Szép mentés! – BMW 120d

Sokszor joggal érezzük jobbnak a bemutató során az új modelleket. A nemzetközi rendezvényeken javarészt előszériás, nyílt titokként még kicsit jobban is összeszerelt, jobban hangszigetelt modelleket kapunk próbára. Más a helyzet viszont a magyarországi bemutatókkal, ezeken már a sorozatgyártásból érkező autókat kapjuk, amiket az ügyfelek is, ha megrendelik az új modellt. Éppen ezért volt nagyon meglepő a BMW 118i tesztje alatt, hogy élénken élt a bemutató emléke, amin egy egész kellemes élmény ért az újdonsággal kapcsolatban. Egy olyan autóra emlékeztem, amivel egy durván kétórás, fotózással egybekötött, autópályázós, országutas szakasz után úgy szálltam ki, hogy csalódásnak nyoma sem volt. Azt az előítéletet persze alaposan lakat alá zártam és otthon is hagytam, miszerint nem lehet majd olyan jót autózni vele, mint az elődjével. Ezek után a 118i tesztautóval már az importőr parkolójából való kihajtásnál bombáztak a negatív tapasztalatok. Miért? Mert már a bemutatón is csak a 120d-t vezettem, ami most, több mint egy hét nyúzás alatt bebizonyította, mennyivel másabb az alapmodellnél, mennyivel jobb autó nála. Sarkalatos pont a hajtás, azt gondolnánk, hogy a Minik és a 2-es Active/Gran Tourer után a BMW-nél már tudják, mit hová kell tenni, mégis megint valami mást sikerült csinálniuk. Pedig az új 1-es alapjául ugyanaz az építőkészlet szolgál, mint a Mini Clubman és Countryman modellekhez, ezek viszont egy pillanatra sem jutnak eszünkbe az új 1-est vezetve. Most semmire nem hasonlít a márkánál, ez egy új út, ami kicsit, vagy inkább nagyon a hagyományos, egyszerű kompaktok felé mozdította a modellt. A Minik kormányzása híresen dögnehéz, de pontos és határozott, a BMW-ké hasonló, mégis azért lágyabb, ezekkel szemben az új 1-esét nehéz hová tenni. Az új 3-aséhoz hasonló puhaság érződik rajta, hogy nem nehéz, mint a Miniké, nálam jó pont, viszont ennyire régen éreztem már új autóban, hogy a legkisebb nyomvályúk is megvezetik. Rossz helyen élünk ehhez az autóhoz, tudom, a német újságírók a München környéki tükörsima vidéki utakon autózva ilyet soha az életben nem fognak érezni az 1-esben, itthon viszont feltűnő, nagyon.

Folyamatos a küzdelem a kormánnyal, pedig a kisebb téli kerekek vannak rajta.

Hajtási befolyás nincs, nem az erő, hanem az út tekergeti a sofőr kezében. Jó úton hibátlan, de abból azért finoman szólva is kevéssel találkozunk. Az M Sport csomag külsőre rendesen megváltoztatja az új kompaktot, de ehhez a technikát is hozzáigazítják. Futóműben elég nagy király az új 1-es az ötajtósok között, a felkoppanásgátlós lengéscsillapítók jó súlyt adnak a futásnak, nincs lebegés, vagy éppen kemény felütés, olyan nagyautós, biztos érzete van. Az M Sport futómű minimális ültetéssel és keményítéssel sem teszi túl keménnyé, de az adaptív lengéscsillapítókkal feltűnően tovább sportosítható a futás. Gombnyomásra változik a csillapítás, Sport módban megérkezik a durván bekeményített futás, és egy nagyon furcsa remegés. Ez nem rosszabb élmény, mintha pattogna, de ebben is egészen máshogy viselkedik, mint a márka többi modellje.

Széles és lapos, jólesően alacsony építésű, ennek megfelelően pimaszul jól fordul.

A BMW új menetstabilizáló rendszere, ami az i3-ban debütált, trükkösen fogja kanyarban, úgy fékezgeti az első kerekeket, hogy egy pillanatra se nyikkanjanak meg, vagy pörögjön el az ívbelső, mégse vehető észre túlzottan, hogy visszavenne a gázból. Az xDrive 50-50%-ban képes osztani a hajtást, de azt is csak pár pillanatig, ez valójában annyira elég, hogy kanyarban a gázra rápöccintve, vagy akár végig rajta állva finoman megtolja a fenekét. Határozottan érezni néhány pillanat erejéig, ahogy megtol hátulról, akkor, abban az alig pár tizedmásodpercben megkapjuk azt az ízt, amiért a BMW-ket szeretni lehet. A 120d viszont ezekkel nehezen tudna mit kezdeni a dízelhez képest is penge reakciójú motor és főként a váltója nélkül. Adjunk hálát a BMW fejlesztőinek, hogy a pocsék duplakuplungos Getrag váltót még nem tudják (vagy nem akarják?) párosítani a dízelmotorokhoz. Ez a régi vágású, hagyományos bolygóműves szerkezet észrevétlenül teszi a dolgát, hagyja elindulni a 120d-t, hagy gázt adni indulásnál és kanyarban, nem mellesleg egy pillanatig sem mondható, hogy lassabban váltana a duplakuplungosnál. Az új 20d motor gázreakciója remek, 190 lóerőt és 400 Nm nyomatékot teljesít, ami azért legyen elég egy 1,5 tonnás csapotthátúhoz és az a szerencsés helyzet, hogy ezt képes érezhetően le is adni az útra. A hangja sem rossz, ez már messze nem olyan kellemetlen, mint korábban volt, van egy kis csattogása melegen is, de többször néztem a fordulatszámmérőre a lámpáknál állva, hogy vajon jár-e még, bent annyira keveset hallani belőle. A stop-startos indítás itt sem egy élmény, de a négyhengeres dízel azért jelentősen kisebbet ránt a karosszérián, mint a háromhengeres benzines. Nem áll rosszul a dízelmotor egy ilyen 1-esnek, már legalábbis az erősebbik, mivel a belépő gázolajosból is háromhengeres. A 20d fogyasztása az ünnepek alatti laza forgalomban 7 literre alakult, de a 320d[/url] óta tudjuk, hogy utazós hosszútávú üzemben autópályán is tud 5 liter alatt enni. Az elbaltázott kormányzás ellenére is ad vezetési élményt, ami a meglehetősen steril kínálatban egy elég jó pont. Ehhez persze hozzá tartozik a vezetési pozíció is, hogy a sportülést szűkre vehetjük magunk körül, hogy a kormányt egész közel húzhatjuk és hogy viszonylag alacsonyra is ülhetünk. Igazi kis kanyarvadász, nem úgy, ahogy az előd volt, de azért ezzel is lehet nagyot autózni. Amit bent látunk, az szinte ugyanaz, mint a nagyobb BMW-kben és ez egy fontos pontja a minőségérzetnek és főleg a presztízsértéknek.

Az, hogy én a vezetési élményt kerestem benne, egészen egyedi elvárás a kategóriában, hogy találtam is, az kellemes meglepetés.

A vevőkör viszont inkább a minőségérzet felé helyez több elvárást és a presztízsértéket keresi az 1-esben, legalábbis a gyártó szerint. Ők azok, akik maximálisan megtalálhatják benne a számításukat, mert a beltér, a multimédia, a high tech kütyük és a vezetéstámogatók terén nem marad kérdés a próba után. Digitális műszerfal és 10 colos, érintőkijelzős iDrive multimédia is kerülhet bele, mindenképp online kapcsolattal a fedélzeten. Az 1-es BMW persze egy vastagon árazott termék, pláne, ha úgy fel van extrázva, mint a tesztautónk, ami így meg is haladta a 16 millió forintos értéket. Régen minden jobb volt? Nekem az 1-es igen, akik meg is tudják fizetni, azoknak nagyon nem. Az új 1-es kényelmesebb, csöndesebb, fejlettebb szinte minden téren, és nem villant kevesebbet, mint mondjuk egy 3-as. Csinos kompakt, ezekkel a vonalakkal nálam most nyerő a sima ötajtósok között, és szerencsére a 20d hajtással a vezethetősége is annyira jó, amennyire elsőre emlékeztem. Megijesztett a 118i, de mindenki nyugodjon le a …, lehet az 1-esből rendeset is venni.