Szétszed a kupás Clio!

Szerencsére vagyunk többen ezen a bolygón, akik nem a focipályán, hanem a Hungaroringen és a rali gyorsaságik mellett szocializálódtunk, ezért érthető okokból leginkább a versenytechnikához közelítő személyautókhoz vonzódunk. Az őszinte autósport-szeretetet pedig egyetlen szegmensben találjuk színtisztán, méghozzá a hot hatchek között, nem véletlenül olvadok én is előttük, a vágyódás pedig csak fokozódott miután a Nürburgringen jártam. Ott minden második autó ebből a szegmensből kerül ki, talán nem véletlenül. Ha már sportos ferdehátúak, a kisautók jelentik az arany középutat, amik a hétköznapokban is kényelmesen használhatók, de ha akarjuk, könnyed versenyautók. Itt verseng a Renault Clio R.S., valamint annak kihegyezettebb változata, az R.S. Trophy is, amik tavaly frissültek, így ismét okunk volt utóbbit tesztelni. Nehéz sors, tudom.
Fussuk le a kötelező köröket: miben más a Trophy, mint az alap Clio R.S.? Először is 20 lóerővel erősebb, aztán áthangolták a futóművet és ott van a Sport módon felül a Race mód is, ami bizony könyörtelenül száműzi a menetstabilizátort. Kérdés nélkül jár a titán Akrapovič kipufogórendszer és a rajtelektronika. Jó, még ad automata klímát, full LED fényszórókat, tempomatot és hátsó parkolóradart is, de nem ezekért fogják a Renault versenygépét venni. Igen, versenygépnek hívtam, és a teszthét világossá tette, hogy ez egyáltalán nem túlzás. Már beüléskor tudatja velünk közel sem elaprózott oldaltartású sportüléseivel, a kicsit ferdén varrott versenycsíkkal ellátott bőrkormányával és vörös varrásaival, hogy jobb, ha megtiszteljük.
Ugyanakkor butaság lenne azt gondolni, hogy a külső nem szempont egy hot hatch vásárlásakor. Igenis fontos, a Clio R.S. Trophy pedig pont olyan dögös, hogy minden megállás után készüljön róla kép és még utána is tízszer visszatekintsünk rá különböző szögekből. F1 arcának – ahogy a Renault hívja – kifejezetten jót tett a facelift. Jobban mutatnak az új diódás lámpák, a semmibe vesző szürke bajuszcsíkot pedig kockászászlót mintázó ködlámpákkal tették teljessé. Nagyon ralis, vagy inkább gyorsaságis, magam sem tudnám meghatározni. Annyi biztos, hogy masszív kiállása lett az ültetéstől. Egyébként egészen fájó 470 000 Ft a Renault Sport jellegzetes sárgája, amit fekete felnikkel, ablakkeretekkel, tükörsapkákkal és kilincsekkel kontrasztoznak, no meg vörös féknyergekkel. Nagyobb lett a szárny, és az a szürke diffúzor bizony egészen a hátsó tengelyig nyúlik, hogy valóban leszorítóerőt generáljon. Itt nincs kamu, ez Renault Sport.
Ne most vitassuk meg, hogy jó irányba tart-e a világ, de ahogy a legtöbb hot hatch, a Clio R.S. Trophy is kizárólag ötajtósként érhető el. Tudom fokozni: a 2,0 literes szívómotornak is búcsút intettünk a generációváltással, helyét a mai trendeknek megfelelő turbós, a legtöbb versenysorozathoz homológ alapnak szolgáló 1,6 literes motor vette át - már évekkel ezelőtt. Így teljesítményleadásában sincs meglepetés: kb. kétezres fordulattól lép, majd 5000 fordulat/perc környékén el is fogy. Nincs vége: csak EDC automatával kérhető, és ezen a facelift sem változtatott. Utóbbi ugyan valóban elvesz egy élményforrást, de nem szabad leírni a hatfokozatú duplakuplungos szerkezetet. Ez bizony nem az a váltómű, ami az alapmodellekben dolgozik, ez minden váltáskor üt, és már a kormány mögötti – sajnos – műanyag elefántfülek érintésekor bent van a következő fokozat.
Francia mérnökeink tehát nem voltak tétlenek, gondoskodtak róla, hogy automata létére is élmény legyen minden váltás, bár ehhez az Akrapovič segítségét is kérték. Már beindításkor ránk dörren a szögletes, szénszálas csövekben végződő sportrendszer, váltásokkor pedig olyan igazi náthás darálósat durrant. A legjobb mégis, amit a rajtelektronikával művelnek:

A legnagyobb csoda akkor történik, amikor nagyobb gázadásra összezár az elektronikus önzáró differenciálmű és indokolatlanul nagy tempó mellett is képes a kanyar belső íve felé húzni. A Michelin Pilot Super Sport abroncsok minden porcikájukkal kapaszkodnak az aszfaltba, határait kergetve sem az orra, hanem a játékosra hangolt, könnyed fara indul meg először. Féktávon úgy tehetjük rá az ívre, mint egy jó kupás versenyautót, noha ilyen felmenőkkel ez kevésbé lehet véletlen.
A kormány minden apró mozdulatra azonnal reagál, a sportmódokkal szétfeszíthető futóművel pedig egy zsepit is megérzünk az aszfalton.

Nem kell gyorsan menni, hogy élvezzünk minden métert, és éppen ebben verhetetlen egy hot hatch.

Már az első métereken harapós, úgy érezzük, hogy szétszed. Egyértelmű, hogy versenypályán született és oda is szánják, itthon viszont kevés lehetőség adódik arra, hogy ezen képességét folyton kiélhessük. Mivel alacsony fordulaton is éppen elég erős, városban is élhető, ugyanakkor odafigyelve is 9 liter körüli városi fogyasztásával és kemény futóművével leginkább hétvégi szerpentinezőnek mehet el. Bár biztos akadnak még rajtam kívül, akik élik a pattogást.
7 799 000-ről indít a Clio R.S. Trophy, ezzel a legdrágább nem prémium, kisautó alapú hot hatch, viszont a legharapósabb, legerősebb is, 300 literes csomagterével pedig a legtágasabbnak számít. Ráadásul ezért az összegért már mindent megad, ami egy ilyen pályakész méregzsákhoz kellhet. Na jó, azért a 75 000 forintos R.S. monitorra még beneveznék, ami számtalan hasznos kijelzővel, köztük nyomaték- és lóerőgörbével, köridőmérővel, hőfokmérők tömkelegével segíti a pályázást. Még a duplakuplungos váltómű működését is figyelhetjük. Lehet, hogy nem nyom annyira az ülésbe, de élményben és kanyartempóban minden bivalyerős prémiumhuszárt elbüntet. Ha szupermini, akkor a Clio R.S. egyértelműen a legélesebb sportgép jelenleg szegmensében, bár hamarosan drasztikusan bővül a konkurensek listája.