Több, mint egy CX-60 kombi? Teszten a dízel Mazda CX-80!

Már kezdésképp szögezzük le: a CX-80 egy kiemelkedő autó. Nem hibátlan, de valami olyat hozott össze, amit semmilyen más csomag nem tud a piacon. Ennek jelentős részéről azonban a CX-60 alapok tehetnek, ám a nagyobb testvér legfontosabb extrája, hogy nem feleslegesen nagy, hiszen a kisebb változattal ellentétben nem csak 5 felnőtt fér el benne. De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjünk inkább szokás szerint az alapoknál.   A CX-80 hatalmas, már szinte túl nagy a magyar utakra.  Kimondottan magas, ezért kellően tekintélyt parancsoló, ráadásul a megnövelt tengelytávnak és a hosszabb hátsó résznek köszönhetően már nem is csak egy arányosan nagyobb CX-5 sziluettet kapunk. Tudom, a SUV világban szentségtörés ilyet mondani, de lényegében ez egy CX-60 kombi. Ott a normális formájú - és értelmezhető kilátást is biztosító - hátsó oldalablak, a hosszabb tető, a megnövelt hátsó túlnyúlás és a szögletesebb hátsó fertály is. Nem nehéz belelátni, hogy 20 évvel ezelőtt ugyanezt a formulát szedánokon és kompakt ötajtósokon alkalmazták a mérnökök, hogy családi autókat formáljanak belőlük. Az utastér első szegmense egy az egyben a CX-60 modellből költözött át, ami minden előnyét és hátrányát is hozza a már megszokott technikának. Az anyagminőség például ügyes középutat talál a költséghatékony gyártás és a változatos, prémiumérzetet sugárzó textúrák együttes megvalósítására. Tapintás terén viszont már érződik a spórolás, még ha nem is zavaró. A képernyők korrekt méretűek, ám a rendszer irányításához továbbra sem érdemes a kijelzőt böködni: célszerűbb hagyományosan, a két ülés közötti tekerőkkel próbálkozni. Az igazi különbségeket azonban a B oszlop mögött kell keresni: a CX-80 a kistestvér 2+3 üléses elrendezése helyett hat, vagy akár hét személyes is lehet. A harmadik sorban változattól függetlenül azonos a két szükségülés, amelyek egyébként az alacsonyabb, könnyen ki-be mászó utasoknak tökéletesen megfelelnek akár hosszabb távra is. A második üléssorba azonban lehet két különálló fotelt is kérni egy fix könyöklővel és rengeteg extrával: nálam ez a változat járt. A döntő kérdés persze az, hogy mire használják majd elsősorban az autót, illetve hogy hány fős a család, ám ez a hatszemélyes elrendezés nekem nagyon tetszett. Igaz, így a csomagtartó variálhatósága is súlyos csorbát szenved, hiszen a második sort előredöntve egységes padló helyett két különálló, világos színű, bőrözött háttámlát és egy közülük kiemelkedő könyöklőt kapunk. Egyértelmű tehát, hogy az 1971 literes rakteret rendszeresen kihasználó vásárlóknak a hétülésest érdemes választani. Ám az előredöntött második sor nélkül is 687 liter áll rendelkezésre. Ha az összes ülésre szükség lesz, akkor viszont már csak 258 liter marad. Jutott viszont 12 és 220 voltos csatlakozó is leghátra. Az igazán komoly ütőkártyát azonban továbbra is az elnyújtott gépháztető alatt kell keresni. A CX-80 ugyanis megörökölte a sokak által jogosan imádott, soros, hathengeres, 3,3 literes dízelmotort is. A hosszában elhelyezett erőforrás 254 lóereje és 550 newtonméteres csúcsnyomatéka hamisítatlan dízel karakterisztikával kényeztet, a hangélmény pedig a hengerelrendezésből adódóan kimondottan hasonló a bajorok ilyen jellegű erőforrásaihoz. Dinamika terén is szépek a számok: 8,4 másodperc a százas sprint, míg a végsebességet 219 km/órában korlátozták a mérnökök. Mindez azonban másodlagos a vezetési élmény fényében. A hétköznapokban egy finoman járó, bármilyen helyzetben elég erős, illetve meglepően takarékos autó a dízel CX-80. Az összkerékhajtás hangsúlya egyértelműen hátra került, ami némi játékossággal is megfűszerezi az összképet, ám a futómű lágyabb hangolása és a 2,1 tonnás saját tömeg azonnal emlékeztet rá, hogy ez nem egy versenyautó. [/idezet]A fogyasztás is ezt támasztja alá: vegyes használattal 6,5 literre jött ki az átlagom.[/idezet] A váltó is inkább régimódi hangolást kapott, hiszen finoman kuplungol, és még véletlenül sem arról híres, hogy gyorsan és észrevétlenül kapcsolgatna. Ez lehet talán a hajtáslánc egyetlen negatívuma, hogy néha bizony akár egy teljes másodpercet is várni kell arra, hogy a váltó kitalálja a gondolataidat a pedálállásból. A CX-80 alapára a dízellel 19 899 900 forint, míg a legmagasabb felszereltség 24 623 400 forintról indul, a tesztautó pedig a feláras, 6 üléses kivitelben és az Artisan vörös fényezéssel 25 350 900 forintért vihető haza. Ha mindenképp hasonlítani kellene valamihez, akkor leginkább a Sorentóhoz tudnám mérni a piacon, ekkor pedig egy érezhetően prémiumabb, ám jóval régimódibb hatást keltő autót vihetsz haza a Mazda szalonból. Ezen felül leginkább a prémium szegmensben lehetséges még hasonló paraméterekkel rendelkező autót választani, ám ekkor már egy teljesen másik árkategóriában érdemes gondolkozni. Összességében a CX-80 tökéletesen teljesíti a legfontosabb célját: hogy a hat henger és a hátsókerekes platform miatt nosztalgiával gondolhassunk arra a korszakra, amikor a dízel még nem volt szitokszó. Ez a hajtáslánc ugyanis érzetre és fogyasztásra is visszaidézi ezeket az időket, mindeközben pedig a modern, családi SUV-ok tekintélyt parancsoló látványával ötvözi a kihaló félben lévő erőforrás előnyeit. Egy kósza szikra a kihűlő parázsból, egy hattyúdal, egy tiszteletteljes utolsó lehelet, amit csak azok értékelnek igazán, akiknek éppen erre volt szükségük.