Szójababból autót? Nem lehetetlen!

Henry Ford az autók mellett az agrár iránt is különös érdeklődést mutatott, ami vélhetően annak köszönhető, hogy gyerekkorát egy farmon töltötte, a mezőgazdaság terén különösen a szója keltette fel az érdeklődését. A világ akkori egyik leggazdagabb embere két év alatt 1,25 millió dollárt invesztált a szója ipari felhasználásának kutatásába, neki köszönhető a szója alapú azlon nevű anyag feltalálása. A kutatás mellett a szója népszerűsítésével is foglalkozott, olyan partikat is rendezett, ahol kizárólag szójából készült ételeket szolgáltak fel, illetve szójából készült ruhákat is előszeretettel viselt. Henry Fordot biztosan boldogsággal töltené el, hogy először 2008-ban készült Ford üléspárna szójabab-alapú habból, azóta más gyártóknál is elterjedt ez a megoldás. De nem csak a kutatást támogatta, hanem a szója marketingje sem hagyta hidegen, minden eladott Fordhoz egy véka szóját is kapott az új tulajdonos. Az autóipari szójafelhasználás már az 1930-as években felütötte a fejét (természetesen a Fordnál), a cég minden modelljében használtak szóját, készültek belőle textíliák, műanyagok, de még a festékbe is került a magas fehérjetartalmú növényből. Ám Ford ezzel nem elégedett meg, a terve a teljes karosszéria szójából történő elkészítése volt. Az akkori legjobb vegyészekre bízta a projekt megvalósítását, a kifejlesztett műanyag a szója mellett tartalmazott még búzát és kukoricát is, de persze szintetikus anyagok is kellettek az elkészítéshez. A prototípus merevségéről csőváz gondoskodott, erre szerelték fel a 14 műanyag karosszériaelemet, ezzel az autó súlya 900 kiló lett, amivel körülbelül 450 kilóval lett könnyebb a “szójaautó” az acélból készült társainál, továbbá Henry Ford szerint ezzel a megoldással egy borulás során sem rongálódott meg a karosszéria. Az már csak hab a tortán, hogy az autó üzemanyaga is mezőgazdasági eredetű, ugyanis etanol hajtotta a “bioautót”. A prototípust 1941 augusztusában mutatták be a nagyközönségnek, de a második világháború miatt abbahagyták a projektet, a háború után pedig feledésbe merült az ötlet, sajnos a prototípusról csak fotók és tervrajzok maradtak fenn, az egyetlen működő példány megsemmisült.