Sztorikban gazdag a hazai veterán Skyline – ki is próbálhattuk

Minden egészséges hazai autóőrült a Használtautó.hu-t pörgeti unalmas perceiben, nekem is ez az online játszóterem, és vannak bizonyos modellek, amiket rendszeresen átnézek, csak az érdekesség kedvéért. Ilyen a Nissan Skyline is, sosem fogok venni, ezt már rég tudom, de valamiért jó érzés tudni, mikor felkerül egy-egy példány, hogy egyre színesebb a hazai autópark. Így futottam bele az egyetlen ma hirdetett Skyline adatlapjába is, és nehezen hittem el, amit láttam. Hatodik generációs Nissan Skyline, R30-as széria 1985-ből, ráadásul hazai, nem is túl friss rendszámmal. Ez hihetetlen, kíváncsi voltam a történetére, így felhívtam a hirdetőt. Általuk most megismerhetitek ti is az egyetlen hazai Skyline R30 történetét. Kár lenne kihagyni!
Az már a fotókon feltűnt, hogy nem lesz egyszerű az eset, mivel balkormányos, ilyet például az Egyesült Arab Emirátusokban értékesítettek, szóval jó messziről jött. Ennek az autónak a története Jemenben kezdődik, az L20B motorkódú négyhengeres, nyolcszelepes, már 105 lóerős szívó benzinmotorral hajtott japán szedánt itt rendelte meg a kanadai nagykövetség. 1985-öt írunk, ekkor már négy éve volt gyártásban a hatodik generációs Skyline és 2 éve, 1983-ban frissült is, ahol sajnos elvesztette a jellegzetes sárvédőkre erősített visszapillantó tükreit. Cserébe hátul is lehetett tárcsafékes, valamint a lökhárítók és a lámpák is változtak, '85-volt az utolsó gyártási éve. Innentől kezdve három évet töltött a kanadai nagykövetségnél Jemenben az 1085-ös alvázszámú Skyline, a hangzatos nevű Steven Macmillan tulajdonában. A legtöbb papírja megvan még, így például az 1988-as adásvételi szerződés is, melyen már az új, és jelenlegi, magyar tulajdonos neve szerepel.
Tulajdonképpen ma már harmadik tulajánál tölti éveit a Skyline, de családon belül maradt, az 1988-ban az ankarai magyar nagykövetségen dolgozó Zoller László fia vette át a tulajdonlást, a több rendszám-váltást követően felmerülő papírozási ügyek tisztázása végett. Kicsit még maradjunk Ankarában, Macmillan családi ügyek, gyermekének betegsége miatt kénytelen volt hazaköltözni Kanadába, miután a török orvostudomány nem talált megfelelő gyógymódot. A Nissannak maradnia kellett, tehát eladósorba került. Mivel a követségek egymás között remek kapcsolatot ápoltak, hamar Zoller úr füléhez jutott, hogy eladó egy Skyline, aki egy barátja unszolására vette meg az autót, mert remek vételnek bizonyult a kis futás - itt 18 ezer kilométer környékén járt a mutató-, a jéghideg klíma és a szinte új állapotnak köszönhetően. Itt kezdődik a hazai R30 története, pontosabban Isztambulban, ahol az új tulajdonos töltötte szolgálatát.

Az már szinte biztos volt, hogy a Skyline megy velük, ahová lehet, és ahová tartott a család.

Zoller úr és párja is a nagykövetségen dolgoztak, fiukkal együtt járták az országokat - mindenhol ritkának számít egy ilyen Skyline, így bebiztosította a japán szedán életét gyári új kopó, fogyó alkatrészekkel, amiket még Kuvaitból rendelt hozzá. Légszűrőből van több is, karburátoralkatrészek, tárcsafékhez tartozó alkatrészek, gyári tömítések a motor főbb részeihez is, kuplungtárcsa, szinte minden, ami kellhet. Ezek java része még mindig megvan, két teli doboz tartozik a Nissanhoz.

1988-ban a vétel után haza is hozták a Skyline-t, de csak 1993-ban vámoltatták le, ekkor kapott először hazai rendszámot, és lett az ifjabbik Zoller László a tulajdonos. A jugoszláviai kiküldetés után Tunézia volt a célpont, két év múlva Párizsban folytatódott a külszolgálat, itt három évet töltött a Skyline, mielőtt ismét, véglegesen hazahozták volna, ezekben az időszakokban viszont rendszeresen használták is az autót az ország diplomáciai rendszámával. Nagyobb balesetek nem voltak, kisebb koccanás akadt egy Renault 19-cel, aminek apró nyomát még mindig őszintén viseli az első lökhárítón - valamint egy későbbi megcsúszás nyomát a bal hátsó javított ajtón. Hazai élete már kicsit mostohának tűnhet az átalakítások miatt, 2004-ben kapta meg jelenlegi J-s rendszámát, mert a korábbi hazai D-st már nem kaphatta vissza, onnantól kezdve pedig az ifjabbik Zoller használja az autót. Fiatalként végzett néhány átalakítást, amit talán nem kellett volna, de szerencsére mindig is helyén kezelték a Skyline értékét, így minden, ami szemet szúr, visszaalakítható, minden alkatrésze megvan, és semmi visszafordíthatatlan átalakítás nem történt.
Gondolhatnánk, hogy fiatalként egy Skyline-t hajtani itthon mindennél királyabb érzés lehet, ám a tulajdonos szerint ez egyáltalán nincs így. Vagy nem tudják mi ez, és a hűtőmaszk miatt Daciának nézik, vagy egyszerűen nem hiszik el, hogy ez tényleg a legendás KPGC10 leszármazottja és a Godzilla elődje. Valóban, a forma a ’80-as évek divatjának felel meg, egy ilyen R30 még jellegtelenebb, mint egy Zsiguli, csak azok képesek értékelni, akik tudják, mi is ez. Bent sem izgalmasabb ám, vonalzóval húztak minden vonalat, de van egy különös bája az egésznek. Ott vannak egyből a süppedős fotelek, bár a vezető ülése már erősen felújításra szorul. Viseletes a kárpit és a borítások mindenhol, a szövet sok helyen kopott, a műanyagokat pedig megviselte az ankarai és a tunéziai hőség és napsütés, de semmi tragikus nem történt, még minden helyre hozható. A középső pulton ott a régi kazettás magnó, egyszerű, javítható hiba miatt nem működik, az alatta lévő doboz pedig egyszerűen kiszerelhető.
A kétliteres négyhengeres, hengerenkéti kétszelepes benzinmotor köszörülés nélkül az első fordításra beröffen. Öreg már, de erejénél van, hangja alapjáraton is zajos, fordulaton élesen szól, a kipufogó első illesztésénél sajnos kifúj, így van egy kis zakatolás is benne. Rendesen húz, japán szívómotor módjára magasabb fordulaton él igazán, de alul is egész nyomatékos. Hátul hajt, a merevtengely hátrányát az első bukkanón érezni, nem épp kényelmes, de a Skyline futóműve korához képest sportosra volt hangolva. Elöl normál gólyalábas MacPherson felfüggesztésű, hátul a már említett merev hidat tekercsrugókkal társították, kanyarban még mindig szépen tart elöl, élvezetes vele kanyarogni, már persze miután hozzászoktunk a szervómentes kormányzáshoz.

Öreg már, de bármiféle komolyabb hiba nélkül mozog 32 éve, az utóbbi időben pedig családi autó szerepét töltötte be.

Most már mennie kell, olyan gazdához, aki hasonlóan tudja értékelni és tud fordítani a felújításra, mivel az már eléggé esedékes, főleg a rozsda miatt. Komoly érdeklődő eddig még nem volt rá, csak aki driftautót épített volna belőle. Ugyan már! Ez egy fantasztikus veteránalap, a legtöbb alkatrész könnyen beszerezhető hozzá, de jó részét meg is kapja mellé az új tulajdonos, a remek történettel együtt. Nem hogy nálunk, a környező országok hirdetései között sem akad hasonló Skyline. Lehet, hogy a legunalmasabb széria, de van benne abból a hamisítatlan japán vas érzetből, amit a GT-R-ek is tudnak, vezetni még mindig jó élmény, egy valódi ritkaság.