Szinte minden volt már a vevők kedvence

50 év, 11 generáció, 44 millió eladott példány - tömören ez a Toyota Corolla - jelenlegi - mérlege. A fél évszázada hódító modell története ennél sokkal komolyabb, már önálló történelem. Nézzük egy kicsit a gyártóét is: a Toyota Motor Company csak 1937-ben alakult, a cég első autója, az AA idén 80 esztendős, hiszen 1936-ben jött ki az addig automata szövőszékeiről híres Toyoda Automatic Loom Works előadásában. A II. világháborúban aztán a Toyota is teherautókat gyártott, a Toyota Motor Works pedig csodával határos módon megúszta az amerikaiak bombázását. 1945-ben a Toyota az egyetlen megmaradt japán teherautógyár volt, ráadásul újjáépítésének elősegítésére 1500 teherautót rendeltek tőlük a jenkik. Személyautók viszont ekkoriban nemigen készültek Japánban, ők is amerikaiakat vettek, nem kis számban. A Toyota már 1947-ben bemutatott egy olyan modellt, aminek nem volt amerikai konkurense. Ez volt a Toyopet becenévvel illetett SA, 27 lóerős 1,0 literes motorral és négyüléses karosszériával. Az ötvenes években a többi japán vállalathoz hasonlóan a Toyota is csődközelbe került, egy 24 bankból álló konzorcium mentette meg, majd 1955-ben jött az első népautója, a Crown. Már e modellnél „just in time” -rendszerűvé alakították a termelést és az alkatrészellátást, 1966-ban pedig önálló gyárat húztak fel nagy dobásuk, a Corolla számára.
A Toyota tudatosan készült arra, hogy a Corolla kulcsfontosságú modell lesz. Számunkra hihetetlen, de a hatvanas években már „3C láz” hódított Japánban. Ez a Car, airCondition, Color TV, azaz autó, légkondi, szíves tévé szavakra utalt. Az 1964-es Tokiói Olimpia, és az annak kapcsán épült temérdek új út kapcsán hihetetlen fejlődés és mobilizáció kezdődött meg japánban, a Nissan is kihozta a Sunnyt, ráadásul a Corolla előtt. Állítólag annak 1,0 literes motorja miatt fúrták fel az utolsó pillanatban a Corolla blokkját 1,1 literesre, hogy a többletet a reklámkampányban hangsúlyozhassák. Az első Corolla 3,85 méter hosszú kétajtós szedán vagy kombi volt, alig több mint 700 kilogrammos saját tömeggel és 60 lóerővel. Azonnali siker lett, az első évben 160 ezer példány készült belőle, az indulás után 3 évvel és 8 hónappal túl volt az egymillió példányon. Ekkoriban, 1970 májusában debütált a második generáció, amiből már összesen 25 különféle verziót kínált a Toyota. A Corolla még mindig csakis kétajtós lehetett, de már limuzin, kupé és kombi karosszériával, az 1,2 literes motorjából 55-58 lóerőt kihozva. Dönthető hátsó ülés, az első ülésekbe integrált fejtámasz és csomagtérvilágítás is szerepelt már benne, elsőként ez a generáció érkezett Európába, természetesen csak annak nyugati felébe.
Mai szemmel fura, hogy 1974-ben újabb modellváltás és a teljesen új harmadik nemzedék következett, már 4 méter feletti hosszall, programozott gyűrődőzónákkal, így új biztonsági sztenderdet hozva. Ebben az évben érték utol a Corolla eladásai a Volkswagen Bogárét.

Gyártáskezdete után mindössze 8 évvel a világ legnagyobb példányszámban eladott autója lett a Corolla, és azóta is annak számít.

Bár az alapmotor még ekkor is 1,1 literes, 55 lóerős volt, az 1,6 literes csúcs akár 115 lóerőt és ötfokozatú váltót adott. A két- és négyajtós limuzinok, a kombi és a B-oszlop nélküli kupé mellé 1976-ban érkezett meg a Liftback lejtőshátú verzió - szintén keret nélküli ablakos ajtókkal. Ma nyálcsorgatónak számít bármelyik harmadik generációs Corolla, ezeket ráadásul már katalizátorral szállították az Egyesült Államokba.
Kapaszkodjanak meg, az 1979-ben kigördített negyedik generációs Corolla már automata légkondicionálót is adhatott. Japán ekkor már bőségesen kilábalt a válságból, jelentősen nőtt az életszínvonal, ennek megfelelően változott a Corolla is. Az egykori olcsó autó már a némi luxust adó, de még mindig gazdaságos irányt célozta. Új motorpalettával, merevtengelyes és laprugós helyett hosszanti lengőkaros és tekercsrugós hátsó felfüggesztéssel, de a korábbiakhoz hasonlóan még mindig hátsókerék-hajtással. 1980-ban már évi félmillió példány készült az immár biztonsági üvegekkel szerelt típusból, 1983-ra elkészült a tízmilliomodik Corolla. 1979-ben rögtön 5 különféle (két és négyajtós szedán, kupé, valamint lemezelt hátuljúként is kínált lejtőshátú) karosszériával mutatkozott be, de 1982-ben kiegészült még egy ötajtós kombival is. Motorból 1,3- és 1,6 literes felülszelepelt és két vezérműtengelyes benzinesek szerepeltek 55-110 lóerős teljesítménnyel, de 1,8 literes dízel is volt már ekkor.
Az 1983-ban érkezett ötödik generáció - gyári kódnevén AE86 - már felénk is ismert volt. Ez minden idők leginkább szögletes Corollája. Ugyancsak temérdek - meredekhátú 3 ajtós, lejtőshátú 5 ajtós, szedán, Levin néven kupé - karosszériával készült. A legnagyobb érdekesség, hogy bár a Corolla e nemzedéktől fronthajtású, a Coupé GT maradt hátul kaparó - ezért számíthat ma a drifterek kedvencének. A fronthajtású verziók komfort-orientáltak voltak, utasterük a korábbiaknál tágasabb lehetett, míg a hátul hajtó Coupé a vezetés élményét hivatott szolgálni - a csúcsmotor 1.6-os, 16 szelepes, 130 lóerős volt. És meglepően élénknek bizonyult az alap 1.3-as (65-69 LE), 1985-től 12 (8 szívó, 4 kipufogó) szelepes, akkortól 74 lóerős motor is. Saját tapasztalatból tudom, hogy utóbbi patentül kapcsolható ötfokozatú váltójának kettesében is meg lehetett futni a 100 km/órás tempót. Daliás idők voltak ezek, már 1.8-as, 65 lóerős dízelmotor és négyfokozatú automataváltó opciójával.
A szögletes ötödik generáció ugyanolyan rövid életű volt, mint az első. Bár már számítógéppel tervezték, biztonságának javításához 100 modellt áldoztak fel törésteszten, ez is kifutott négy év alatt, 1987-ben már bemutatkozott a hatodik generáció, az első kerekded Corolla. A műszakiság szinte változatlan maradt az új lemezek alatt, a szedánt, a meredekhátú 3 és 5 ajtós Compactot, valamint a lejtőshátú Liftbacket 1988-ban egészítette ki a Tercel XLi, 1.6-os 16 szelepes benzinmotorral és állandó összkerékhajtással, valamint emelt karosszériával, hogy mást ne mondjak, az Audi allroad sorozatát jócskán beelőzve.

Míg a korábbi Corollák csak szürkeimportból érkeztek hazánkba, az 1992-ben kihozott hetedik generációt már hivatalosan is forgalmazták itthon is. Új futómű, a korábbiaknál is kerekebb formák, már csakis 16 szelepes benzinmotorok, 2,0 literes (72 lóerős) dízel jellemezte a sorozatot. A Liftback ötajtóst állítólag azért törölték az 1995-ös faceliftkor a kínálatból, mert már a Carine E eladásait veszélyeztette, ugyanakkortól alapáron járt a szervokormány és a sofőroldali légzsák is. Maradandó emlék az 1997-ben debütált békalámpás, azaz nyolcadik Corolla, amit egy mindössze 29 éves dizájner rajzolt meg Japánban, a sportos háromajtósból WRC-modell is készült, a lejtőshátú korrekt családi autó volt, de nem maradt el a szedán és a kombi sem. 2000-ben kapott ráncfelvarrást és új, kivétel nélkül változó szelepvezérlésű (VVT-i) bezines motorokat, 90 lóerős 2.0 D-4D turbódízelt, majd 2001-ben már jött is az utód, hozzánk az év végén.
A 2001-ben bemutatott kilencedik generációs Corolla az utolsó, ami komplett modellcsaládként létezett. Európának szánt, kellően modern dizájnnal, temérdek újdonság mellett már Isofix-csatlakozókkal és Opitron műszerblokkal. Ez még ma is meghatározó modell a hazai autóparkban - köszönhetően annak, hogy sokáig a top 10 eladott autó között szerepelt itthon is. Ahogyan az a Corolla generációváltásai között nem egyszer látható volt, a motorpaletta kezdetben itt is az előző nemzedékével egyezett, aztán a 2,0 literes, addig 90 és 110 lóerős dízel common-rail, azaz közös nyomócsöves, 116 lóerős lett, valamint megjelent az 1.4 D-4D 90 lóerővel, opcióként M-MT robotváltóval. Corolla Verso 2001-től készült, a 2004-es faceliftkor már az újabb verzió alapjain jelent meg, 2006-ban aztán a tizedik generációs Corolla már csak szedánként lépett színre, a kombinak vége lett, a három- és ötajtós pedig Aurisként futott tovább, az Auris kombijára pedig a második generációig kellett várni.
2013-ban aztán jött a 11. generációs Corolla. Idén frissült, egyebek mellett LED fényszóróval. Fájó, de meg kell hagyni, a ma 1.33-as és 1.6-os benzinmotorokkal, valamint 1.4-es turbódízellel kínált négyajtós egy keserűen unalmas modell lett ahhoz képest, hogy több generáción át milyen sokszínű volt a világ legnépszerűbb modelljének számító, nevével virágkoszorút jelentő modell kínálata. 44 millió példányos eladásával azért még jó ideig őrizheti a világ legnépszerűbb autója címet.