Társaságra vágysz? Renault Trafic teszt

Ha minden más kicsi. Van úgy, hogy már egy nagyméretű egyterű is kicsi. Akkor, ha a hatodik, hetedik ülést nem csak alkalomszerűen, hanem sokszor és hosszú távon, úgy is kihasználnánk, hogy nem csak utasokat ültetünk az autóba, hanem csomagokat is vinnénk. Kényelemben. Ilyenkor pedig nincs más megoldás, mint a furgon. Megkerülhetetlen a Renault, ami évek óta Európa első számú kishaszonjármű értékesítője. Ez a Trafic méretosztályát is jelentő 3,5 tonna alatti szegmens vezetését jelenti.
Ez a legkisebb. A nálunk járt L1H1, azaz kisebbik hosszúságú és alacsonytetős Trafic persze a legkisebb, nincs is 3,5, de még 3 tonna sem a megengedett össztömege. Az 1,9 tonnás saját tömeghez fejenként kevéssel több mint 100 kilogramm terhelhetőség jár, ami korrekt. Nyilván nem csempeszállításhoz, de ahhoz igen, hogy kilenc normál méretű utas még akár túrafelszereléssel, sícuccokkal is elutazhasson vele, bár utóbbi esetben azért már rezeghet a léc. És itt nem feltétlenül az ülések alatt végigdugható sílécekre gondoltam, de legalább rögtön sikerült megemlíteni az egyik legfőbb ütőkártyát, a remek pakolhatóságot. Alap, hogy a teljes hátfal kitárható, bázisként függőleges osztású, 180 fokban is nyitható ajtókkal, felárért nagyobb helyigénnyel, de pakolás közben esővédelmet is adó felfelé nyílóval. Nem nehézkes a bővítés, a harmadik üléssor támláját egyben dönthetjük le, majd az egész padot előre is buktathatjuk, meg persze a középsőhöz hasonlóan ki is vehetjük. A legizmosabbnak számító 145 lóerős dízelhez kizárólagos Pack Comfort felszereltséghez kalaptartót is kapunk.
Kis motor, kis fogyasztás. A Trafic motorpalettája csakis 1.6-os dízelt kínál, alapból 95, középső lépcsőként 125 lóerővel, változó geometriájú turbóval. A csúcsverzió pedig egy kisebb és egy nagyobb turbóval töltött biturbó, 145 lóerővel és már 1500-as fordulattól elérhető 340 Nm nyomatékkal. Ha nem tudnánk, hogy ilyen apró, nem hinnénk el, olyan szépen viszi a Traficot. A sok modellből ismert 1.6 dCi itt is csendes, stop-startja (legalábbis az erősen előszériás, tehát már nem friss tesztautóban) kissé lassúnak mutatkozott. Puha a kuplung, korrektül kapcsolható a váltó, természetesen furgonosan rövid az egyes fokozat, de azért nem vészesen, városban simán kapcsolható a negyedik, autópályán pedig hatodikban még 2500 1/perc alatt futható a 130 km/órás tempó. Ott is stabil a Trafic, de zajkomfort és rezonancia, meg pláne fogyasztás szempontjából is jobban járunk, ha egy kicsit visszább veszünk, 110-120 km/órás maximumokkal, higgadt vezetéssel hozható a gyárilag megadott 6,2 literes vegyes fogyasztási érték, tesztátlagunk is pont ennyi lett. Úgy, hogy volt benne némi város, némi országút, legnagyobb részben pedig autópálya, persze csak higgadtan, de sokszor teli utastérrel.
Mindenki ezzel utazna. Ha azt nézzük, hogy adott pénzért egy autóval hány barátot szerezhetünk, a Trafic biztosan élen járna. A feltűnő, kicsit megosztó, de a többségnek egyértelműen tetsző, mindenképp élénk színű tesztautóval a lehető legkönnyebb volt spontán túrákat szervezni, mindenki akart hozni még egy embert, aminek az lett a vége, hogy végül a kilencszemélyes furgon is kevésnek bizonyult. Verhetetlen a Trafic akkor is, ha személy/fogyasztás értéket nézünk, ráadásul az összes ülőhelye korrektnek mondható. A második és a harmadik sor ülései gyakorlatilag azonosak, láb-és fejtér mindenhol van, a belső szélesség elegendő, a komfort a sofőr melletti dupla ülésen a leginkább korlátozott, extraként rendelhető persze szimpla, a vezetőével azonos kényelmet adó utasülés is. Feláras a bal oldali hátsó tolóajtó is, ami nekünk nem túlzottan hiányzott, legalább csak egy oldalon kell elkapdosni a gyerekeket. Ami viszont nem rendelhető, az a kettőnél több Isofix. Mindösszesen ennyi lehet a Traficben, ami bizony kevés.
Meg kell tölteni, meg kell fizetni. A Trafic természetesen csakis akkor jó buli, ha zömében telepakolva utazunk vele. A személyszállító kivitelnél ez a sokat utazókat, nagyobb csapattal túrázókat jelenti. Számukra nagyon kellemes autó lesz, óriási űrtartalommal. Barátokkal teletömött utastérrel az üresen tapasztalhatónál komfortosabb (úgy hátul kissé kemény) futóművel és gyakorlatilag a nagy egyterűeknél kedvezőbb árral. A már alapból is korrektül felszerelt 145 lőerős Comfort Pack alapára 9,2 millió forint, az egyebek mellett tolatóradarral és tolatókamerával, ködfényszórókkal és sötétített hátsó ablakokkal, valamint navigációval is felszerelt tesztautót egy hajszálnyit 10 millió forint alatt kínálnák újonnan. A használt példányban gondolkodók számára pedig rossz hír, hogy a praktikus csapatszállítók áresése átlag alatti, a flancolás nélküli praktikumot másodkézből is meg kell fizetni.