Tiszta keverék

Nem utolsó motiváció a szabadidőautók vásárlói számára az előzési presztízs. Magyarul, amikor a tükörben feltűnik egy SUV, a legtöbb autós kötelességszerűen lehúzódik és utat enged az erősebbnek. A Tiguan is kellően agresszív orr-részt kapott a hatás eléréséhez, az övvonal magasságában domborított karosszériájával körvonalai akár egy Touareg közeledtét is jelezhetnék, de a távolodó autót látva sem csalódik az átlagautós. De mit kezdjünk a kocsi oldalnézetével? Itt már semmi agresszivitás, semmi izgalom, valami újabb Golf-variáció, ennyi. És éppen ez a trükk lényege: az úton kellő presztízzsel közlekedhetünk, ám a szomszédok, a munkatársak vagy a rokonok könnyen elhiszik, csak egy ártalmatlan Golf-rokonnal autózunk.

Ez a visszafogottság uralkodik az utastérben is, semmi cicoma, terepjárós hangulatot imitáló fogantyú vagy műszer. A vezető a megszokott VW műszerfalat látja, ha kicsit magasabban is, de a szokásos ülésben ül, a legtöbb alkotóelem is ismerős lehet a Golf család többi tagjából. Néhány igényesnek látszó, de kemény műanyag azért jelzi a költségekre való ügyelést, de a legtöbb anyag valóban kellemes, az összeszerelés gondos, szóval a minőségérzet működik.

Ráadásul praktikus megoldásokban sincsen hiány, jól használhatóak a tárolóhelyek, a hátsó ülések előretolásával a lábtér bőségesről elfogadhatóra csökkenése árán nyerhetünk plusz csomagteret, de már az alaphelyzetben mérhető 470 liter sem rossz egy ekkora autótól. Hát még a 600 kilós terhelhetőség, a 2,2 tonnás vontatható tömeg!
Ezekkel a képességekkel valódi vontató- vagy utazóautó lehet a Tiguan, amihez még a futómű kényelme is hozzájárul, a rossz utakon pedig jól jön a nagyméretű gumik elnyelőképessége. A kocsi mozgása, vezethetősége is golfos, legalábbis nyugodtabb stílus, visszafogott tempó mellett. Autópályán viszont már érződik egy kis ártalmatlan billegés, ami igazából sportosabb kanyarokban válik kellemetlenné - ezt csak tetézi a meglehetősen érzéketlen, mégis elég idegesen reagáló kormányzás. Ráadásul a kompresszorral és turbóval 150 lóerősre doppingolt 1,4-es motor nem partner a finomabb haladáshoz, szinte lehetetlen rángatásmentesen adagolni a gázt, a motor annyira öntörvényűen húz vagy lankad. Valahogy nem akar igazán harmonikusan dolgozni a kétféle feltöltés, a működésüket kísérő szokatlan mechanikai zörejek pedig beállítottságtól függően nevezhetők izgalmasnak vagy zavarónak.
A szabványadatokat jócskán felülmúló szomjúsága azonban már tisztán csak hátránynak tekinthető. Erőből viszont szerencsére nincsen hiány, különösen a közepes és nagy fordulatoknál képes meglepő gyorsulásokra a kocsi. És csúszós úton sem jön zavarba: a 4Motion összkerékhajtás és az elektronkus differenciálzár észrevétlenül teszi a dolgát, az ESP is finoman avatkozik be. És ami külön öröm: mindezt szériában kínálja a VW. Azok számára pedig, akik a földutaknál kicsit több terepjáró képességet igényelnek, választhatják a 28°-ra növelt terepszögű orr-részéről felismerhető, lejtmeneti tempomattal és indulássegítő programmal felszerelt Track&Field-et.