Szép autó. Opel Astra Sedan teszt

Szép autó – többek fogának kerítésén is ez a két kis szó bukott át az új Opel Astra Sedanra pillantva, s való igaz, az aktuális J generáció lépcsőshátújának formája harmonikus, kellemes, elegáns, minden szögből.
A „természetesen” gazdag felszereltségű tesztautó egyben az Astra-faceliftet is mutatja, de az azért nem egyszerű, hogy a megnyerő külsőhöz 18 colos felniméret és ha minimálisan is, azonban ültetett sportfutómű szintén kell… A csomagtérajtón szolid szárny figyel (felárasan), a lökhárító alól krómozott kipufogóvég kandikál, a Turbo felirat pedig tűzijátékot ígér.
Ami, tehát a tűzijáték aztán elmarad, mert az 1,4 literes benzines turbómotor 140 lóerős teljesítménye és a percenkénti 1850-től 4900-as fordulatig rendelkezésre álló 200 Nm-es nyomatéka ugyan remekül hangzik, de a 1,5 tonnás tömeg és a hosszú áttételezésű – 6 fokozatú – váltó jelentősen visszafogja a lendületet. Nem gyenge az autó, nem erről van szó (például úgy 10 mp alatt gyorsít 100 km/órás sebességre), csak valahogy nincs az meg az a hű, de jól megy érzés. A kraft igazából 3000-es fordulatszám fölött érkezik meg, alatta komótosan, urasan lehet közlekedni a tekintélyes méretű, kis híján 4,7 méter hosszú, már-már az Insignia pozícióját is veszélyeztető Astrával. A már sok Opelben próbált motor most egy régebbi kétliteres szívót idézően dolgozott – voltaképp megelégedésünkre.
Mennyit fogyasztott? A 80 ezer forintos felárért (városban hasznos és környezetbarát) stop-start rendszerrel szerelve jellemzően nyugodt stílusban és országúton vezetgetve 7 literes átlagfogyasztást mértünk. Ügyesebbek, legalábbis a mikort és a hovát ügyesebben megválasztók talán még egy „felest” megspórolhatnak, s az már majdnem az, amit a gyáriak elértek a laboratóriumi körülmények között.
Az elöl MacPherson rugóstagos, hátul Watt-rudas, csatolt lengőkaros felfüggesztés alapból egy csöppet feszes, utazáskor jól jöhet a (sajnos drága, 250 ezres) FlexRide futómű változtatható csillapítása. Mármint a Tour mód, mert a műszerek megvilágítását vörösesre váltó Sport mód értelemszerűen csak keményíti a beállításokat. Érdekes, de a váltó sokkal pontosabbnak bizonyult, mint a kétszer ilyen izmos, vezetési élményről szóló OPC-ben. A kormány meg finomabbnak. Tempósabban kanyarognánk? Ez az Astra is diszkréten alulkormányzott, mint a többi. Cserébe az egyenesfutása parádés. A fék adagolhatósága tetszett, a motorfék (kvázi hiánya) nem.
Utazni milyen az Astra Sedan? Pazar. Elöl. A feláras, AGR-tanúsítványos, ezerféleképp állítható sportülésekben pöffeszkedve (+ 150 ezer). Hátul sem rossz, de maximum átlagos a helykínálat – három felnőtt hamar fészkelődni fog. A megengedett 130 km/óra hatodikban 2600-nál futható csendben, nagyautós biztonsággal, de ezt el is várjuk egy ilyen terebélyes, ilyen elegáns (és ilyen drága) kocsitól. Hát a csomagtartó? Mint hosszával maga az autó, úgy rakterének befogadóképességével is a ferdehátú ötajtós és a Sports Tourer kombi szendvicsében van a Sedan. Az alapból 460 és az üléshajtással bővítés utáni 1010 liter ugyanakkor messze nem kiemelkedő érték. Szűk a nyílás is, a nagyobb tárgyak inkább férnek a hátsó üléssorba, mint a poggyásztérbe – a szedánosoknak ez ismerős felállás.
Szép. Mennyi gomb! Ez már a tesztautó utasterét illető jelzők és megnyilvánulások zanzája. És tényleg: a dizájn modern, a hangulat minőségi, a gomberdőt meg szokni kell, de idővel tisztul a kép. A Sedannak egy olyanja is van, ami a többi családtagnak nincs, ez pedig a csomagteret nyitó gomb – szezám aztán automatikusan innen vagy a kulcsról tárul. Az ajtóról nem. Apropó, ajtó: 2013-ban és egy ilyen, most már mindjárt ki is mondott árú autónál ciki, hogy nincs kulcs nélküli nyitás-zárás.
Ami még nincs: egy-két olyan sofőrsegéd elektronika, ami a többi Astrához és egyéb Opelekhez is rendelhető. Nem mintha hiányzott volna az adaptív tempomat, a ráfutásgátló vagy a sávváltásra figyelmeztető, de akkor is. A vaskos tetőoszlopok, illetve a magas és emelkedő övvonal miatt talán a holttérfigyelő lenne istenes, na mindegy. Az első-hátsó parkradar klassz, a 143 ezres felár már nem annyira.
Elég húzós a régivágású kis napfénytető 200 ezres ára is, míg azt ki-ki döntse el, megér-e neki félmilliót a FlexRide futómű és a prémium világítás csomag kombója. A tesztautó az első vagy a második estén tolt egy reflektort, de le nem kapcsolta – anyu azóta is csuklik. Mások dicsérték az automata távfényt, hát legyen, biztos jó, ha jó. Bőrkárpitozás, ülés- és kormányfűtés, néha nagyokat tévedő, máskor offroadot jelző navigáció, elektromos kézifék, telefon-kihangosító, guminyomás-figyelő, stb., egy rakat extra volt még az autóban, melynek képzeletbeli árcéduláján 551 ezres kampánykedvezményestül is 7 681 000-es összeg szerepel. Szép autó az Opel Astra Sedan, ám annyira nem könnyen lehet az, hogy megérje érte ennyit adni. Nyilván kapható józanabb ellátmánnyal és megannyi más motorral is, továbbá a konkurencia sem igen olcsóbb és naná, hogy ez az autó sem nekünk, kispénzű magyaroknak készült, de a szépautózó véleményalkotók az árat hallva legott csúnyákat mondtak, és ebben is igazuk van.