellátott autót gyártani, csak emellett nem biztatná a kipufogó morajlása, a motorindítás, a lovak ficánkolása meg minden apró részlet az embert arra, hogy mindaz ellen tegyen, amit biztonságnak hívnak. Közlekedhetnénk ringató kényelemben, biztonságosan, a sportos modellek kifejlesztésére költött milliárdokból pedig minden faluba épülhetne versenypálya, ahol munka után mindenki kiélhetné magát az akár a biciklikölcsönzéssel vetekedően egyszerű módon bérelhető versenykocsikkal. Garantáltan tömegek járnának oda - akár önvezető autókkal - ha az utcai járművek nem vetekednének a versenyautókkal. Az ilyen kvalitású járművek, mint például a BMW X4 M40i pedig rendszámot sem kapnának, hiszen egyszerűen nem utcai autók. Most viszont minek gondolkodna bárki ilyesmiben, ha egy SUV-ból is sportkocsit faragnak?