Több millió dollárnyi álomautó cserélt gazdát múlt hétvégén
Milliós autóaukciók hétvégéje az Egyesült Államokban
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Hatalmas autóaukciók zajlottak múlt hétvégén az Egyesült Államokban.
Hatalmas autóaukciók zajlottak múlt hétvégén az Egyesült Államokban, a Barrett-Jackson és a Gooding & Company árverésein egészen elképesztő különlegességek, és átlagember fejével felfoghatatlan mennyiségű dollárok cseréltek gazdát.
Kezdjük a sort ezzel az ütött és kicsit megkopott, Ford Shelby GT500 prototípussal. Ezt az autót használták az idei Shelby GT500 modell kifejlesztéséhez, járt az arizonai sivatagban és a Sebring versenypályán, sőt, még maga Carroll Shelby is tett vele pár kört. Az autót meghagyták abban az állapotban, ahogy az utolsó teszt után leledzett, kosszal, karcolásokkal és a diagnosztikai berendezések rákötését lehetővé tevő vezetékekkel együtt. Az autóért 300 ezer dollárt fizettek, amit a Ford nagylelkűen az ifjúkori cukorbetegségben szenvedőkön segítő alapítványhoz utalt át, a licitáló pedig lehetőséget kap arra, hogy övé legyen az első sorozatgyártású új Shelby GT500.
200 ezerért ütötték le, az aukciós költségekkel együtt pedig 220 ezer dollárt fizetett valaki a kettes számú Devon GTX-ért: ez tulajdonképpen nem más, mint egy magánember által kifejlesztett, finom kivitelű Dodge Viper. Sajnos a Viper gyártásának leállítása a Devon GTX fejlesztésének végét is jelentette, az egyes számú autó tavaly talált gazdára, és most a másodikat is elvitték: ha az azonos típusú autó szembejövési gyakoriságának esélyét nézzük, minden centjét megérte, ráadásul nem csak szebb, de versenypályán is bizonyítottan gyorsabb, mint az alapkivitelű Viper.
A következő autó inkább történelmi jelentősége miatt érdekes: ez az 1964-es Cadillac Hearse szállította a Dallasban lelőtt John Fitzgerald Kennedy koporsóját, valamint feleségét, Jacqueline Kennedy-t a Parkland Memorial kórházból a Love Field repülőtérre. 160 ezer dollárét ütötték le, végül 176 ezret kellett leperkálni érte.
Lee tábornokot senkinek sem kell bemutatni, és bár számtalan példányt lezúztak belőle a Hazárd megye lordjai sorozat forgatásain, ez a példány az első számú, maga Lee 1, amely a főcímben megcsinálta a rendőrautó feletti, 5 méter magas, 9 méter hosszú ugrást. Különlegessége ellenére nem hozott olyan sokat, 110 ezernél sújtott le a kalapács.
Ebből az 1969-es Camaro ZL1-esből mindössze 69 darabot építettek, ráadásul speciális, alumíniumból épített 427 köbinches V8-assal, melyet gyorsulási versenyzésre fejlesztettek ki, és kizárólag a Camaro ezen szériájához volt kapható. Ez az autó ráadásul versenyzett is rengeteget, de teljesen felújították, így nem meglepő, hogy 410 ezer dollárt kínáltak érte, ami az előző példák alapján azt jelenti, hogy pontosan 451 ezer dollárt fizetett érte a boldog licitáló.
A számtalan muscle car és egyéb régi sportautó közül érdemes kiemelni ezt a Lockheed Lakester típusú versenyautót, melyet alig 187 ezerért vittek haza, de nem ezért érdekes. Különlegességét az adja, hogy karosszériáját egy Lockheed Super Constellation repülőgép szárnyvégi üzemanyag-tartályából alakították ki, és számtalan egyéb repülős alkatrészt is tartalmaz: sofőrülése korábban a gépágyús székeként szolgált, kormánykereke is egy ősrégi repülőből származik, hagyományos sebességmérő helyett pedig a repülési sebességet mérő műszert tartalmaz. 1,8 literes négyhengeres motorja ötfokozatú kézi váltón keresztül hajtotta az autót.
És akkor elérkeztünk az igazán nagy számok világába. Alig 51 példány épült ebből a Tucker Torpedo névre hallgató csodából. A farmotoros autót 1948-ban építették, és most figyeljenek: tárcsafékkel és befecskendezős motorral kínálták! De még erre is rátettek egy lapáttal gyártói. Küklopsz szemnek nevezett középső fényszórója a kormánykerékkel együtt fordult, így a mai kanyarfényszórók egyik elődjének tekinthető. A maga korában igazi ufónak számíthatott, úgyhogy nem csoda, hogy új tulajdonosa nem átallott költségekkel együtt 2 915 000 dollárt fizetni érte.
Az itt látható 1947-es Bentley Mark VI Franay annyira gyönyörű volt, hogy számtalan díja között még a Rolls-Royce tulajdonosok klubja is kategóriája legszebbjének választotta. Ez körülbelül olyan, mintha a BMW klub a Mercedes SLS-t szavazná meg a világ legszebb autójának, és ez mindent egybevetve 2,75 millió dollárt ért ezen a hétvégén.
Amikor itthon még Nagy Imre uralkodott, azaz 1954-ben egy Chrysler Imperial alapjaira tervezte és építette meg ezt a fantasztikus karosszériát a Ghia. A Desoto Adventurer II Coupe tanulmányautó volt, ezt a lehúzható hátsó szélvédő is igazolja, a gyönyörűségért pedig 1 430 000 dollárt hagyott ott új tulajdonosa.
A következő gép ugyan szép, de külseje alapján nem tűnik túl különlegesnek, viszont alig öt példány épült belőle, és ebből már csak három holléte ismert. 1933-ban jelent meg a Pierce-Arrow Silver Arrow, és 185 km/h-s végsebességével meglehetősen gyorsnak számított. A licit gyorsan elérte az egymillió dollárt, ekkor még többen versenyben voltak, végül ennek kétszeresénél sújtott le a kalapácsos ember.
A legnagyobb összegű autócsere viszont a bevezetőben említett Gooding & Company árverésén történt. A Mercedes 300 SL Gullwing, azaz sirályszárnyas típusainak egyszerűbb változataiért is könnyedén kifizetnek egymillió dollár feletti összeget, de ez az 1955-ös példány a 29 szuperkönnyű, alumíniumból épített változat egyike. Az előzetes várakozások 2,5-3 millió dollár környékére várták a leütési árat, de az autó ritkasága annyi jelentkezőt vonzott, hogy végül 4,2 millió lett a legmagasabb ajánlat. Így aztán végül 4,62 millió dollárért vitték haza ezt a csodálatos szerkezetet, mely az ezért a típusért eddig kifizetett legnagyobb összeg.
Kezdjük a sort ezzel az ütött és kicsit megkopott, Ford Shelby GT500 prototípussal. Ezt az autót használták az idei Shelby GT500 modell kifejlesztéséhez, járt az arizonai sivatagban és a Sebring versenypályán, sőt, még maga Carroll Shelby is tett vele pár kört. Az autót meghagyták abban az állapotban, ahogy az utolsó teszt után leledzett, kosszal, karcolásokkal és a diagnosztikai berendezések rákötését lehetővé tevő vezetékekkel együtt. Az autóért 300 ezer dollárt fizettek, amit a Ford nagylelkűen az ifjúkori cukorbetegségben szenvedőkön segítő alapítványhoz utalt át, a licitáló pedig lehetőséget kap arra, hogy övé legyen az első sorozatgyártású új Shelby GT500.
200 ezerért ütötték le, az aukciós költségekkel együtt pedig 220 ezer dollárt fizetett valaki a kettes számú Devon GTX-ért: ez tulajdonképpen nem más, mint egy magánember által kifejlesztett, finom kivitelű Dodge Viper. Sajnos a Viper gyártásának leállítása a Devon GTX fejlesztésének végét is jelentette, az egyes számú autó tavaly talált gazdára, és most a másodikat is elvitték: ha az azonos típusú autó szembejövési gyakoriságának esélyét nézzük, minden centjét megérte, ráadásul nem csak szebb, de versenypályán is bizonyítottan gyorsabb, mint az alapkivitelű Viper.
A következő autó inkább történelmi jelentősége miatt érdekes: ez az 1964-es Cadillac Hearse szállította a Dallasban lelőtt John Fitzgerald Kennedy koporsóját, valamint feleségét, Jacqueline Kennedy-t a Parkland Memorial kórházból a Love Field repülőtérre. 160 ezer dollárét ütötték le, végül 176 ezret kellett leperkálni érte.
Lee tábornokot senkinek sem kell bemutatni, és bár számtalan példányt lezúztak belőle a Hazárd megye lordjai sorozat forgatásain, ez a példány az első számú, maga Lee 1, amely a főcímben megcsinálta a rendőrautó feletti, 5 méter magas, 9 méter hosszú ugrást. Különlegessége ellenére nem hozott olyan sokat, 110 ezernél sújtott le a kalapács.
Ebből az 1969-es Camaro ZL1-esből mindössze 69 darabot építettek, ráadásul speciális, alumíniumból épített 427 köbinches V8-assal, melyet gyorsulási versenyzésre fejlesztettek ki, és kizárólag a Camaro ezen szériájához volt kapható. Ez az autó ráadásul versenyzett is rengeteget, de teljesen felújították, így nem meglepő, hogy 410 ezer dollárt kínáltak érte, ami az előző példák alapján azt jelenti, hogy pontosan 451 ezer dollárt fizetett érte a boldog licitáló.
A számtalan muscle car és egyéb régi sportautó közül érdemes kiemelni ezt a Lockheed Lakester típusú versenyautót, melyet alig 187 ezerért vittek haza, de nem ezért érdekes. Különlegességét az adja, hogy karosszériáját egy Lockheed Super Constellation repülőgép szárnyvégi üzemanyag-tartályából alakították ki, és számtalan egyéb repülős alkatrészt is tartalmaz: sofőrülése korábban a gépágyús székeként szolgált, kormánykereke is egy ősrégi repülőből származik, hagyományos sebességmérő helyett pedig a repülési sebességet mérő műszert tartalmaz. 1,8 literes négyhengeres motorja ötfokozatú kézi váltón keresztül hajtotta az autót.
És akkor elérkeztünk az igazán nagy számok világába. Alig 51 példány épült ebből a Tucker Torpedo névre hallgató csodából. A farmotoros autót 1948-ban építették, és most figyeljenek: tárcsafékkel és befecskendezős motorral kínálták! De még erre is rátettek egy lapáttal gyártói. Küklopsz szemnek nevezett középső fényszórója a kormánykerékkel együtt fordult, így a mai kanyarfényszórók egyik elődjének tekinthető. A maga korában igazi ufónak számíthatott, úgyhogy nem csoda, hogy új tulajdonosa nem átallott költségekkel együtt 2 915 000 dollárt fizetni érte.
Az itt látható 1947-es Bentley Mark VI Franay annyira gyönyörű volt, hogy számtalan díja között még a Rolls-Royce tulajdonosok klubja is kategóriája legszebbjének választotta. Ez körülbelül olyan, mintha a BMW klub a Mercedes SLS-t szavazná meg a világ legszebb autójának, és ez mindent egybevetve 2,75 millió dollárt ért ezen a hétvégén.
Amikor itthon még Nagy Imre uralkodott, azaz 1954-ben egy Chrysler Imperial alapjaira tervezte és építette meg ezt a fantasztikus karosszériát a Ghia. A Desoto Adventurer II Coupe tanulmányautó volt, ezt a lehúzható hátsó szélvédő is igazolja, a gyönyörűségért pedig 1 430 000 dollárt hagyott ott új tulajdonosa.
A következő gép ugyan szép, de külseje alapján nem tűnik túl különlegesnek, viszont alig öt példány épült belőle, és ebből már csak három holléte ismert. 1933-ban jelent meg a Pierce-Arrow Silver Arrow, és 185 km/h-s végsebességével meglehetősen gyorsnak számított. A licit gyorsan elérte az egymillió dollárt, ekkor még többen versenyben voltak, végül ennek kétszeresénél sújtott le a kalapácsos ember.
A legnagyobb összegű autócsere viszont a bevezetőben említett Gooding & Company árverésén történt. A Mercedes 300 SL Gullwing, azaz sirályszárnyas típusainak egyszerűbb változataiért is könnyedén kifizetnek egymillió dollár feletti összeget, de ez az 1955-ös példány a 29 szuperkönnyű, alumíniumból épített változat egyike. Az előzetes várakozások 2,5-3 millió dollár környékére várták a leütési árat, de az autó ritkasága annyi jelentkezőt vonzott, hogy végül 4,2 millió lett a legmagasabb ajánlat. Így aztán végül 4,62 millió dollárért vitték haza ezt a csodálatos szerkezetet, mely az ezért a típusért eddig kifizetett legnagyobb összeg.