Terepen az olcsó hús – Land Rover Freelander használtteszt

Aki már tapasztalta, hogy sokszor milyen jól jön, és aki csak hallott róla, hogy milyen hasznos tud lenni, s főként aki gyakorta jár havas, saras, kiépítetlen úton, az összkerékhajtású autót keres. A mai szabadidő-autók, amilyen a tesztben szereplő Freelander is, ráadásul már egyáltalán nem nyűgös munkagépszerű autók - amilyen például a Land Rover klasszikusa, az 1948 óta gyártott, ma Defender névre hallgató ősmodell is, hanem leginkább praktikus, jól variálható utasterű, egyterű jellegűek. Ennek megfelelően meg is kérik az árukat, magyar rendszámmal rendelkező, már a hirdetésből kiolvasható buktató nélküli, 10 év és 2,5 millió forint, valamint 100 ezer kilométeres futás alatti példányból csak elvétve akad.
A helyzet azonban nem reménytelen, lehet találni - egy ráadásul első tulajdonosától, de kereskedésben, 2 290 000 forintért eladásra kínált, nem egész 7 éve, 2005. áprilisában forgalomba helyezett Land Rover Freelandert személyesen is megnéztünk a Duna Autó Zrt. használtautó telepéről.
Szögezzük le, a Freelander híre nem épp a legjobb, megbízhatóságával az ADAC-listák sereghajtója volt - ezt azonban egy, a piaci megítélést mutató használt példánynál remekül ki lehet használni, a vételár ugyanis látványosan nyomott, ugyanakkor Használói Véleményeink szerint a Freelander nem pocsék autó - megbízhatóság, kényelem, használhatóság és vezethetőség szempontjából jó osztályzatokat kapott.
A vonzó, első izomvasával és a rászerelt, maszkolt kiegészítő fényszórókkal kellően maszkulin megjelenésű Land Rover ugyanis egyáltalán nem visszataszító jelenség. Nem túlcicomázott karosszériáján említhető sérülés, illetve annak nyoma sem látható, van viszont terepjárósan hátra szerelt pótkerék, illetve nem annyira annak számító, ellenben látványos oldalsó fellépő is.
A magas, 4,4x1,8x1,7 méteres, 2,56 méter tengelytávú karosszéria ajtói kellően nagy szögben nyílnak - a leghátsó, azaz a csomagtéré is oldalra, így nincs teleszkóp, ami megfáradhatna. A világos szövetkárpitos utastér nem csak szakadás-, hanem kopásmentes állapotából látszik, jó eséllyel nem füllentés a kilométerórában látható mintegy 91 ezer kilométeres érték, a nem egész 7 éve használt autó évi 12-14 ezer kilométeres futása teljesen hihető. Nem csak az ülések, a hozzájuk passzolóan zömében világos műanyagfelületek is színeződéstől mentesek, kopás csak egy helyen jellemző: az ajtók fémes színű, de műanyag kapaszkodó-behúzó rúdjának felületén. A helykínálat nem rossz, s rövid próbánk alapján az ülések kényelmére sem panaszkodhatunk. Pakolóhely viszonylag bőven kínálkozik: elöl kesztyűtartó mindkét oldalon, palacktartós ajtózsebek, hátul a tetőre szerelt hálós csomagtárolók segítik cuccaink elszórását.
Aki szabadidő-autót vesz, az legtöbbször összkerékhajtásra és dízelmotorra szavaz. A Freelandernél előbbi mindenképp jár, a dízel pedig valóban sokkal inkább ajánlható, mint a kissé gyenge 1,8-as vagy a kissé torkos 2,5 literes benzines. A 2,0 literes Td4 BMW-eredetű, közös nyomócsöves, 2,0 literes méretéhez képest ma már kissé mosolyogtató 112 lóerővel és 260 Newtonméterrel.
A bajor származás 7 év után is látszik: hidegen, alapjáraton is viszonylag kulturáltan jár, kihegyezetlenségének előnye pedig, hogy már 1750 1/percnél élvezhető csúcsnyomatéka nem lökésszerűen, hanem egyenletesen jön meg. Városban és könnyű terepen is vígan el lehet vele boldogulni. A 100 km/órára gyorsulás 13,2 másodperces szintideje korrekt, a 164 km/órás végsebesség pedig szintén bőven elegendő – lehet. Fogyasztásból jobb is lehetne a Td4, a városi érték még gyári adat szerint is 9,1 l/100 km, valójában 10-zel érdemes kalkulálni. Sok elővárossal 7,5-8 l/100 km értékkel el lehet lenni, ami már nem vészes.
A terepjáró-képességeket természetesen leginkább az automata, viszkokuplungos összkerékhajtás határozza meg. Alapesetben elöl hajt a Freelander, s a viszkokuplung tény, hogy a mai rendszerek között a legolcsóbb, leglassabban kapcsoló és a huzamos nyüstölést sem kedvelő összkerékhajtásnak számít, arra kiváló, hogy szükség esetén egy havas vagy épp saras emelkedőn is célba vigyen. A rendszer különlegessége, hogy összkerékhajtás esetén egy lassító áttétel is automatikusan kapcsolódik, így amennyiben megfelelő abroncsokat szerelnek a 18 centiméter hasmagasságú, elöl 30,5, hátul 33,9 fokos terepszögű, (az utólagos fellépők nélkül) 22 fokos rámpaszöggel bíró Freelanderre, egészen sokat tudhat. Menetbiztonsági elektronikából blokkolás- és kipörgésgátló, valamint a váltókar mellől kapcsolható lejtmenetvezérlő van jelen. Előre és hátrameneti fokozatban ez utóbbi 7 km/órás tempót engedélyez – extrém lejtőn jól jöhet, amúgy a motorfék is kellően biztonságos.
A célközönséget nyilván jobban érdeklik az aszfalton mutatott képességek. Sportkocsit nyilván nem itt kell keresni, de a Freelander viszonylag stabilan áll az úton, normál tempóval autózva nem dülöngél vészesen, futóműve közben nyeli az úthibákat. Kormányát kissé sokat kell tekerni, de sok kritikával – az átlagosnál nem túlnyújtózó igényekkel – nem illethető. Váltókarja nem épp a legpatentosabban kapcsolható fajta, de azért az is megszokható. A 4,4 méter hosszú karosszéria mai szemmel eleve kompakt, a manőverezhetőség szempontjából azonban az elképesztően jó kilátás még többet ér. Függőleges a hátfal és közel úgy állnak az oldalsó üvegek is, még az itt jelen lévő tolatóradar nélkül is érezhető a kocsi minden pontja. A ballonos, 195/80 R15-ös abroncsokkal nincs meghódíthatatlan járdaszegély.

Ötfokozatú váltója és autópályás tempónál már jelentős szélzaja miatt hosszútávfutónak nem ezt az autót ajánlanánk, 130 km/óránál már 3300 1/perc feletti a fordulatszám. A Freelander igazi terepe a város és az előváros. Gyerek, feleség viszonylag biztonságban érezhető benne (túlzott illúzióink azért ne legyenek, a két légzsákos SUV a Euro NCAP töréstesztjén az ötből csak három csillagot szerzett). Biztosan célba ér hóban, sárban is – hangsúlyozzuk – megfelelő abroncsokkal. Most az eladásra kínált példányon országútra szánt nyári van, aki komolyabban kihasználná a Land Rover első kompakt szabadidő-autójának képességeit, annak feltétlenül ajánljuk, hogy ruházzon be egy jó garnitúrába is az autó mellé. Az amúgy korrekt (elektromos ablak, tükör, ködfényszóró, alufelni, légkondicionáló, vonóhorog, tolatóradar) ellátmányú kompakt SUV-val még úgy is bele fog férni a 2,5 millió forintos limitbe.
Költségek szempontjából a használt Freelander kapcsán el kell ismerni, hogy a szabadidő-autóktól megszokott módon az átlagosnál valamivel magasabb, de még így sem csillagászati szerviz- és alkatrészárakra (lásd táblázatunkat) kell számítani, ám aki a jelen példány első gazdájához hasonlóan az átlagosnál kevesebbet autózik, az összességében jó boltot csinálhat a konkurenseinél olcsóbb Land Roverrel.