Szép lövés! – Daihatsu Terios

Megannyi helyzet adódhat, amikor nagyjából mindegy, milyen állapotú a kiszemelt használtautó, mert vagy úgyis fel lesz újítva, vagy már nem lesz következő tulajdonosa. Utóbbit vehetjük úgy, hogy addig fog menni, amíg bírja, mert csak bizonyos helyzetekben lesz rá szükség. Tipikusan ilyen helyzet, amikor valaki erdőjárásra, pontosabban vadászatra keres autót, ilyen használat mellett fokozottan kopik. Az igény nagyon is létezik és itthon is elég nagy százalékban fordul elő ilyen, számtalanszor kaptuk már meg mi is a kérdést.

Mi lehet a legjobb vadászautónak?

Egy Niva, vágnánk rá, ha nem akarunk sokat gondolkodni a dolgon. Mert a Niva tökön-babon átmegy, ha rendes rücskös gumik vannak rajta, akkor tengelyig is simán süllyedhet a sárban, ki fog mászni belőle. Viszont elég spártai, és a nem épp túlméretezett alkatrészei miatt műszaki tartóssága is erősen kérdőjeles, a mai újakkal is akad probléma, hát még a régiekkel. Egy Samurai-jal, vagy Jimny-vel nincs ennyi gond, de hasonlóan sprőd, és emellé még drága is az, amit még lehetne használni. Továbbá az is fontos szempont általában, hogy a vadászterület nem épp a szomszédban van, így közúton is kényelmesnek kell lennie. Hogy mi az a Daihatsu Terios és mit keres egy ilyen puhánynak tűnő kis crossover a nagyok között?


Először is messze több annál, mint amilyennek mutatja magát. A Suzuki Ignisre megszólalásig hasonlító karosszéria egyébként nem is nagyobb annál, ami pont nagyon jól jön szűk helyeken, erdőben. 1997-ben mutatkozott be és egészen 2006-ig gyártották japán belpiacos kistestvérével együtt, de csak a fotókon látható modell jutott el Európába is. A konkrét autó 2003-as, vagyis 16 éves. A Toyota fennhatósága alatt készült, azóta teljes egészében ők birtokolják a Daihatsut, de itt most nem ez a lényeg, hanem az, hogy

bármennyire is tűnik olcsó megoldásnak, nem csak külsőre hasonlít, de technikailag is Toyota alkatrészeket használtak.

A karosszérián is látszik a nagymennyiségű toyotás beütés, de mivel pici és elég keskeny is, nehéz összetéveszteni bármivel. Aranyosak a megoldásai ráadásul stílusosan kétféle fényezéssel is kérhető volt, itt viszont most nem lényeg az, mennyire csinos. Úgyis folyton sáros lesz, és ami igazán fontos külső elem, az a jókora gallytörő rács az orrán, ami még az első tulajnál került rá és teljesen hivatalos, műbizonylatos.

A keskeny karosszéria hatalmas előnye, hogy nyomtávja is kisebb a legtöbb autónéál és terepjáróénál, pláne a mezőgazdasági gépekénél.

Ez főként akkor jön jól, ha erősen nyomvályús földútra keveredünk, mert ha előttünk valamilyen pickuppal, vagy traktorral jártak, még véletlenül sem eshetünk bele ugyanabba a két nyomba, ami az egyébként nem túl acélos hasmagasság mellett mindenképp jó pont. Bármennyire is tűnhet puhánynak a Terios, messze komolyabb gép annál, mint gondolnánk, ugyanis állandó összkerékhajtást kapott, ráadásul elektronikusan zárható központi differenciálművel. Nyitott állapotban nem járunk jól, ha egyetlen kerék is tapadást veszt, de egy gombnyomás összezárni, és mehetünk is tovább. Meglepően ügyesen mozog mély sárban is, csak itt fokozottan érvényes az off-road hozzáállás, miszerint,

ha erőd nincs, akkor legyen lendületed.

Az 1,3-as motor szintén Toyota származék, őszintén meglepődtem, mennyire hirtelen indul és milyen egyenletesen, és főként rendkívül halkan jár hidegen is. 86 lóerő sajnos nem a világ, és itt minden megvan a hajtásláncban ahhoz, hogy a lehető legjobban lefojtsa az erőt. Az állandó összkerék mellé négyfokozatú automata váltót kapott, leginkább ezért is esett rá a választás, igény volt némi kényelemre is, na. Ennek ellenére a hajtás meglepően fürgén mozgatja a kisautót, egyesben hamar felszalad 50-re a mutató, vált egy villámgyors másodikat, megvan a 70, onnantól pedig percek kérdése a 100, de igazából ez nem is feladata.

A váltó pillanatok alatt fölrámolja a fokozatokat, nem forgatja feleslegesen a motort,

valójában az egész hajtáslánc annyira meglepő összhangban dolgozik, hogy szinte kár lenne érte, ha egyszer elpusztulna.

Ugyanis a karosszéria el fog múlni, hiába „csak” 16 éves, a japán anyaghasználat látszik rajta maximálisan. Nemhogy rohad, szinte eltűntek a küszöbök hátsó részei, ezért is szerepelt a kínálat elején. Pedig nem volt rossz előélete, két tulajdonosa volt ezelőtt, megvan mind a három kulcsa, két távirányítója a központizárhoz - ami egyelőre nem működik, mármint a távirányító, minden más viszont igen. Futása is reális, 152 ezer kilométere nem feltűnően sok, és ezt a rozsdán kívüli állapota is tükrözi. Top felszereltségű, vagyis van ABS és légkondi is, valamint első elektromos ablakok, a vezetőé még automata is. A rozsdát leszámítva meglepően jó állapotban van, a belső szakadásmentes, nincsenek jelentős kopások sem, de ez a helykínálatra is igaz. Az átlagnál kicsit szélesebb termetűek hamar kellemetlenül közel kerülhetnek egymáshoz, a középkonzol szélessége sem több mint egy átlagos alkar vastagsága. Pici, de azért négy embert kivisz a vadleshez, ha úgy adódik, de itt még a két fő is ritka. A szűk helykínálat a csomagtartóra is kiterjed, de két 80 literes láda így is elfér egymáson, ha viszont

a hátsó ülés is használható raktérként, egy vaddisznót sem probléma hazaszállítani.

Komolyabb igénybevételnek sosem volt kitéve ezelőtt, de majd most. Ennek megfelelően nagyobb műszaki problémája sem volt még, a rozsda miatt kellett kicsit bűvészkedni a tankbetöltővel, annak csöve ugyanis teljesen elrohadt, a hátsó kerékjáratból kapta az áldást rendesen. Ügyesen mozog terepen és földúton, de a keskeny nyomtáv, a magas felépítmény és a hátsó merevtengely miatt nem díjazza a magas tempót, ez mondjuk igaz aszfalton is.

A városi tempó kényelmesen autózható vele, fürgén mozog és veszi föl a forgalom ritmusát,

de a tempós kanyaroknál azért nem árt óvatoskodni. Meglepően könnyed mozgású és kényelmes autó, napi használatra is alkalmas lehet, csak ne figyeljük a fogyasztását, mert a hajtás miatt többeknél 11-12 liter környékén mozog, a próbált autónál eddig 9,8 a mért, a célnak pedig tökéletesen megfelel.