Szép nagy bendő spórolósan. SEAT Leon ST teszt

Ahogy azt a hazai bemutató kapcsán szintén írtuk, már kombi karosszériával is kapható a kompakt SEAT Leon. Az a SEAT Leon, ami házon belül – ki ne tudná, hogy – mostohatestvére az ugyanarra a moduláris platformra épített Volkswagen Golfnak, a Skoda Octaviának, s hát valamelyest az Audi A3-asnak is. A Leon ST (ST, mint Sport Tourer) a VW-konszern spanyoljaként, latinjaként elvileg a szívre is hatni kíván, most viszont szürke színben (pontosabban „technikai szürke” metálszínben), majdnem alapdízelével, közepesen felszerelten és holmi 5 fokozatú manuális váltóval, mondhatni szürke eminenciásként kellett bizonyítania létjogosultságát.


Mert igenis megkérdőjelezhető a létjogosultsága, legalábbis nálunk, ahol a SEAT márkanév messze nem cseng olyan jól, mint a Volkswagen. Vagy az Audi. Vagy a Skoda. Vagy Ford, Opel, Toyota, s még napestig sorolhatnánk. Hogy miért e statisztaszerep, igazából mindegy, koncentráljunk a termékre: SEAT Leon ST 1.6 TDI CR Style.

Méretei kívül-belül kb. egyeznek a Golf Variant méreteivel (az Octavia Combi termetesebb, hosszabb). Ő, a Leon ST a leglaposabb és a legszélesebb, ettől is „sportos”. Meg a nyújtott lámpáktól, a lemez-üveg meccs országos egyesétől, a hangyányit ívelt tetőtől és a rafinált fény-árnyék vonalaktól. Hogy csomagtartója nem 600 feletti, hanem „csak” 587 literes, elhanyagolható különbség. Osztott üléshajtással bővítve már számottevő a hátránya – a képzeletbeli aranyérem az Octavia Combié 1740, az ezüst a Golf Varianté 1620, a bronz a Leon ST-é 1470 literrel. Miért, mivel „kap ki” a SEAT? Valószínűleg azzal, hogy minimálisan laposabb és rövidebb, csapottabb hátú, „sportosabb” a fivéreinél.

Különben a konszernen kívüli riválisok közül csak a Honda Civic Tourer nyújt alapból méretesebb puttonyt, meg majd még a rövidesen érkező Peugeot 308 SW adatain lovagolhatnak egy jót az adathuszárok. Mindenki más elég, ha azt tudja, hogy a SEAT Leon ST kompakt kombinak hatalmas a raktere. Hátsó ülései osztottan oldalról vagy egy-egy kallantyúval hátulról is dönthetőek, és majdnem teljesen sík a felület, ha a (meg is fordítható) padlót a magasabbik polcra állítjuk. A rakodónyílás kellően nagy, a perem alacsony, a (használaton kívül dedikált helyre dugható) kalaptartó érintésre hátrahúzódik, van kétoldali rekesz, rögzítőgyűrű, rögzítőszalag, síalagút, 12 V-os aljzat, elválasztó háló, ahogy kell. Ezt fejelheti meg a vízszintbe hajtható utasülés, alatta tárolórekesz, s a középkonzoli fiók is lehet fedeles – Style felszereltséggel és Style tároló csomaggal.

A Leon kombi 27 centivel toldott az ötajtóshoz képest, s látva, milyen remek a formája, a közel 200 literes többlet megéri a durván 200 ezres felárat. Ráadásul akinek összkerékhajtásra is szüksége van, háromajtós SC-t vagy ötajtós Leont nem, bezzeg ST-t kap ám 4Drive-ként. Pont ehhez a próbált 1.6-os, 105 lóerős dízelhez társítva. Tesztautónk mondjuk szimpla fronthajtású volt, na nem mintha igényeltük volna a bő félmilliós 4x4-et.

S milyen az 1.6-os CR TDI vagy TDI CR dízelmotor, miként a SEAT írja? A Golf Variantban is szerettük, ezúttal sem volt vele semmi gondunk. Azt leszámítva, hogy tetemes a felára a benzinmotoros verziókkal összevetésben. A lépcsősor úgy néz ki, hogy lent a 86 lovas 1.2 TSI, fölötte bő 200 ezerrel a 105 lóerős, hogy aztán még 600 ezerrel odébb kínálkozzon a dízel, de még a 90 lóerős. És még 170 ezerbe kerül, hogy 105 lovas legyen. Ez a helyzet Reference felszereltséggel. A Style-nál már az is kitűnik, hogy az 1.6 TDI CR a 122/140 lovas 1.4 TSI-knél 300-500 ezerrel drágább. És ezt a differenciát csak szerényebb étvágyával egyenlítheti ki, na persze sokat autózva.

És tényleg keveset fogyaszt az 1.6-os dízel? Tényleg, nagyon. Stop-start nélkül és úgy is, hogy nem is 6, csak 5 fokozatú a váltó. Cserébe tökéletes a fokozatkiosztás. Alacsony fordulaton tűnhet úgy, hogy lomha a percenkénti 3000-estől 4000-es fordulatig 105 lóerős és 1500-tól 2750-ig 250 Nm nyomatékú autó, de a testvériségen belüli (vezetőstül) 1,3 tonnás legkisebb súly és a legjobb 10,7 mp-es 0-100-as gyorsulási érték már papíron is jól hangzik, nem? S az életben is szívesen veszi a gázt, derekasan meg tud lódulni, ha arról van szó. Patent, precíz váltóval, az átlagnál közvetlenebb, nem agyonszervózott kormánnyal, könnyű vezethetőséggel, stabil útfogással. A megengedett pályatempónál is egész halkan, 2400-at forogva. Ideális utazóautó.

Jó-jó, de most már tessék elárulni: mennyit fogyaszt? Még egyszer: stop-start nélkül, 5 fokozatú manuális váltóval. Nos, gyárilag 4,1 liter gázolajat 100 kilométerenként. És nem gyárilag? Öö, vegyes tesztátlagunk is 4,1 l/100 km lett! Ennyire takarékos csak a Honda-féle 1.6-os dízel volt, szenzációs. És még téli gumikon, nem különösebben odafigyelve a spórolásra. Közrejátszik ebben, hogy a kombi légellenállása nem romlott a ferdehátúakéhoz képest, szuper.

Futómű? Tetszett. A 17-es kerekek picit rontanak a rugózási komforton, de kellemes volt így is, nem rázott nagyon. (Százötven lóerőn innen hátul csatolt lengőkaros, fölötte független.) Tetszett a Style-szinten nem alap-, hanem növelt oldaltartású komfortülés is úgy kényelmével, mint tág tartományban állíthatóságával. Az ergonómiai tökélybe csak az rondíthat, hogy a biztonsági öv magassága fix. Egy 1,5 literes palack is csak ímmel-ámmal fér az ajtóba, de ennyi, objektíven csupán ennyibe lehet belekötni. Az általános minőségérzet megfelelő, az anyagok - ahol kell - puhák. A középkonzol puritánsága viszonylagos – megvan, hogy milyen az előző generációé? Ég és föld.

Felszereltségben is sokat fejlődött ám a Leon. Ami eladja, az a full LED-es és automata reflektoros fényszóró: sötétben nem vakítja a szembejövőket, fénye kiváló, hatékonysága is. Naná, hogy szintén LED-es a nappali menetfény, a tükörházba integrált irányjelző, a hátsó lámpa és a rendszámtábla-megvilágítás is. Jó pénzért. Van okostelefon-kompatibilitás, kihangosító, érintőképernyő, automata klíma, ülésfűtés, állítható könyöktámasz, 7 légzsák, visszagurulás-gátlós menetstabilizáló, XDS elektronikus differenciálzár, tempomat, le-fel automata ablakemelők, bent is LED-es világítás, magyar nyelvű audiorendszer, tolatóradar, miegymás.

Extraként kulcs nélküli nyitás és tolatókamera nincs, egyéb szinte minden rendelhető sávtartótól, fáradtságérzékelőtől, adaptív tempomattól, vészfékezesésen, navigáción, DSG-n, adaptív futóművön, progresszív kormányon, panorámatetőn át, alcantara és/vagy bőrkárpitozásig. Lényegesebb, többeket érintő, hogy a karosszéria elég jól átlátható, a helykínálat jó (hátul azért inkább csak két nem túl magas felnőttnek), Isofix-csatlakozó a hátsó szélső helyekre jutott, levegőbelépő is van hátul. Komplett csomag a SEAT Leon ST, olyan, hogy átlagos igényekkel fölösleges is többen, nagyobban gondolkodni.

Milyen az ára? Az alap az 1.2 TSI 86 Entry 4,2 millió forintért, ugyanilyen motorizáltsággal a már jó kis Reference felszereltségi szinten 5,2 milliót kér a SEAT a Leon ST-ért. Dízelként meg bő 6 milliót. Tesztautónk persze már több mint 7 milliós volt. Az Octavia valamivel olcsóbb, a Golf drágább. Aki be is akar állni a sorba, meg nem is, a minőségből és a technikából nem enged, de picit másra vágyik akár full LED-es világítástechikával, jól fog járni a Leon ST-vel. S ha sokat autózik, vegye 1.6-os dízelként – ritka vendége lesz a kutaknak.