Tesla Model S tízmillió forint alatt? Íme egy példa 2018-ból!

Amikor egy villanyautós ismerősöm megkeresett, hogy nem akarok-e esetleg írni az eladó Teslájáról, természetesen kapva kaptam az alkalmon. Ennek az elsődleges oka, hogy kíváncsi voltam az autó állapotára hat és fél évnyi használat után, főleg, hogy egy olyan ismerősömről van szó, aki nem dísznek tartja az autót, hanem valóban használja is. Köztudott ugyanis, hogy amíg a Teslák műszakilag kimondottan tartósnak számítanak, összeszerelési minőség, illetve esztétika terén hajlamosak a kelleténél hamarabb öregedni. De még mielőtt erre a témakörre rátérnék, kezdjük inkább az alapokkal. Amit képről, vagy esetleg a forgalomban látva nem feltétlenül érzékel az ember a Model S kapcsán, hogy ez az autó hatalmas. Persze, mivel alacsony, ezért a SUV-vírussal fertőzötteknek akár 6 méter hosszú is lehetne, akkor is a Vitara tűnne nagyobbnak, de a valóságban a Model S gyakorlatilag feleslegesen nagy. Közel 5 méteres hossza mellé majd' 2 méter széles is, illetve villanyautóként a tengelytávolsága, ezáltal az utastere még nagyobb, mint amire számítanál. Éppen ezért szűk utcákban, városi környezetben, illetve a hazai bevásárlóközpontok aprócska parkolóhelyeiért küzdve már egyáltalán nem kellemes a használata. Ellenben az autó külsején nem igazán találtam olyan részleteket, amibe bele lehetne kötni tartósság terén. Megeshet, hogy csak ez a konkrét példány viseli jól az éveket, de első ránézésre nagyjából olyan állapotban van, mint amit elvárnék egy ennyi idős autótól. A fényezése nem hámlik róla, egy-két kavicsfelverődéstől, illetve az autó bal elején az alig észrevehető horzsolástól eltekintve szinte újszerű. Az alufelniken, azoknak is elsősorban a kupakjain látszik már a téli használat, illetve az első lámpák is még csak alig észrevehetően mattulnak: ez még mindig sokkal enyhébb, mint amire az internetes bölcsességek alapján számítana az ember egy Teslától. A leglátványosabb probléma - igaz, csak ha tudod, hogy mit kell keresni - hogy az első fényszórókon félig halott a nappali menetfény: nem csak a fotókon vibrált épp rosszul a LED, a fénycsík felső része egyik oldalon sem világít. Ez viszont állítólag típushiba, szerencsére legalább egyformán égett ki a két oldal. Az utastérhez érkezve előre le szeretném szögezni, hogy bár rengeteg villanyautóhoz volt már szerencsém, illetve több tízezer emissziómentes kilométert tudhatok magam mögött, Model S volánja mögött eddig még nem ültem. Ennek ellenére - az interneten olvashatókkal ellentétben - mindent könnyedén megtaláltam rajta: egy logikus, jól összerakott, és ami manapság egyre ritkább, ergonomikus autó első benyomását keltette. Persze, hozzá kell tenni, hogy ez a példány 2018 végi, tehát már túl van a frissítésen, de még még ott pihen a kormánykerék mögött a hagyományos indexkapcsoló és az irányváltó is. Maga a műszerfal sem horror, az álló képernyő rengeteg hasznos információval szolgál, a menü logikus felépítését pedig tanítani kellene a többi autógyártó mérnökeinek. A sofőrülésbe huppanva, ha nem nézek nagyon körül, akkor azonnal megértem, hogy miért kategorizálja magát prémiumnak a Tesla. Azért, mert a futómű mozgása, az ülés tartása, a kormányzás érzete, illetve a teljesítmény ott veri el a mai német prémiumokat - főleg a villanyautóikat - ahol csak szeretné. Külön kiemelném, hogy valóban érezhető a különbség a visszafogott, chill módot használva. A legtöbb modern villanyautóval szemben nem egyszerűen a teljesítményt fogja vissza, hanem lassan, óvatosan és fokozatosan építi fel a nyomatékot gázadáskor. Így az autó továbbra is erősnek érződik, csak a villanyautós rángatás, hirtelenkedés és ülésbe préselés nélkül. Mint egy klasszikus prémiumautó. Mindezt az ergonomikus fotelekkel, jól elhelyezett könyöklőkkel és a kiváló fogású kormánnyal kombinálva az egyik legjobb utastér is lehetne, amiben valaha ültem. Csak aztán jobban körülnézel, és szertefoszlik a rózsaszín köd. Amíg az autó külleme alapján a 6 évet is sokallanám, az utastér nagyjából egy 15 éves, 300 ezer kilométer környékén futott német konkurens színvonalát hozza. Ráadásul egyértelműen látszik, hogy nem felhasználói hibáról van szó. A bőrülés például nem "A szokásos helyen" repedt ki, hanem a bal oldali combtámasz kellős közepén, illetve a kormánykerék is egységesen kopottabb a kelleténél. A leglátványosabb probléma azonban szerintem a középső tároló ajtaján a díszburkolat, ami egyértelműen nem olyan színvonalú lakkozást kapott, hogy elviselje a várható használatot. Félreértés ne essék, a Teslánál jóval nagyobb nevű gyártók is estek már bele ebbe a hibába, de ez a kis fedél konkrétan úgy nézett ki a hajszálkarcok sokaságától, mintha 60-as csiszolópapírral esett volna neki valaki. Ez viszont csak a leglátványosabb probléma, nem pedig a legnagyobb. Az ajtókárpitok és egyéb beltérelemek rögzítése ugyanis szintén nem sikerült tartósra, sok helyen érezni, illetve esetenként hallani is a lógást, lötyögést, nyikorgást ami szintén nagy pofon a minőségérzetnek. Méreteit tekintve az utastér hatalmas és nagyon praktikus. A hátsó lábtér fejedelmi, a fejtér elöl bőséges, de hátul is még éppen elég, cserébe nagyon alacsonyan kell ülni, érezhetően ez volt a tervezők akarata. A csomagtartó alapesetben 745 literes, ami már magában megsüvegelendő, ám mellé még 60:40 arányban dönthető hátsó ülések és egy hatalmas csomagtérnyílás is jár, így akár nagyobb tárgyak is szállíthatók az 1645 literesre bővíthető raktérben. És akkor még szó sem esett a 150 literes frunkról, ami kényelmesen elbírja a töltőcsatlakozókat, hogy ne kelljen őket hátul kerülgetni. Nem esett viszont még szó a műszaki részletekről. A 75 kilowattórás akkuval, az összkerékhajtással, illetve a 386 kilowattos, vagyis 525 lóerős rendszerteljesítménnyel ez volt a maga korának legnépszerűbb hajtáslánc-változata a Model S-ben, nem véletlenül. Az 5 másodperc alatti nullaszáz félelmetes, a már emlegetett chill módot kikapcsolva a villanyautósan azonnal érkező nyomaték bármilyen tempónál az ülésbe présel, ráadásul a 2 tonna feletti saját tömeg sem feltűnő a hétköznapi használat során.

Az autó egyik nagy különlegessége azonban, hogy az akkumulátora 94 százalékos, lényegében 6 év után is közel ugyanazt tudja, mint újkorában.

A hivatalos hatótáv- és fogyasztásadatok helyett azonban érdemes inkább megnézni az autó újkora óta gyűjtött fogyasztási átlagát, a számlálót ugyanis még sohasem nullázták rajta. Vegyes fogyasztásnak pedig a 20,1 kWh 100 kilométeren még a legújabb villanyautók között is egy kiemelkedő érték lenne, így a hatótávolsága 350 kilométer környékén mozog. Ráadásul az akkucsomagot tovább kímélni sem túl nehéz, ugyanis villámtöltés nélkül is képes 22 kilowattot felvenni, így néhány óra alatt feltöltődik egy akkubarátabb, hagyományos töltőoszlopról is. Főleg, ha 80 százalékra állítod a töltési korlátot, hogy még jobban vigyázz a cellákra. Ha pedig mégis kellene a villámtöltés, akkor 125 kilowatt a maximum, méghozzá az autóhoz már megvásárolt CCS átalakítóval. Összegezve a látottakat, 10 millió forint alatt ez az autó egy kimondottan jó vételnek tűnik. Műszakilag ugyanis egy nagyon jól karbantartott példány, ráadásul a még garanciás akkucsomagja is kiemelkedő állapotnak örvend. És egyébként maga a Model S is egy ezerszer jobb autó, mint amilyennek látatlanban gondoltam. Érdekes kettősséget ad az utastér és a vezetési élmény párosa, hiszen a megszokott prémiumgyártók termékeit éppen azzal veri el, amiért régen egyáltalán létrejött a prémium kategória. Ez pedig nem más, mint a kényelem, a feszes, magabiztos úttartás és kezelhetőség, illetve a kifinomult viselkedés. Az anyagok tartóssága, illetve az összeszerelési minőség azonban még a legolcsóbb kategóriákban is jobb ennél, így nehéz ítéletet mondani azzal kapcsolatban, hogy mennyire prémium valójában ez a hatalmas villany-ötajtós. Két dolog biztos viszont: nem véletlenül a villanyautók koronázatlan királya a Model S, ahogy a 75D változat sem ok nélkül volt a két frissítés közötti időszak legnépszerűbb hajtáslánca.