Dinamikus, mégis józan cégvezetők álma lehet egy ilyen Ford Mondeo, ami - Individual csomagos, fekete "szája" miatt ha SEAT Ibiza volna, Bocanegra utónevet viselne
Hosszú, széles, magas, tetősínes, praktikus. Alufelnis, krómkeretes, küszöbszpojleres, tetőszárnyas, dupla kipufogós, látványos is
Hogy a jelenleg harmadik generációjának faceliftes változatánál tartó Ford Mondeo a középkategória egyik bestsellere, lerágott csont. Ideális utazó- és/vagy cégautó, méltán népszerű mindenütt, így nálunk is, főleg kétliteres dízelmotorral. Tesztkombink orrában viszont egy nagyobb, 2.2 TDCi blokk dolgozgatott tisztes 200 lóerővel és 420 Nm-rel, váltója automata volt, felszereltsége pedig mesés, így azt vizslattuk, elmegy-e egy Mondeo már-már luxuskocsinak, hogy aztán a modellváltással még prémiumosabb legyen, s félig-meddig átváltozzék
Aston Martinná.
Lőjük le előre az összes "poént", jó? A Mondeo ebben a konfigurációban drága, a 2.2-es dízel nem feltétlen éri meg a felárát, s a fogyasztása sem valami baráti, a Titanium Luxury ellátmány gazdag, de fölötte is nyugodtan költhető még 1-2 millió, a Durashift automatánál meg jobb a duplakuplungos Powershift. Különben a Ford jobb autónak tűnik az előtte próbált
Hyundai i40-nél, ha nem is nagyságrendekkel. Ám sokkal többet tud nála, s a konkurensek többségénél is mindenféle vezetőtámogató biztonsági rendszerével, hogy aduászát, az irgalmatlan méretű utas- és csomagteret csak így zárszóként, hanyagul dobja ki az asztalra. Póker. Nem royal flush, de póker. Majdnem verhetetlen.
Audis lámpa, kulcs nélküli nyitás, radar, króm kipufogóvég, áldiffúzor. Részletekben és felszerelésben is gazdag a Mondeo Titanium Luxury
Bi-xenon, kanyarba is világító lámpa, LED-es menetfény, automata reflektor-vezérlés szintén van. Tompítottan is jó, de távolságira kapcsolva egészen elképesztő a fényereje
Aki - nagyon helyesen - még olvas, biztosan arra (is) kíváncsi, hogy-hogy fekete ennek a Mondeónak az orra, miközben úton-útfélen krómmaszkosakat látni elégedett cégvezetők/menedzserek/családfők szolgálatában? A megoldás az Individual csomag, mely a vagány, divatosan hókotrós-lökhárítós frontrészen túl extra küszöböt, illetve krómozott - esetünkben dupla - kipufogóvéget is ad. Jól és különlegesen fest, annyi szent. A LED-es nappali menetfény és a bi-xenon fényszóró is megteszi a hatását, ami mondjuk nem mondható el a hátsó diffúzorutánzatról - képzelhetik, mennyi leszorítóerőt termel... Nyilván semennyit, ellenben trendi.
Az utastérben a helyzet fokozódik, ami elsőre egyértelműen a Windsor bőrkárpitozásnak köszönhető. Aztán észrevesszük a vezeték nélküli füleses DVD-rendszer monitorjait a fejtámlákban, s máris hátra szeretnénk ülni. Ott, a második sorban sem rossz, hiszen félelmetes a helykínálat, viszont ami egészen zseniális, az az első, deréktámaszos komfortülés - "természetesen" elektromos állítással, memóriával és ülésfűtéssel. Otthonos, pihentető. A hosszú extralistát böngészgetve örömhír, hogy nem csak fűthető, de okos rendeléssel szellőztethető is, ami a tárgyalásról tárgyalásra rohanó üzletember szempontjából tán a tárgyalás témájánál is fontosabb. Nem olvad bele az öltönyébe, nem bünteti partnerét holmi pumaketrec-illattal, s máris nyert ügye van.
Komfortülések, egyedi bőrkárpit, félelmetes helykínálat hátul is
Nem olcsó mulatság a gyári DVD-cucc, viszont elvan a gyerek, ha nézi
Nyert ügye van akkor is, ha családostul utazik, s be kell pakolni a fél háztartást, mert a csomagtartó (nem a képzavar, hanem a teljes információ kedvéért, sík oldalfalakkal) egy kis gömböc: mindent elnyel. De nem rosszindulatúan és egyébként ki tudja, mi okból, mint a népmesei antihős-gyomor, hanem alacsony peremmel, bődületes nyílással, könnyű rakodhatósággal és (síkpadlós) bővíthetőséggel. A négy- és az ötajtós kivitel poggyásztere is hangárnyi, ám tény, hogy a kombié a legpraktikusabb. Hogy ne legyen felhőtlen a jókedvünk, arról a tesztautó kissé nehezen emelkedő csomagtérajtaja gondoskodott. A túlvégen, közel 5 méterre meg azért bosszankodhatunk, hogy nem fért a büdzsébe egy teleszkópos motortérnyitás.
Ezeket akár el is nézhetjük a kulcs nélküli nyitás/zárás/indításért - utóbbi a nyomvatartós elődhöz viszonyítva nem igényel többet a gomb szimpla érintésénél. Az is pazar, hogy miután beállítottuk a tökéletes vezetői pozíciót, nem érezni akkorának az autót, amekkora (benga). Sem szűk utcákban lavírozásnál vagy parkolásnál, sem tempós közlekedés közben. A parkolásban radar és kamera segít, a - biztonságos - közlekedésben pedig radar és kamera... De erről picit később. Ami idekívánkozik, az az, hogy elsőrangú futómű és kormány varázsolja kis túlzással élményautóvá ezt az üresen 1,5 tonnás óriást. Pláne, ha fedélzeten van a szabályozható lengéscsillapítás. Kevés típusban érhető tetten ekkora különbség a végállások között: míg komfort üzemmódban úthibákat vasalunk, lágyan ringatózunk és hajózunk, sport állásban minimális oldaldőléssel, az ívet makacsabbul fogva vadászhatjuk a kanyart - igen, egy dízel-automata kombival.
Városban a komfort lengéscsillapítás az igazi, utazáskor tán a normál, kanyarvadászatra pedig ott a feszes sport mód - tényleg van különbség, nem is kicsi
Másutt is találkoztunk már ezzel a 2,2 literes dízelmotorral, mindenhol szerettük. A Mondeóban most 200 lóerőt és 420 Nm-t tud. Más tészta, hogy a kétliteres is jól viszi az autót, és ahhoz már rendelhető a gyorsabb és takarékosabb, duplakuplungos Powershift váltó, míg az ezúttal próbált Durashift kevésbé tett ránk mély és pozitív benyomást
A hagyományos, bolygóműves, 6 fokozatú automata váltó mondjuk nem érdemel jobbat egy közepes osztályzatnál. Kényelme elvitathatatlan, ügyesen kezeli a lejtőt vagy az emelkedős szakaszokat, idegesítő lassúsággal sem vádolható, alkalmasint kézzel is kapcsolgatható, azonban ez még az a szerkezet, amely nemhogy javítana a dinamikán és üzemanyagot is spórolna, pont ellenkezőleg: lomhábbá és torkosabbá teszi a kocsit.
A tesztautó váltója különben nem örvendett kicsattanó egészségnek, bizonyos szituációkban komoly ellenállást tanúsított. Egyfelől olyasmi tüneteket produkált, mint amikor csúszik a kuplung, másrészről, mintha "szorulása" lett volna. Többször éreztünk hamisítatlan kuplungszagot is. Próbáltunk utánakérdezni, esetleg találkoztak-e hasonlóval más Fordoknál is, de nemleges választ kaptunk.
Olyan szuper szeparálórendszerrel nem találkoztunk, mint az Astra Sports Touerernél vagy az i40 cw-nél, a Mondeo puttonya pusztán hatalmas és könnyen pakolható, alapból 554 literes, bővítve több mint 1,7 köbméteres
Ami még nem tetszett, az a tapasztalt fogyasztás. A tesztautóval többen is mentünk, igaz, hidegben, jobbára városban, de sztrádán is, és nem ráérősen. A fedélzeti számítógép 9 literes étvágyról tudósított, a tankolást követő számvetés 9,7 l/100 km-es átlaggal szomorított. A gyári ígéret - optimális esetben - 6,5, ami reális lehet, az a 8 l/100 km. Sok. Annak tükrében is az, hogy egy normál kétlitereshez viszonyítva valóban kirobbanó erőben találtuk a 2.2-es, négyhengeres turbódízelt. Maximális, 200 lóerős teljesítményét nem a "klasszikus" 4000-es percenkénti fordulaton adja le, hanem hamarabb, 3500-nál, komoly 420 Nm-es nyomatéka meg már ennek felénél, 1750-nél jelentkezik. Százas gyorsulása 8,6 mp-es, de fontosabb és vidámabb, hogy rugalmassága nagyjából minden helyzetet lazán megold. Még 130-ról, hatodikban úgy 2200-as fordulatról is döbbenetes vehemenciával lódul meg, végsebessége messze 200 km/h feletti. Szükséges ez? Nem. Jó tudni? Jó, hogy tudja? Jó hát.
Vannak ennél modernebb és dizájnosabb műszerpultok, de az anyagok jók, a kidolgozás rendben, csak a fránya, csúnyácska műfabetétek ne lennének ott...
Megéri beruházni a változtatható lengéscsillapításra, valóban több lesz ezáltal az autó
A 200 LE és a 420 Nm rendesen csavarja az első tengelyt, időről időre munkára fogja a menetstabilizálót, s gyalulja a kasztnihoz és a divathoz viszonyítottan polgári méretűnek számító 215/50 R17-es abroncsokat. Majd, amikor már nem feszegetjük a határokat, a finom zajszigetelést és a korrekt hifit kezdjük értékelni. Meg a navigációt. Meg a holttérfigyelőt (fényjelzéssel a visszapillantó tükörben). Meg az éberség-felvigyázást (kávéscsészés utalással). Meg a sávelhagyásra figyelmeztetést (a kormány rezonálásával). Meg a ráfutás/koccanásgátlót (hanggal és műszerfali riasztással). Meg az adaptív tempomatot. Meg a bi-xenon lámpák fényerejét. Meg a kanyarlámpa-funkciót. Az automata távolsági fényszóró-vezérlés is hasznos extra, ha problémamentesen működik, az viszont nem igen nevezhető problémamentesnek, amikor indokolatlanul "nyomja rá a refit" az előttünk haladóra vagy a szembejövőre. Márpedig ezt csinálta.
Túlbonyolított. Összeszámolhatatlan, mennyi mindent jelenít meg egyszerre, s mennyit még a menüből...
Akkor is jó autó. Még akkor is, ha túlbonyolított a műszerfal, ha ezek a kékes, márványszerű műfabetétek simán rondák, s ha úgy hiányzik a vízhőfokmérő, hogy közben van. A menü bugyrából előbányászhatóan - de akkor meg minek? Az ülésfűtés 5 fokozatát sem könnyű megmagyarázni - miért ilyen sok? Bőven elég lenne a három is, okosabb hőelosztással. Pozitív meglepetés viszont a karosszéria átláthatósága: az A oszlopok ugyan lehetnének valamivel keskenyebbek, de oldalra-hátra zavartalanul, biztonságosan lehet nézelődni. És ha már biztonság: 5 csillagos törésteszt, térd- és függönylégzsák, egy rakás hárombetűs védelem, fűthető első szélvédő és ablakmosó fúvóka, minden van.
Ennek megfelelőlen borsos ár is. Az alap-alap négyajtós, 1,6 literes benzines 6,4 millió forintba kerül, az ötajtós felára 150, a kombié 300 ezer forint. A legolcsóbb dízel Turnier az 1.6 TDCi 7,1 millióért. Ha a 2.2-es gázolajosra fáj a fogunk, a 7 (!) felszereltségi szint közül legalább az ötödiket, a Titaniumot kell választani - manuális váltóval 8,8 millióba fáj a kombi. Titanium Luxury? Plusz 800 ezer. Automata? Plusz 500 ezer. A Durashiftnél jobb, gyorsabb és takarékosabb, duplakuplungos Powershift szerkezet a kétliteres, turbós benzinesekhez és dízelekhez párosítható. Tesztmodellünk induló listára 10 millió feletti, a próbált, "fullos" kocsi 13 millió körüli áron kapható.
A Mondeo kombi 2.2 TDCi Titanium Luxury listára picivel 10 millió forint felett van. Még gazdagabban fölextrázva 12-13 millió is lazán elkölthető a Ford középkategóriás bestsellerére, amely nem ebben a kivitelben bestseller
Aki most azzal támadna, hogy ennyiért már ilyen meg olyan Audi vagy BMW is van, konfiguráljon egy kövéret, s kénytelen lesz visszakozni. Rá fog döbbenni, hogy a Ford Mondeónak tulajdonképpen versenyképes ára van, mármint a saját ligájában, egy Passattal, Superbbel, stb. szemben. A Mondeo legfőbb kihívója tán a
Focus. Olcsóbb, kisebb, de az is nagy, technikája hipermodern, vezetni őt is élmény. Lesz baj, megy majd a fejvakarás, amikor szépen kilábalunk a válságból, bizonyára hamarost, hogy Mondeót vagy Focust vegyen a cég/család. Ennél nagyobb gondot sose, senkinek!
Értékelés
Pozitív
Hatalmas utas- és csomagtér, kényelmes komfortülés, erős és nyomatékos dízelmotor, szabályozható lengéscsillapítás, jó kormányzás, hasznos biztonsági extrák
Negatív
Magas ár, magas fogyasztás, fogyasztásnövelő és darabos automata váltó, túlbonyolított műszerfal és menü
Árak
Tesztmodell alapára
10 090 000 Ft (2012.01.19.)
Tesztautó ára
13 000 000 Ft (2012.01.19.)
Műszaki adatok
Hengerűrtartalom:
2196 cm3
Teljesítmény:
147 kW (200 LE) 3500 1/min-nél
Nyomaték:
420 Nm 1750 1/min-nél
Gyorsulás 100 km/h-ra:
8,6 s
Gyári vegyes fogyasztás:
6,5 l/100km
Méretek
Karosszéria-kivitel:
kombi
Belső szélesség elöl:
1500 mm
Belső szélesség hátul:
1500 mm
Belmagasság elöl:
920-1000 mm
Belmagasság hátul:
930 mm
Hátsó lábtér 180 cm-es vezető mögött:
260 mm
Ülőlap hossza elöl:
490 mm
Ülőlap hossza hátul:
500 mm
Csomagtér maximális szélessége:
1200 mm
Csomagtér magassága:
430 mm
Csomagtér hossza:
1100 mm
Csomagtér hossza üléshajtással:
1900 mm
Raktérnyílás magassága:
800 mm
Motor és váltó
Hengerűrtartalom:
2196 cm3
Hengerek/szelepek száma:
4/16
Sebességváltó:
automata - 6 fokozatú
Nyomaték:
420 Nm 1750 1/min-nél
Teljesítmény:
147 kW (200 LE) 3500 1/min-nél
Menetteljesítmény
Gyorsulás 100 km/h-ra:
8,6 s
Gyári vegyes fogyasztás:
6,5 l/100km
Fogyasztás a használónál:
9,7 l/100km
Menetzaj
Menetzaj 50 km/óránál:
58 dB(A)
Menetzaj 90 km/óránál:
62 dB(A)
Menetzaj 130 km/óránál:
66 dB(A)
nem vészes vas azért evvel már ki lehet gördülni a tescóba szégyen nélkül de aza bőrkárpit. mintha a bkv színeit testesítené meg xd
Valóban, az S-nek (Sport) része, a Luxuryhoz feláras, 320 ezer forintos extra. A tesztautó kicsit hibrid volt, de igazából Luxury, azaz inkább elegánsabb, komfortosabb, mint sportos.
Én úgy tudom,hogy a nagylökhárítók és a fekete front a Titanium S felszereltség része.