Tényleg semmi szükség a dízelre. Skoda Octavia Combi teszt

Az ország legnépszerűbb autóját ötajtósként teszteltük már 105 lóerős 1.2 TSI-ként és 150 lovas 2.0 TDI motorral DSG-vel spékelve, sőt, próbáltuk az akár 220 lovasra húzott RS sportmodelleket is. Itt és most a kombi kivitel, a Skoda Octavia Combi kerül terítékre 1.4 TSI benzinesként, és előzetesen annyit mondanék, hogy közel tökéletes, közel telitalálat.

Először is a kasztniról, a méretekről: elvileg ugye kompakt az Octavia, de hát a frászt az, akkora, mint a fene. Akkora, hogy ennél tágasabb utasteret csak politikusok és üzletemberek kívánhatnak és kívánnak is mondjuk a Superb révén (és akkor még visszafogottan, nem csőlátással választottak). Gigantikus a hátsó lábtér, a belmagasság is komoly, a csomagtér meg elképesztő méretű. Alapból 610 literes böhöm nyíláson át könnyen rámolhatóan, alacsony padlóval, egyszerű bővíthetőséggel (opciósan a raktérből is), kétoldalú borítással, hálórendszerrel, akár elektromos nyitás-zárással. „Csupán” pénz kérdése, a Skoda mindent megad, amit csak a kedves ügyfél óhajt.

Mert ez már nem az a Skoda, amihez még a szocializmusban hozzászoktunk. Félig ugyan még csehszlovák, de ezen Octavia és mondjuk a 105/120/Favorit/Felicia sor között akkora a különbség, hogy az döbbenet. És akkor még nem is utaztunk vissza, csupán a 70-es évek végéig. Ez a Skoda már Volkswagen, az Octavia meg Golf, picivel olcsóbban. Persze ki ne tudná, ugorjunk.

Az anyagminőség elsőrangú, az ergonómia szintén, a dizájn amolyan mindenkinek tetsző, korrekt. A világos kárpit mutatós (és kényes), az egész ízléses, átgondolt, újra és újra átgondolt, beleköthetetlen. Vagy mégis sikerül fogást találni a Simply Clever kialakításon? Tán a hátsó ülőlapok lehetnének hosszabbak, ennyi. Még egy pillanatra vissza a csomagtérhez: ha támladöntés utáni sík, tehát nem lépcsős padlóra ácsingóznánk, úgy kell rendelni, meg kell fizetni. Igen, üdvözlet a prémiumba hajló kategóriában, ahol kis túlzással még a forgatható kormánykerék vagy a kifelé nyíló ajtó is feláras. Feláras a síkba hajtható anyósülés is, de ha a konfigurálásnál bepipáltuk, később lapraszerelten a fél bútorboltot hazaszállítja az Octavia Combi.

Az előbb említett okosság (Simply Clever) egyébként a tanksapka alatt megbújó jégkaparón és a már citált kétoldalú raktérborításon kívül csomagban még a következőket tartalmazza: a középső pohártartókban lakó multimédiáseszköz-tároló és az ajtózsebbe applikálható szemetes. Praktikusak. Én a multimédiás kis műanyag izében inkább parkolókártyát tartottam, arra is jó. Jó még, kellően tág határok közt állítható a vezetői pozíció úgy a volánnal, mint a konszerntestvérekhez képest valamivel kevésbé formázott üléssel játszva, nem jó, sőt, szánalmas, hogy a legfelső Elegance szinten is extra a multikormány. Nyilván ez is csak szokás kérdése, mert amúgy a tempomatot a bajuszkapcsolóról és a hifit a középkonzolról kezelni minden, csak nem fárasztó. Fene az elkényelmesedett fajtánkba!

Volt viszont a tesztautóban – a sok közül – Amundsen hifi/navi szép színes érintőképernyővel, hovatovább érintésérzékeny funkcióval (ennek az értelmét a parasztvakításon túl egyszer lécci magyarázza már el, köszönöm), Bluetooth-kihangosító, elöl ülésfűtés, kétzónás automata klíma, parkolóradar, a B-oszloptól üvegsötétítés, nem sorolom. Azt sem, hogy a megannyi tételből mi a széria és mi az extra. Ha valaki alufelnit hiányolna: Elegance felszereltséggel a könnyűfém kerék speciel széria, de a Porsche Hungaria téli gumival/dísztárcsával adta a kocsit, nagyon helyesen.

És akkor a hajtásláncról: ez a 140 lóerős és 250 Nm-es 1.4 TSI benzinmotor újonnan fantasztikus, parádés – remélhetőleg használtan tartós és megbízható lesz. Halk, kulturált, kifejezetten erős egyrészt önmagában, másrészt az üresen alig 1,2 tonna miatt is. A menetstabilizálót nem lehet kikapcsolni, a kipörgésgátlót igen, de ASR on állásban, száraz aszfalton közepes gázzal is szétforgathatóak az első kerekek, ha valakinek ez a sportos vezetés. Százra 8,5 mp alatt gyorsul az autó, végsebessége 200 km/óra feletti. A nyomatékleadás lineáris, a 6-os váltó fokozatkiosztása eltalált. Autópályán 130-nál bőven 3000 alatt forog a motor, az utastérben csend és béke honol, az Octavia útfogása stabil, nagyautós.

Fogyasztás? Ahogy a nyomatékleadás és a vezethetőség, az 1.4 TSI étvágya is majdnem dízeles. A gyári ígéret 5,3 l/100 km, tesztátlagunk 6,3 lett sajnos dugókban is senyvedve. Pazar. Simán 6 alá is szorítható. És hogy miért nem kéne a dízel, ha ilyen jó a benzinmotor? Hát a felára és a szaga miatt. Kiváltképp a maga nemében szuper 2.0 CR TDI drágább, míg az 1.6 CR TDI nem az a hiperkulturált darab. Hogy most rákkeltő-e vagy nem a dízel, hagyjuk - ahogy él az emberi faj, az maga a gyógyíthatatlan betegség.

Végül apró fekete pontok és leves: a Green Tec csomag részét képező stop-start rendszer nem az igazi, kicsit lassú, van mit csiszolni rajta. A hátsó (csatolt lengőkaros) futómű fel-felüt, egy Golf komfortosabban, igényesebben rugózik. És az ár: szerényebb, mint a német Big Brothernél, de azért magas. Listán 5 millió forint az Octavia Combi alapára (1.2 Tsi 86 LE 5 fokozatú manuális váltóval), a sokkot 600 ezer forintos kedvezmény enyhíti. Tesztautónk közel 7 milliós volt (mínusz 600 ezer), na persze ne legyen kétségünk, fölöslegesen nagyobb motorral, DSG-vel, napfénytetővel, LED-es lámpákkal, összkerékhajtással, miegymással 10 millió környékére is extrázható az Octavia. Egy Skoda.

Úristen, egy Skoda ennyiért – gondolják és kommentelik még sokan, miközben ugyanebben az ársávban például egy szűkebb, kevésbé remek hajtásláncokkal kínált Astra az Opel, és az Opel sosem kop el. Pláne, hogy az Octavia a deklaráltan középkategóriás Insigniát is übereli, ez van. Verdikt: az Octavia/Octavia Combi ideális családi autó, ideális cégautó és ráadásul jó kocsi is kevés hibával. Nem véletlenül zúz a slágerlista élén.