Tisztességes meglepetés – Kia Stinger GT

Valójában már meg se kéne lepődnünk azon, hogy egy koreai modell mennyire európai autó hatását kelti. Persze, ha a lemezek alá nézünk és kicsit utánajárunk annak, hogy valójában hol is készül, hol tervezik és hol rajzolják a Kiákat csupa európai helyszínt találunk, amiknek a vezetői szintén mind európaiak. Szóval ami maradt koreai, az a márka, a felsővezetés és a múlt, az összes mai Kia európai értelemben véve minőségi. Az már most látszik az új Ceeden, hogy az eddiginél is jobb autó lett, bár ott van mihez hasonlítanunk, a Stingernél viszont nincs.
Teljesen új kategóriába lépett vele a Kia, ami nem feltétlenül sülhet el jól, pláne nem akkor, ha egy kommersz autókat gyártó vállalat prémium irányba indul.

Hogy sikerült-e ez a Kiának a Stingerrel? Naná! A fene vinné el, ez baromi jó autó lett!

Pengén összehangolták a motort, a váltót, a hajtást, ami pedig a tesztautóban zavaró, azt már kijavították egy idő előtti kis frissítéssel. Ilyen a váltó programozása, a kipufogó hangja, vagy épp a hiányzó sperr difi, de valójában már így, elsőre is nagyon nehéz belekötni.
A padlólemez és a technika szinte egy az egyben a Genesistől származik, előbbin mondjuk kurtítottak egy kicsit, de a 3,3 literes V6-os ugyanekkora teljesítménnyel érhető el a Hyundai prémiummodelljében. Rendes hosszmotoros felépítésű, elég nagy autó. A Stinger 20 centivel hosszabb a kategóriatársainak mondott modelleknél, igaz, kevésbé olyan jól elrendezett. A csomagtér például 406 literes, 74 literrel kisebb, mint a BMW 4-es Gran Coupé raktere. Ez sem kevés persze, jóval több, mint amit általában bárki kihasznál egy ilyen autónál, egy négyfős család nyaralásához elég lehet. Az elnyújtott fart még meg is emelték, hogy hátul is legyen hely az utasok fejének, ezzel kicsit furcsák lettek az arányok, de egyáltalán nem rosszak, sőt. A Stingerről ordít, hogy sportos, pláne a GT-ről.

Peter Schreyer kiélhette magát, olyan, mintha szabad kezet kapott volna, ahová csak lehetett, rajzolt valamit.

Az első Audi TT formatervezője most a Kia és a Hyundai formatervezésének vezetését intézi. Fenn állt a kérdés sokáig, hogy melyik márka legyen a vagány és melyik a realista, de valójában mindkettőnél találunk menő, esetleg túlgondolt modellt és hagyományos autót is. Az, hogy a Stinger a Kiánál jelent meg, önmagában semmit nem jelent, a formaterv ide jobban beillett, mint a Hyundai-hoz, az viszont nem valószínű, hogy átrajzolva esetleg náluk is megjelenik, illetve a Genesis sem érkezik hozzánk belátható időn belül. Annak ellenére, hogy ugyanattól származik, merőben más, mint mondjuk a TT, a Stinger jóval túlgondoltabb, kicsit már játékszerű a sok légbeömlő. Pedig a legtöbb még valódi is, de például a géptetőn lévők nem, és lehet, hogy nélkülük kicsit egyszerűbb és könnyebb lehetne a fazon. Ugyanakkor vannak olyan részek, amik kifinomultnak hatnak, mint például a bronz árnyalatúra krómozott kiegészítők. Gondolok itt a hűtőmaszk keretére, a lökhárító díszére, az ablakkeretre vagy a tükörházakra.

Bent sem rosszabb a helyzet, sőt, egészen más világ fogad az utastérben, azt inkább mondanám letisztultnak. Az sem véletlen, hogy mercis, meg audis az összhatás. Ha valami bevált, nem szégyen azt bevallani és megcsinálni kicsit máshogy. Pont nem zavar, hogy a váltókar épp olyan, mint az Audikban, meg hogy az a három kerek légbeömlő a csillagosokban.

Jól kitalálták, az elrendezés pazar, ráadásul nem csak a kinézetre, hanem a praktikumra is gondoltak.

Ezért van például egy csomó kis tárolórekesz a középkonzolon is. A beszállás sportautós, alacsonyra kell ülni, és a plafon is elég közel van, de ha jól emlékszem itt, eggyel kevesebbszer vertem be a fejem kiszállásnál, mint az Optimában. Az ülés ráadásul távol van a kormánytól alapból, persze, indításra előre, a kormány meg az ölünkbe húzódik, ahogy a nagyoknál. Bizony, a kormány is elektromosan állítható, ahogy az ülés is minden irányban, plusz jó pont, hogy az oldaltámasz is állítható, egészen szűkre húzható, amivel azonnal levett a lábamról a GT ülése.
Egészen kicsinek tűnik a kormány, ráadásul vékonyabb is az átlagosnál, és egészen könnyen fordítható, finom mozdulatokkal terelgethető. Nagyon BMW-s a fíling, de a súlyos, nehéz érzet azért hiányzik.

A Stinger GT inkább tűnik játékautónak, mint nehézbombázónak, pedig az a 3,3 literes V6-os nem épp egy játékszer.

Nem is csodálom, hogy nálunk csak összkerékhajtással kínálják, 370 lóerős, és 510 Nm nyomatékot teljesít, amik már papíron is jól hangoznak. A változtatható menetmódok rendkívül sokat módosítanak a karakterén, Sport és Sport+ esetén pedig megjön a hangja is, már ami a hangszórókat illeti, a kipufogókból ilyenkor sem szól túl szépen. Klassz motor, igazán sportos, duplaturbós. Nem kell sokat várni a töltőnyomásra, egészen virgonc, és rendkívül hamar meglódítja az 1,8 tonna körüli karosszériát. 4,9 másodperc alatt 100-on van a Stinger GT, ami nem vicc, érzésre sem több, elképesztően gyors. A duplakuplungos váltó is egész jó, bár ahogy említettem, azon is frissítettek már, így csak még jobb lehet. Egy ekkora motor természetéből fakadóan nem tud keveset fogyasztani, így ha ügyesek vagyunk, épp beszoríthatjuk 13 liter alá, de azt senkinek nem ajánlom, annál jobb móka taposni a gázt minden rajtnál.
A futómű sem kevésbé rossz, nekem nem tűnt túlzottan keménynek, épp annyi határozottságot éreztem benne, amennyit elvártam, és még rugózni is tud. Ellenben többen is megjegyezték, hogy azért kemény ez, szerintem nagyon jól passzol hozzá. Ez a fajta keménység ugyanis bitang úttartást eredményez, tempós kanyarban sem dől, és akkor sem omlik össze, ha úthibát fogunk. Az összkerékhajtás ügyes, pont úgy csinálja, ahogy szeretjük, hisz a teljesítmény nagy része hátra kerül. Ezzel táncba vihető a fara, viszont kikapcsolt kipörgésgátlóval is ugyanúgy megfogja az elektronika. Hóban sem lehet megtenni vele egy teljes kört, itt fánk nincs, csak kifli. Hétköznapi sofőrnek ennyi szerintem pont elég, nekem legalábbis nem hiányzott belőle több, megnyugtatóan hülyebiztos, elveszi, hogyha túltolnánk a látványos autózást.

Nagyobbat lehet vele autózni, mint egy quattróval, közelebb van ez az xDrive-hoz.

A Stinger GT 17,49 milliós árát csak a metálfénnyel lehet megfejelni, így ebben már minden benne van, ami kérhető hozzá. Elöl szellőztetnek is az ülések, ilyet még a 3-as, 4-es BMW sem tud, hátul meg csak fűthető, van napfénytető, bőrhuzat, harman/kardon hifi, motoros csomagtérnyitás és bitang Brembo fékek. Az összeszerelésén lenne mit javítani, mind a négy ajtó folyamatosan mocorgott menet közben, de ennél több hibát nem tudok felróni neki. A Kia csinált egy valódi sportkupét, ami egy tisztességes négyszemélyes gran turismo, olyan élményfaktorral, amit több prémiumgyártó is megirigyelne. Rendesen meglepett, hogy mennyire korrekt, összeszedett és a szó szoros értelmében jó autó a Stinger. Egyelőre nem tudni, ilyen áron mennyire lesz majd kapós, de az biztos, hogy ne az embléma határozza meg, hogy valaki megveszi-e, egy próbakört mindenképp tegyen vele, nem fogja megbánni!