A látványt nagyon eltalálták a tervezők, ám ennél több kell egy jó Alfához
A három részre osztott fényszórók egyszerre idézik a klasszikusokat és hozzák a modern technika tudását
Nem áll neki rosszul a valamivel nagyobb hűtőrács
Több téren is első az Alfa Romeo Tonale. Egyrészt első a méretosztályában, másrészről a márka első autója, ami már a Stellantis keze alatt mutatkozott be, harmadrészről pedig az első hibrid modell a 113 éves márkától. A Tonale ráadásul több villannyal megsegített hajtáslánccal is szolgál, a csúcs-konnektoros mellett két lágyhibrid opcióval. Ezek közül az erősebbik járt nálunk teszten, 160 lóerővel és 48 voltos rendszerrel.
A Tonale 4,53 méter hosszú és 2,64 méteres tengelytávval rendelkezik, nem látványos, hogy 16 centivel kisebb a Stelviónál
1,6 méteres magasságához 1,84 méteres szélesség társul, korrekt crossover arányok ezek
Méreteit tekintve valamivel nagyobbnak érződik a konkurenseinél, minden téren alkalmas egy kisebb család hétköznapi igényeinek a kielégítésére is. Kívülről a szögletes, robusztus látványelemek miatt tűnik még nagyobbnak, jól áll az Alfa Romeónak a modern küllem. A tengelytávolságon és az arányokon nagyon látszik, hogy egy elsőkerék-meghajtásos platformra épül, ám azt egyáltalán nem érezni rajta, hogy ez a padlólemez közel 20 éves múltra tekint vissza: bizony, a Tonale még mindig a Fiat Grande Punto aljának továbbfejlesztett és minden irányba megtoldott platformját használja.
A műszerfal látványra tökéletesen hozza az Alfás érzést, sajnos tapintásra már kevésbé
A digitális műszeregység 12,3 colos, a hangsúlyosabb helyre került infotainment képernyő pedig 10,25 colos
A váltókar és környéke maradt a klasszikus megoldásoknál, maga az automataváltó is gyors és korrekt
A Tonale belterében a klasszikus Alfás megoldások fogadnak, legalábbis látvány terén. Megvan a műszeregység két kerek órát formáló teteje és a hatalmas váltófülek is, valamint a kormányra helyezett indítógomb és a váltókat mögött pihenő olasz zászlócska is. Az illúziót rombolja a tapintható spórolás: amíg a nagyobb modellek alapáron is kiváló, prémiumérzetet keltő anyagokkal operálnak, addig a Tonale belterében minden kemény, fröccsöntött műanyag, amit nem fog meg napi szinten többször is a sofőr. Persze, akad, aki kevésbé érzékeny erre, ám nekem ez az egy pont hiányzott a tökéletességhez.
A kormány és környéke a régebbi modellekből lehet ismerős, fontos részlet ez, hiszen ezt fogja és használja a legtöbbet a sofőr
A dizájnelemek bent is jól működnek és az összeszerelési minőség is kiváló, ám az anyagok lehettek volna jobbak
Az egymillió forintért kínált prémium csomaggal járó bőrülések a kategória átlagán felüliek
Az első sorban meglehetősen sportosak a fotelek, jó oldaltartással rendelkeznek. A térérzet is teljesen rendben van, szerencsére nem csak az első két ülésnél. Hátul a Giulia és Stelvio párosnál érezhetően alacsonyabb és kevésbé széles a kardánalagút, nyilván a modernebb platform és a hátsókerékhajtás hiánya miatt, ezáltal hiába keskenyebb az utastér, nagyjából ugyanolyan kényelemben fér el három felnőtt. A csomagtartó is alkalmassá teszi a családi használatra, az állítható magasságú padlóval, a közel síkba dönthető üléstámlákkal és a korrekt méretű nyílással hozza a kategória elvárásait.
A helykínálatra nem lehet panasz
A csomagtartó alapesetben kereken 500 literes
Ülésdöntéssel akár 1550 literes tér is elérhető
Az 1,5 literes, négyhengeres, turbós motor számomra egyértelmű pozitívum volt. A francia technikának nyomát sem látni, a hangja teljesen korrekt, a lágyhibrid rendszer pedig észrevétlenül üzemel, igaz, csak minimális megmozdulásokra képes a benzinmotor nélkül, de ez is jóval több, mint amit a hasonló rendszerek tudtak néhány évvel ezelőtt. Dinamikus, élvezetes autó, jó gázreakcióval, persze az elsőkerékhajtást tagadhatatlanul érezni rajta. Menet közben stabil és pontos, bár a hatalmas kerekekkel kissé túl feszesnek éreztem, de ez is Alfás jellemvonás.
A villanymotor 20 lóerőre és 55 newtonméterre képes, az 1.5 MultiAir erőforrással kiváló harmóniában dolgozik
A 160 lóerő nem tépi ki a kezedből a kormányt és nem présel az ülésbe, de a hétköznapokban bőven több az elegendőnél. Ráadásul korrekt, 6-7 liter közé is leszorítható fogyasztás járt, persze a nehezebb lábúak inkább 8-9 liter között fognak vele autózni. Modern technológiák terén egyedül a távolságtartó tempomatjával gyűlt meg néha a bajom, ez ugyanis nem figyel a környező sávokra az autópályán, így az onnan érkező forgalomra hirtelen reagál, illetve a keskenyebb sávok esetén, például az M43-ason és az M0 autóúton néha belefékez a külső sávban haladó, lassabb járművekre is. Ez persze jó eséllyel egy szoftverfrissítéssel megoldható, ráadásul addig sem túl idegőrlő.
Hátulról is élmény ránézni, az Alfás jellemvonások ügyesen feldobják az egyen-SUV formát
A középre benyúló hátsó lámpák és a rejtett kipufogók egyértelműen jelzik, hogy ez bizony egy modern dizájn
Összességében tehát egy nagyon korrekt autó a Tonale, és jóval több, mint egy Alfának látszó, unalmas crossover. Amit nem tud megadni a platform és a technika korlátai miatt, azt bőségesen visszahozza stílusból. Érezhetően modernebb azonban a korábbi Alfáknál, amivel új közönség felé is nyithat. Továbbá azt is figyelembe kell venni, hogy az elsőkerék-meghajtás sem idegen a márkától, évtizedekig adták ki a jobbnál jobb, elöl tekerő modelleket az olaszok. Szerintem tehát jól követi a trendeket a Tonale és eközben ügyesen marad hű az életérzéshez, amit a rajongók várnak, az apróbb hiányosságokért pedig bőséggel kárpótol az ár. A Tonale ugyanis már 14,65 milliótól elérhető (összehasonlításképp a Stelvio 22 millió felett indul) a képeken látható veloce indulóára pedig 17,95 millió, erre jön még rá esetünkben 3,1 milliónyi extrafelszereltség, ami egy hajszállal 21 millió forint feletti végösszeget eredményez. Hiába, a stílus és a kényelem nincs ingyen, de aki az Alfa Romeo élményt keresi, az ezzel bizonyára tisztában van.
Hab a tortán a 670 ezer forintért kínált "Montreal zöld" fényezés, ami extra löketet ad az autó amúgy is látványos stílusának
Értékelés
Pozitív
Kiváló stílus, kényelmes beltér, sép motorhang, kellő praktikum
Negatív
Finomhangolásra szoruló vezetősegédek
Árak
Tesztmodell alapára
17 950 000 Ft (2023.11.16.)
Tesztautó ára
21 050 000 Ft (2023.11.16.)
Műszaki adatok
Hengerűrtartalom:
1469 cm3
Teljesítmény:
118 kW (160 LE) 5750 1/min-nél
Nyomaték:
240 Nm 1500 1/min-nél
Gyorsulás 100 km/h-ra:
8.80 s
Gyári vegyes fogyasztás:
5.7-6.2 l/100km
Méretek
Karosszéria-kivitel:
városi terepjáró (crossover)
Motor és váltó
Hengerűrtartalom:
1469 cm3
Hengerek/szelepek száma:
4/16
Sebességváltó:
automata (7 fokozatú) sebességváltó
Nyomaték:
240 Nm 1500 1/min-nél
Teljesítmény:
118 kW (160 LE) 5750 1/min-nél
Menetteljesítmény
Gyorsulás 100 km/h-ra:
8.80 s
CO2-kibocsátás:
130-142 g/km
Gyári vegyes fogyasztás:
5.7-6.2 l/100km
Fogyasztás a használónál:
7.1 l/100km
Álomszép, de tényleg.
Játszunk el a gondolattal, hogy rendelkezésre áll 20-21 millió Ft. A user megnézi a választékot:Volvo XC40, Toyota Rav4, BMW X1, Audi Q2 és folytathatnám. Szerintem emberünk keze itt megremeg, felteszi a kérdést: biztos jó választás az Alfa?
Én ebben a körben is nézelődtem és hidd el, ebben a kategóriában valahogy szinte mindegyik hiányos valamiben. Motorkínálat, formavilág belső anyagok, vagy a kötött felszereltség (amivel megdrágul), vagy valahol kijön a spórolás vagy a lenyúlási szándék. Ha pedig minden klappol (pl X1), akkor csillagászati ár (és mindjárt versenyképtelen ajánlat) és/vagy másfél év várakozás.
Ott van a CX-5 ősöreg, de végre nem túlárazott, szépen összeállított feleszereltségi csomagokkal és az egyik legszebb Alfa Romeo formával (ez mondjuk az olaszoknak nagyobb szégyen). De számtalan olyan apró de annál bosszantóbb hiányosságokkal amit prémiummárkánál már 20 éve megoldottak. Ott az XC40, ami a gnómsága mellett is sok Volvós előnnyel bír, de még a legjobban felszerelt bézs bőr beltérben is egy ótvar szürke filc borítja az ajtót (????!).
Az biztos, hogy érdemes egy esélyt adni az olaszoknak mert alapjában véve jól néz ki a kocsi, és a friss platformmal és tudással egy jó árral szerintem egy kellemes utazótársra lelhet az ember. Persze kell hozzá egy rendes értékesítő aki el akar adni 🙂
Álomszép? Egy hórihorgas, indokolatlan böszme dög? Van egy ízlésed, de tényleg!
21 millióért még az extrát is extrázza. A belépő ár 14 millió Ft alatt van. 16-17 körül már szépen felszerelt autó kapható (ok, az lehet, hogy a féknyereg nem lesz piros 🙂 ). Nagyon sok autó van ebben a kategóriában, többek között amiket felsoroltál, kivéve a Q2-es Audit, mert az 30 cm-rel rövidebb, a Q3 szerepel ebben a mezőnyben. Sokan vannak az biztos, de ez az Alfa nagyon szép, aki Alfát akar, az Alfát fog venni. Nagyon kevesen vesznek úgy autót, hogy valamennyi lehetséges modellt egymás mellé állítják és pontozzák a tulajdonságokat (volt ilyen kollégám, de azért ez ritka). Mindenkinek tetszik max. 2-3 típus, és azok közül választ, illesztve a lehetőségeihez.
„Super” felszereltségnél nem konfigurálhatod a képen látható Montreál zöld színt, csak a „Sprint”-től.Ha tetőablakot is szeretnél „Veloce” a nyerő ami már 17.950.000,- Ft.Bőrülés plusz 1.050.000,Ft.
A listaárakon lehet, hogy így van, de, ha megnézed a készleten lévő modelleket, ott azért vannak akciók. Ebben a zöld színben, piros fékekkel, elektromos, memóriás bőr üléssel 16,9 millióért elhozható.
Na most nagyon meglepődtem, hogy még van Q2. Látott valaki olyat élőben?
Ez az autó – hasonlóan a Stelviohoz – az Alfa Romeo szégyene és hattyúdala. Egy kicsit belegondolva bárki könnyen beláthatja ezt.
Nagyon rosszak az információid. Egyrészt a Stelvio volt az első Alfa hosszú ideje, amelyiknek nem a szerviz volt szinte állandóan az otthona. Másrészt az Alfa hosszú ideje döglődött, folyamatosan csak a veszteséget termelte és halmozta, a Stelvionak köszönhető, hogy sok év után először 2021 végére váltak először nyereségessé. És jól látható, hogy a Tonale is hasonlóan sikeres lesz.
Éppen hogy neked rosszak az információd, de ami rosszabb, hogy még ízlésed sincsen.
Merthogy:
1: az Alfa már régóta megbízható autókat gyárt, egyedül a gyakoribb vezérléscserét lehet említeni (60000 kilométerenként), ami a sajátosság, de egyrészt tervezhető költség, másrészt az Alfa mindig is többet, szebbet és jobbat nyújtott, mint a konkurensek többsége. Az 147-es, a 159-es típusok semmivel sem voltak megbízhatatlanabbak, mint a rivális németek, a fórumok és a szervizesek megerősíthetik mindezt. A Giulietta már kifejezetten megbízható típus.
2. Alfa-mániásként magasról teszek arra, hogy mennyire sikeres a modelljük piaci szempontok szerint. Az Alfa mindig is egyedi volt, szembe ment a trenddel (mint a japán Alfa Romeo, a Mazda is, vagy más tekintetben a sajnos megszűnt Saab), ebben állt a különlegességük. Más szóval: diktálta a trendet, nem követte. Ez ért véget pár éve a Stelvioval és most a Tonaléval. Egyik órmotlanabb és indokolatlanabb, mint a másik. A SUV-ok létezésére nincs mentség. Józan, jó ízlésű ember nem ül bele, nem veszi meg. Pláne, ha Alfa Romeo van ráírva. Ám te fogyasztó vagy, könnyen lekenyerezhető konzumidióta, az új idők új Alfái már a hozzád hasonlókat szólítja meg. Egészségedre!
Van egy szint, ami alá nem szabad lemenni, csak nehéz megállni, hogy ne válaszoljon az ember. Ráadásul kicsi az esély, hogy értelmes vitát lehet folytatni. Ez már a szóhasználatból is látszik.
Az a baj, hogy azt hiszed, hogy csak egyetlen igazság van, és ez éppen az, amit te gondolsz. És mindenki más hülye, aki nem így gondolja. Vannak olyan helyzetek, amikor ez így van. Ilyen pl. a matematika, mert ott a legtöbb dolog evidencia, pl. nincs értelme arról vitatkozni, hogy a Pitagorasz tétel igaz vagy sem, hiszen tény, hogy igaz. Nincs vita. Ellenben az, hogy kinek melyik autó vagy ruha vagy nő/férfi tetszik az egyáltalán nem ilyen. Lehet, hogy neked tetszik egy autó, de a másik embernek meg nem. Ettől egyik sem okosabb vagy éppen butább, mint a másik.
Ezek az új Alfák nekem sokkal jobban tetszenek, mint a régiek. Nekem tetszik a Giulia, a Stelvio és a Tonale is. Nekem egyébként legjobban az tetszene, ha a Giuliaból lenne kombi. Így ha Alfát vennék, akkor a két SUV közül választanék inkább.
De bárki bármilyen kocsit vesz, attól még nem idióta. Neki más tetszik, másra van szüksége, más célra fogja használni stb. Ezt kellene megérteni.
Tökmindegy pont úgy beszél, mint Applefan az Index fórumon. Remek móka beleolvasni a kommentjeibe :-))
Szedd a gyógyszered rendszeresen! Remek móka az is.
„Az 147-es, a 159-es típusok semmivel sem voltak megbízhatatlanabbak, mint a rivális németek”
A 147-es 2004-ben megnyerte a legszarabb megbízhatóságú autó címét, Applefan.
Ismeretségi körben két embernek volt vagy van Alfája. Mindkettő 159-es. Az egyik a legjobb barátom öccse. Amikor Alfát akart venni mindenki győzködte, hogy ne vegyen. De ő egy Alfa fan és megvette. Hamar kiderült, hogy sikerült kifognia egy igazi pénznyelőt.
A másik a korábbi munkahelyemen egyik beszállító kft. ügyvezetője. Egyszer amikor a felesége kocsijával jött egy megbeszélésre kérdeztem, tőle, hogy mi van az Alfával. Nevetve mondta, hogy szervizben van és „minden igaz, amit hallasz az Alfáról”. Vagyis egy megbízhatatlan, állandóan szervizben álló autó. Lehet, hogy ők ketten rossz autókat fogtak ki, de az az igazság, hogy ez az általános a 10+ éves Alfáknál. Az újak úgy tűnik, hogy sokkal jobbak.
Az ostoba, hamis, igaztalan kijelentésedet az áttételes lélekrákodnak, kiterjedt paranoiádnak tudom be.
Ez a SUV fóbia nagyon terjed, de nem tudom, hogy ez betegségnek számít-e?
Csak annyiban kórság és elfajzottság, mint minden más is manapság: a rossz ízlésről árulkodó divat (órák, cipők, ruhák) vagy az építészet… Ez a korszellem. Az autók sem kivételek sajnos.
Nem a SUV fóbia a betegség, hanem a SUV mánia.
Ez messze a legpraktikusabb kialakítás. Ha jól csinálják az összes karosszériaforma előnyét (az egyterű levegőssége, a terepjáró járdaszegélytűrő képessége, a kombi praktikuma, mindez egy elfogadható dögösségi faktorral) egyesíti a legkevesebb hátránnyal. Tehát amennyire az egyterű még tágasabb, vagy a terepjáró jobban küzfi le az akadályokat, az már nem annyira hiányzik a többségnek, mert cserében a kombinál fennakad az álla a parkolásnál, az egyterű jobban billeg és hülyébben néz ki, a terepjáró pedig béna kacsa aszfalton.
Ha egy autód lehet az SUV megkerülhetelen, és ezért is tarolnak a piacon.
A legpraktikusabb kialaítás?! A SUV?! Miért nem akkor inkább a busz?
Jön a karácsony, inkább nem minősítenélek és a hozzászólásod sem.
De az már igaz, hogy nem látom értelmét veled többet diskurálni autókról, mert tényleg kapitális hülyeségeket hordasz össze. Itt a vége, fuss el véle.
Nem mai találmány, hogy az emberek kényelemre vágynak.
https://en.wikipedia.org/wiki/File:Cadillac_75_Imperial_Touring_Limousine_1938_2.jpg
Kényelem és stílus csak manapság zárja ki egymást. Nem volt mindig így. Két példa csak: Citroen XM és CX.
@Tökmindegy 2023.11.23. at 10:14
Szerintem mindkettőtök kommentjében van igazság.
1. Az alfák megbízhatósága szerintem nem rossz minden márkánál/modellnél vannak hétfő reggeli modellek.
Nekünk volt 3 Alfánk (146+2×147), és a 146 egy nagyon megbízható darab volt, ráadásul igazi magyar ridegtartásban sem dőlt ki. A 147 pedig egy kiváló prémiumtermék volt 2001-ben, teljesen megértem hogy azonnal megadták neki az év autója címet, én is imádtam, és őszintén szólva sokkal kevesebb baj volt vele (kb semmi) az alatt a két év alatt amíg használtam, amit nem tudok elmondani az S40ről ami követte (irónikus módon a vélt megbízhatóság szólt a Volvo mellett, meg persze az árértékarány a 159hez képest). De ez volt az egyik választásom amit utólag bántam.
Viszont a 147es TS szívóbenyáinak volt két hatalmas konstrukcós hibája, a vezérlés ugyanis nem 60.000 kmre volt szabva hanem 120.000re, csak a 60at sem bírt. Ezzel az Alfa sok vevőt vesztett (akitől a második 147est vettem, annak ez ütött be, mondanom sem kell nem Alfát vett utána). A JTD-k viszont tették a dolgukat, és a 159 is egy elég megbízható (és objektíve egy nagytudású, remek) modell
2. A baj az hogy az Alfa nem belőled él. Új autókat adnak el, és jelenleg személyautó helyett mindenki SUV-t vesz (teljesen érthető okokból). SUV modellek mentették meg a Volvót, a Porschét és a Maseratit is. És szinte mindenki ebből él már azóta.
Ezek a modellek teszik lehetővé hogy a márka másfajta modelleket is fejleszthessen. Ezerszer inkább a mostani Alfa paletta mint az ami a Lanciával történt az elmúlt 20 évben.
Ettől függetlenül nem rajongok a mostani Alfa – formanyelvért, a Guiliettával kezdve én elengedtem az Alfát. A Tonale igyekezett visszatérni egy jobb formához, de ugyanakkor vannak hiányosságai, pl belső anyagokban, ami miatt nem kérhetnék el azt az árat amit szeretnének.
zöld, nekem semmi gondom a SUV-okkal. Nem vagyok SUV fóbiás.
Semmi gond, sok elfuserált talicska gurul szanaszét a világban.