Ő itt Nyna, az ezüst színű Golf IV, jubileumi kiadás, 1.6 SR motorral, mai használttesztünk alanya
Nem, ezek tényleg nem huszonéves katalógusfotók, és nem is utómunkával adtuk vissza a Golf egykori fényét, ilyen is lehet egy 22 éves autó
Véletlenek sokasága, hogy ez a használtteszt létrejött, eredetileg csak egy másik autóval összefotózni kerestem az interneten egy Golf IV-est, amelynek tulaja elhozná az autóját erre a célra. Már volt is más jelentkező, mikor Endre megkeresett, ám az eredetileg betervezett autót lemondták, nem titok, hogy így én is jobban jártam. Amikor ugyanis megláttam Nynát - így hívják a gépszörnyet - alig akartam hinni a szememnek.
Hab a tortán, hogy a tulaj is véletlenül kötött ki mellette: egy másik autót ment megnézni, de eltévesztette a kereskedést.
Érthető módon szerelem volt első látásra, Endre 700 ezer forintot hagyott ott érte 3 évvel ezelőtt. Első ránézésre egyértelműnek tűnik, hogy szerencsésen választott, az autó állapota ugyanis erre enged következtetni. Vonatkoztassunk viszont el ettől egyelőre, és először nézzük meg, hogy mivel is tud pontosan szolgálni egy negyedik generációs Golf, ha esetleg valaki ilyet keresne.
Hátulról is újszerű állapotúnak tűnik, ráadásul nem csak a távolság áll jól neki
Ezt a Golfot a tömegautós motorja ellenére nem csak használják, hanem szeretik és törődnek vele, ettől ilyen mutatós
Az ezredforduló etalon-kompaktját lehetetlen elkerülni, ha valaki olcsón keres manapság közlekedési eszközt, esetleg mint Endre, első autót. A negyedik Golfból háromajtós, ötajtós, kabrió, kombi, és Bora néven még szedán is készült. Ha a lényegében azonos értékeket és típushibákat felsorakoztató platformtársait (SEAT Leon, Audi A3, Skoda Octavia, stb.) is belevesszük a keresésbe, akkor lényegében tényleg csak kerti traktor karosszériával nem gyártották. Ráadásul változatos motorkínálattal is bírt, benzinesként a 75 lóerős 1,4 literestől egészen az öt- és hathengeres, akár 3,2 literes lökettérfogatú, 240 lóerős aszfaltszaggatókig minden kérhető volt bele. Dízelként az 1,9 literes blokk 15 változatából állt a kínálat a turbó nélküli, de már közvetlen befecskendezéses, 68 lóerős SDI-től egészen az összkerékhajtásos, 150 lóerős legerősebb 1.9 PD TDI-ig. Összesen így 16 motor 35 különböző változatával kínálták a modellt az összesen 9 futott éve alatt.
Ma már az 1202 kilogrammos saját tömeg a kisautók mezőnyében is könnyű lenne, ugyanígy 4,15 méteres hossza és 2,51 méteres tengelytávja sem a kompaktok közt rúgna labdába
Ettől még minden irányból nézve arányos, 1,74 méteres szélességéhez 1,44 méteres magasság tartozik
Méretek terén az akkori kompakt kategóriát hozta, 2,51 méteres tengelytávja ma már inkább a városi kisautók azonos adataival vethető össze. Ugyanez igaz a hosszára is, ami 4,15 méter. Használati érték terén azt tudom rá mondani, mint egy új Ibizára, Sanderóra vagy épp Fabiára: nem hatalmas, de lényegében már mindenre elég, akár egy kisebb családdal is. Az igazi ütőkártyája mégsem ez, hanem a mai szemmel is modern autó hatása, ami gyakorlatilag ennél a kategóriánál kezdődik. Ma már persze az eggyel kisebb méretosztály a dizájn terén is felnőtt a nagyokhoz, de akkoriban még jóval aránytalanabbak, olcsóbb hatásúak voltak a Polók és Fabiák, az ennél egy generációval öregebb autók pedig már vezetési élmény és felszereltség terén is sokszor őskövületnek tűnnek.
Műszerfala nem modern, de még így is mutatós, persze csak ha olyan szép állapotban van, mint esetünkben
A szokott helyeken sincsenek kopások, egyedül egy gyári fejegységgel lehetne tovább javítani a kék-fekete belső állapotán
A bal első ülés sincs kiszakadva "a szokott helyen"
Bent is igaz mindez: látványosan nem friss a dizájn, de attól még egy élhető, minőségi anyagokkal dolgozó, ergonomikus és praktikus belteret kapott a Golf IV, még ezzel a közepesnek mondható felszereltséggel is 4 elektromos ablakot, tekerőgombos klímát, bőrkormányt, praktikus tárolókat és kinyitható pohártartókat kapunk. Persze, jobban extrázva lehetne még bőrkárpit, tempomat, xenonfényszóró, kijelző a műszeregység közepén, vagy akár digitklíma is, ebből a konkrét autóból ezek kimaradtak.
Négy elektromos ablakkal szerelték, centrálzáras, és természetesen a tükreit is motorokkal állíthatjuk
Elöl és hátul is találni benne pohártartót
Akármerre nézünk, gyönyörű állapotú részletekre bukkanhatunk
A helykínálat a kint látottakat igazolja, elférni benne hátul is, sem a fejtérrel, sem pedig a lábtérrel nincs probléma, ám közel sem olyan tágas, mint mondjuk az ötödik generációtól felfelé. Lényegében ugyanis a külső és a belső arányok tekintetében is e modell után nőtt igazán sokat a Golf, utódja már inkább a mai, nyolcadik generációhoz mérhető, mintsem a negyedikhez. Jól látszik ez a csomagtér formáján is, de szerencsére a méretein kevésbé érezhető: míg a Golf V 350 literrel, a Golf VIII pedig 380 literrel szolgálhat, addig a négyes esetében 330 literrel kell beérnünk. Szintén a régebbi formavilág maradványa, hogy az ülésdöntéshez itt még külön előre kell hajtani az ülőlapot is, ám szerencsére ez nem megy a 60:40 arányú dönthetőség vagy a sík padló rovására, úgy már közel 1200 literes rakteret kaphatunk.
Belső méretek terén mintha egy mai kisautóba pillantanánk be: elöl tágas és kényelmes, hátul már inkább csak elégséges a helykínálat
Csomagtartója jól pakolható, formája nagyobbnak láttatja a valós, 330 literes adatánál
Ülésdöntéssel sík padlós, akár 1184 literes raktérrel is szolgálhat
Akárcsak méretei, ennek a konkrét autónak a motorja is épp a családi használat minimumát hozza. A 101 lóerős, a köznyelvben "SR"-ként ismert 1,6 literes, 8 szelepes szívómotor található az orrában. Ez az erőforrás egyébként nagyon hasonló
az én A4-em hosszmotorjához, lényegében annak a szívósor, kipufogócsonk és perifériák átalakításával keresztbe beépíthetővé átmérnökölt változata. Éppen ezért nem összekeverendő a 16 szelepes, 105 lóerős 1,6-ossal, teljesen különböző technológia a kettő. Erről a motorról három dolgot érdemes tudni: ha hidegen tiprod, akkor rekordidő alatt hengerfejesedik, ha kopott, akkor látványosan fogyasztja az olajat, illetve a hosszában beépített változathoz képest lényegesen nehezebb szerelni, mert minden útban van mindennek a motortérben. Egyébként szinte lehetetlen elpusztítani, még akkor is megy, ha már tényleg minden baja van. Éppen ezért sok a lelakott, széttiport darab a piacon, de nem lehetetlen kifogni egy jó állapotút.
Ez a motor is átesett már egy felújításon korábban, akárcsak az Audim 1,6-osa - ennek fényében akár kérdésessé is válhatna az óracsoport szerinti 190 ezer kilométeres futásteljesítmény
Egykoron a megtestesült népautó volt, ma viszont már nagyjából különleges ez a konkrét Golf, hiszen a legtöbb ilyen gép a sokadik tulajánál, koszos, igénytelen melósautóként szolgál. Aki törődne a kocsijával, az vagy valami modernebbel jár, vagy pedig valami erősebb motorral, különlegesebb felszereltséggel vesz Golf IV-est, esetleg tuningolja az autót. A kínálat alja tehát nagyon sűrű, ám a teteje már annál kevésbé, ettől a szórás még hatalmas.
Ha az összes, magyar papírral eladó példányra keresünk a Használtautó.hu adatbázisában, akkor 185 darabot találunk 290 ezer forinttól 7,3 millióig.
Ha a legdrágább, 240 lóerős R32-t kizárjuk a versenyből, még akkor is marad három találat 2 millió felett, egy pedig 3,5 millióért. Ebből a tömegből mindösszesen 42 darabot hirdetnek ezzel az 1595 köbcentis motorral. Közülük 450 ezer forint környékén mozognak a legolcsóbbak, korrekt állapotút 600 ezer forint környékétől lehet találni, a legszebbekért pedig már egymillió forint környékén kérnek. Dízelfronton valamivel magasabb az átlagár, katasztrofális állapotban ugyan már 300 ezer forint környékéről indul a kínálat, ám a korrekt állapotúakért gond nélkül elkérnek akár 900 ezer forintot is, míg a legdrágábbakat már 1,5 millió forint felett hirdetik.
Ezen a konkrét autón az egész alja mellett mindkét küszöb és mindkét hátsó sárvédőív rozsdamentes
Egyedül a jobb első sárvédőn találni pár hólyagot, ugyanitt az olcsóbb Golf IV-esek rendszerint már erősen porladnak
Hogy ez az autó ilyen állapotban van, elsősorban nem a típus, hanem a tulaj érdeme. A családjában megforduló jóval fiatalabb autókhoz szokott Endre ugyanis - szerény véleményem szerint - nagyon magasra teszi a mércét, alig akad ennyi idős kocsi, ami felérhet az elvárásaihoz. Ez látszik a Golfján is: amint bármi baja van, azt azonnal meg kell csinálni, illetve annak ellenére, hogy kortársai közt látványosan szép az autója, egyértelműen zavarják az apróbb sérülések, melyek közül a két legfeltűnőbb a jobb oldali küszöbön található horpadás, illetve az autó első lökhárítójának jobb sarkán látható horzsolás.
Bár a fotókról az ellenkezőjére lehetne következtetni, profi takarításra sem vittük el a Golfot a fotózás előtt, tényleg ennyire tisztán tartják, miközben használják.
A kiváló bánásmód ellenére mégsem zökkenőmentes az együttélés Nynával, állítólag rossz szokása idő előtt elfogyasztani a gyújtás egyes alkatrészeit, ráadásul, mivel sokat is mennek vele, az időszakos szervizek és a kopó alkatrészek is viszonylag sűrű kiadásokat jelentenek.
A Golf 1999-ben bemutatott, negyedszázados jubileumi kiadásához különleges beltérelemek is tartoznak, például a kékkel varrott bőrök és a 25. évfordulót hirdető váltógomb
Motorfelújítása is már a jelenlegi tulaj idején történt, ám nem a megszokott, olaj-víz összeeresztős okból, hanem azért, ami miatt az autó gyakorlatilag rozsdamentes. Olaszországból hozták be 2015-ben, ahol röhejesen sokáig nem kell műszaki vizsgáztatni az újonnan vásárolt autókat, így sokan a szervizelést is hanyagolják, amolyan
"megy ameddig megy" alapon. Így járhatott valószínűleg ez a Golf is: amikor a jelenlegi tulajához került, akkor brutális olajfogyasztása volt. A motorfelújítás előtt 1000 kilométerenként 7-8 deci olaj tűnt el belőle, a végén mindez már látványos kék füstöt is eredményezett, majd az egyik hengerből a kompresszió is elfogyott. Szerencsére a beavatkozás óta minimalizálódott az olajfogyasztás, jelenleg gyönyörűen jár és erős is a motor, egyetlen szelepnek van valamennyi hangja üzemmeleg motornál.
Jól áll neki a lemenő nap fénye a rakparton, ám ez még közel sem a történetük vége. Ilyen gondos tulajjal még nagyon sokáig az utakon maradhat, ráadásul 8 év múlva néhány apróbb hibájának javítása után még akár veterán is lehet belőle, ha sikerül fenntartani a kitűnő állapotot.
Kimondottan nehéz elhelyezni a jelenlegi használt Golf IV kínálatban ezt az autót, én minden gond nélkül hirdetném a legszebbek között. Tudom viszont, hogy a felújított motor ténye sokaknak stoptábla, pedig egy jól elvégzett javítás gyakran élettartamban és teljesítményben egyaránt felülmúlja a 20 év feletti, de még bontatlan motorok jelentős részét. Zárásként visszakanyarodnék a cikk elején felvetődött kérdéskörre: tartson-e egy a műszaki és esztétikai állapotra egyaránt érzékeny tulaj ennyi idős autót? Biztos sokan rávágnák, hogy akit ennyire érdekelnek az apróságok, az vegyen inkább új autót, de én ezzel nem értek egyet. Szerintem egyértelmű, hogy járjon ilyesmivel, már persze akkor, ha tényleg ez tetszik neki, és együtt tud élni az autó korából adódó problémák mellett azon apróságok javítási költségével is, amelyekre a legtöbb, kizárólag kényszerből ennyi idős autóval közlekedő sofőr csak legyint.
22 éves kora ellenére nyugodtan odaállítható egy új autó mellé: aki emlékszik a napra pontosan egy hónappal ezelőtti Skoda Fabia tesztünkre, az már tudja, hogy mi oda is állítottuk. Hogy mi célból? Hamarosan erre is fény derül!
Tényleg szép, korához képest remek állapotú, megőrzésre érdemes példány, de azért az “Akármerre nézünk, gyönyörű állapotú részletekre bukkanhatunk” túlzás. A lógó tetőkárpit és a két facsavarral beapplikált CD-s rádió minden, csak nem gyönyörű.
A tetőkárpit típusbetegség, nem tudod megőrizni, nagyjából ennyi idősen mindegyik le fogja dobni, ellenben viszonylag olcsón javítható, tudtommal ez az autó is hamarosan megy egy újrahúzásra. A rádióval kapcsolatban írtam is az anyagban, hogy egy gyári fejjel lenne az igazi az összkép, ebben teljesen egyetértünk, hogy nem illik bele az a valami az összképbe.
Hidegen hengerfejesedik? Ez új nekem. 16 évnyi 1.6-osozás alatt sem hallottam erről, pedig tartottam a kapcsolatot Octavia2 tulajokkal. Ellenben az olajat új korától szereti és az egyenetlen járás is megjelent 4 éves korára. A kartergáz visszavezető cső szokott még kilyukadni rendszeresen a harmonikás résznél. Meg a szívósoron lévő szuszogónál köpi az olajpárát.
Pedig sajnos tényleg rosszul viseli a hidegen nyüstölést, ellenben nagyon gyorsan, télen is alig pár km alatt be is melegszik, ezért nagyon jól titkolja. Viszont ennyi idősen, napi használatos autóknál a termosztát halála miatt gyakran kijön ez a probléma mire megjavítanák, mivel nyitott termosztáttal gyakorlatilag soha nem fog bemelegedni. Az olajfogyasztás nagyon változó a tapasztalataim alapján, akad olyan példány, ami semmit sem eszik, és van, ami literszámra fogyasztja. Ugyanez az egyenetlen járás, fogalmam sincs, hogy mi lehet az oka, sem a használttesztes Golf, sem az én Audim nem csinálja, de akad bőven olyan 1.6, ami – ahogy írtad – már pár éves korától műveli.
Amikor viszonylag friss volt akkor elég nagy botrányok voltak a szétfagyott szívóbenyák (kulcsszó: “VW Golf – Motor eingefroren”) miatt (asszem a kisebb motorokat érintette (leginkább az 1.4est) ). Jó példa volt arra hogy egy minden szempontból gyenge szívóbenya is lehet betegágy (pedig a nyomaték és a lóerő is kevés volt, azaz nem is lehetett szétpörgetni) mondjuk egy VTi mellett.
Számomra valahogy majd’ az összes VW halálosan unalmas (pár kivételtől – Scirocco, Golf I és II, Corrado – eltekintve). Ebből az érából ezerszer inkább egy kívül-belül szebb és élvezetesebb vezetési élményt nyújtó Peugeot 306 kompakt kellene, vagy egy Lancia Delta Mk2, Alfa 145.