Teszten a megújult Mercedes CLA – Bunker rock

A tükör nem elég. Első utamon rám dudáltak, amint a CLA-val sávot próbáltam váltani, mert nem vettem észre a majdnem mellettem haladó másik autót. A „honnan került ez ide, semmit nem láttam belőle” gondolatok közepette észrevettem, hogy a holttérfigyelő piktogramja is ott virít a visszapillantó tükörben. Megfogadtam, hogy komolyan veszem minden villanását, és erre hamarosan szükség is volt, mert egy másik sávváltásnál megint csak neki köszönhetően észleltem a mellettem haladót. Mégsem kell feltétlenül komolyan venni a holttérfigyelő minden villanását, mert például az úthoz közel eső bokrokat is bőszen jelzi, mintha tudná, milyen nehezen átlátható a CLA karosszériája. A vastag oszlopok közötti keskeny oldalablakok önmagukban sem segítik az oldalirányú tájékozódást, a hátsó üvegek fóliázása meg csak ront a helyzeten. Sötétben olyan, mintha zárt furgonban ülne az ember, már ami a láthatóságot illeti hátrafelé, bár egyéb tekintetben is vannak haszonjárműves jegyei a CLA-nak. Fiatalokra hajt. A CLA megújulása mit sem változtatott eredeti stílusán, karakterén, amellyel a márka legfiatalosabb típusa maradt, és vásárlóközönségét tekintve is a fiatalokat célozza meg vele a Mercedes. A dögös külső-belső megjelenés és a személyre szabhatóságot támogató extrák láttán ők nyilván jobban tolerálják a korlátozott láthatóságot a vezetőülésből, csakúgy, mint a szűkös – de mindenképpen passzentos, kimért helykínálatú – utasteret. Különösen a hátul utazók nem terpeszkedhetnek a CLA-ban, cserébe főleg ők élvezhetik a hatalmas üvegtetőt, ami a térérzeten is javít. Szintén fiatalos extra a fejtámlákba is épített – külön menüpontból állítható – hangulatvilágítás, amely több árnyalatban, akár azokat folyamatosan változtatva színesítheti az utasteret. Tipikus Mercedes. Örvendetesek és jól működnek a tipikus mercedeses kiegészítők, így például a Stop-start rendszer és a kúszást-elgurulást megakadályozó Auto-hold funkció egyszerre is tudja a dolgát. Vagyis lámpánál megállva és padlóig taposva a fékpedált, álló motorral lecövekel az autó. Sok más modelltől eltérően, akkor sem indul be a motor, ha levesszük lábunkat a fékpedálról, sőt nem is gurul el az autó, gázadásra viszont old a fék, simán indulhatunk. Ugyanakkor a távolságifényszóró-asszisztens néha akkor sem fókuszálja a fényszórót a távolba, ha senkit nem vakítana el vele, a vezető meg hiába szeretne messzebb látni a koromsötétben. Szintén nem illeti dicséret a navigáció grafikáját, ám ennél is zavaróbb a rendszer lassúsága, néha percekig kellett várni indítás után, hogy megjelenjen a térkép. Ezenkívül viszont csak a zajkomfortot illetheti kritika, bár sportmodellnél szinte természetes, hogy a kipufogó mély tónusú monoton búgása hosszú távon nem kellemes, például autópályán. A mért zajértéken ez persze nem érhető tetten, hiszen nem a hang erőssége, csak a frekvenciája zavaró. Fekvőrendőrt ne! Kényelmesek az állítható hosszúságú ülőlappal is kényeztető sportülések a CLA-ban, de kár, hogy a fejtámlát egybeépítették a támlával, így az nem állítható. Mindenkinek ideális üléspozíció így nem alakítható ki, mert ha azt akarjuk, hogy ne érjen folyamatosan fejünkhöz a fejtámla – átadva az autó rezgéseit – akkor nem ülhetünk egyenesen, vagy a támlát hátradöntve nem támasztja hátunkat az ülés. Márpedig a feszes futómű jóvoltából rezgésből, rázkódásból bőven kijut a bennülőknek. Keresztbordákon merevtengelyes pickupokat és furgonokat idéző mértékben „ugrik” a CLA hátulja, miközben jó úton persze mesésen kanyarodik, élvezetesen irányítható. Ehhez jön a Sport üzemmódban, fokozatkapcsoláskor durrogó kipufogó és máris kialakul az emberben a szerpentinvadász ösztön. Még nem AMG. Kiváló hatásvadász elem a CLA-ban a kipufogó durrogtatása, de érdekes módon ezt csak gyorsításkor tapasztaltuk, visszakapcsolásnál nem, ellentétben például a BMW sportos modelljeivel, amelyek összességében is dögösebbek hangélmény tekintetében. Ugyanis a Mercedes négyhengeresének orgánuma sem éppen sportos, bár a sportkipufogó ezen persze sokat javít. Különösebben mégsem kívánatos a motor bömböltetése, pedig Sport-módban előszeretettel tartja folyamatosan magasan a fordulatot a duplakuplungos váltó. Padlóig taposva a gázpedált villámgyorsan pakolja egymás után a fokozatokat, más helyzetben – például lassítás után kigyorsítva – viszont már nem ilyen ügyes, érződik, hogy sprintre hangolták. Vagány. Hibái – vagy inkább jellegzetességei – ellenére továbbra is kétségtelenül a CLA a Mercedes legvagányabb típusa. Ennek megfelelően árával sem szerény, hiszen a nála valamelyest nagyobb – belül legalábbis biztosan – C-osztállyal vetekszik a hasonló motorizáltságú CLA modellek ára. A CLA 250 Coupé négy változatban elérhető, hiszen a legutóbb tesztelt hátsókerék-hajtású mellett összkerékhajtású is lehet, valamint mindez Sport kivitelben is létezik. A Sport és a 4MATIC feliratokkal járó tartalomnövekmény egyaránt körülbelül 1-1 millió forinttal dobja meg a CLA alapárát, így a most nálunk járt CLA 250 Sport 4MATIC Coupé alapára 12 831 660 forint. A 218 lóerős Sport egyebek mellett 7 lóerővel erősebb és 1 tizedmásodperccel hamarabb ugrik százra, mint a „mezei” CLA 250 4MATIC, továbbá a 240 helyett a 250-et is megfutja. Igaz, átlagfogyasztása is több – gyárilag 6,7 helyett 6,8 liter/100 kilométer, bár nálunk 10,6 litert evett városi és M0-ás furikázással – pedig alaktényezője kedvezőbb, 0,29 helyett 0,28. Megéri? Ha az alapárat nézzük, a 16 035 870 forintos, 381 lóerős Mercedes-AMG CLA 45 4MATIC-hoz képest talán.