Szellemidézés 130 millió forintért

Aki arra számít, hogy némi sportos vezetési élményről van szó egy V12-es motorral felvértezett autó lévén, „kapcsoljon át egy másik csatornára”. A Ghost még csak véletlenül sem fog ilyesmit nyújtani, ellenben olyat tud, amit valószínűleg semmi más. Esetleg a nagyobb testvérei. Érdekes adat, hogy a Rolls-Royce tulajok legalább 70 százaléka maga vezeti az autóját. Egy Cullinan esetén ezt nem csodálom, bár a csatahajó méretű luxusterepjáró nem az én világom. A Phantom esetén már meglepőbb, mert amikor nálunk járt sokkal jobban éreztem magam benne hátul ülve. A Ghostban viszont mindenhol jó. Talán ezért is a legkelendőbb Rolls-Royce. Meg azért is, mert a formaterv a Ghost esetében a legharmonikusabb, bár ez természetesen szubjektív. De nézzetek rá a Cullinanre! Hatalmas, tekintélyt parancsoló, de ugye nem tudnátok ti sem a szó klasszikus értelmében rávágni, hogy gyönyörű. A Phantom már más, valószínűleg sokkal többek szemében szép, de mégis van benne némi szándékos nagyzolás, amelytől az összkép kicsit túltolt. Ellenben a Ghost minden négyzetcentije tökéletesen eltalált. Hosszú orra nem túl nagy hűtőrácsban végződik, de így is hozza az összetéveszthetetlen Rolls hangulatot. Ráadásul az aktív lamellás hűtőrács este megvilágított, amitől a Spirit of Ecstasy szobor is különlegesebb fényben díszeleg, persze gombnyomásra eltüntethető. Sokakban úgy él a Rolls-Royce neve, hogy csak az öregurak számára létezik, ám a Ghost ezzel a Salamanca kék színnel egyáltalán nem volt túl öreges, sőt! Gyönyörűen ívelt a C-oszlop is, illetve szépen rejtették el a kipufogóvégeket, amikből persze úgysem hallani belül semmit. Ugyancsak jellegzetes a márkától, hogy a 21 colos felnik közepén mindig függőleges marad az embléma, illetve ami krómosan csillog az autón, az nem műanyag. Ám, a tömege sem szerény, hiszen 2490 kilogramm üresen az 5546 mm hosszú luxuslimuzin, amelynek 3295 milliméteres tengelytávolsága sejteti, hogy valóban szolgálhat sofőrös limuzinként. Egyszóval minimalista a formaterv, mégis szemet gyönyörködtető. A forgalomban nem tud észrevétlen maradni, de mindenki távolságtartóan viselkedik, ami nagyon érdekes élmény. Ugyanez a minimalista dizájn köszön vissza az utastérben is, bár gondolom mindenki sejti, hogy a minimalizmus maximum a formák terén érhető tetten. A Rolls-Royce a luxus szinonimája, ezt a Ghost sem hazudtolja meg. A formai játszadozást tényleg nem vitték túlzásba, de a legfinomabb tapintású bőrbe burkoltak mindent, illetve világos faberakások segítenek megtartani a nagy térérzetet a fehér és a kék bőr mellett. Na, nem mintha hátul ülve nem úgy tűnne, hogy mérföldekre van előttünk az autó orra. Sőt, még elöl is, de vezetési élményről egy kicsit később. Ugyanis a Ghostban csak úgy szimplán ücsörögni is nagyszerű. A néhány órás lehetőség alatt épphogy csak belekóstoltam ebbe az érzésbe, kevés ez arra, hogy mindent felfedezzen benne az ember. A kormánykerék szokatlanul nagy minden máshoz képest, amivel földi halandó találkozhat, de az ergonómia egyébként példás. Az infotainment kezelése a BMW modellekből lehet ismerős, a tekerőgomb mellett található gombokkal az autó hasmagassága is növelhető, de az első ajtókat csukó gombok is itt kaptak helyet, hiszen annyira távolra nyílnak, hogy túlságosan ki kellene hajolni értük a bezáráshoz.

Természetesen most már digitális műszeregység mutatja az adatokat a sofőr számára, aki akár masszíroztathatja is magát a fotelszerű ülésekben. Hiszen, ahogy említettem, a legtöbb Rolls tulaj maga vezeti autóját.

Hátul középen ugyanilyen tekerőgombbal kezelheti az infotainmentet a két utas. Állíthat a navigáción és a zenén egyaránt. Az ajtót csukni itt is gombnyomásra lehet, ahogy a függönyöket elhúzni is. Az első ülések háttámlájából pedig külön képernyő nyitható le, de hűtőrekesz is jutott a két hátsó ülés közé, pezsgőspoharakkal karöltve. Ráadásul itt olyan pihe-puha, párnás fejtámlák várnak, hogy utána nehéz szívvel ül vissza az ember a kormánykerék mögé. Szóval ez egy teljesen más dimenzió ahhoz képest, amit a „pórnép” megszokott. És akkor a kék, bársonyos szőnyegről nem is beszéltem, legszívesebben mezítláb szállna be az ember. Ugyanilyen anyaggal burkolták a csomagteret, ami lényegében egy hosszú alagút 500 literes térfogattal. Na, de vissza a kormányhoz, itt töltöttem a legtöbb időt, hiába csábítottak a hátsó ülések. Idő kellett megszokni az autó méreteit, a viselkedését, ám kilométerről kilométerre egyre jobban tetszett. Városban borzalmas, legalábbis a szűk európai sávokban közlekedve. Mintha a Titanic próbálna Velence csatornáiban boldogulni. Kiérve a városból azonban megváltozik a helyzet. A 6,75 literes, V12-es benzinmotor olyan könnyedén mozgatja a 2,5 tonnát, mintha csak tollpihe lenne neki a Ghost. A Rolls-Royce sokáig csak annyit mondott, amikor motorjainak teljesítményéről kérdezték őket, hogy bőven elegendő lóerőt tudnak. A Ghost esetében azonban rendelkezésre áll pontos adat. 570 lóerős, amit 5000-es fordulatnál ad le. Nyomatéka pedig 850 Nm, ami már 1600-as fordulattól rendelkezésre áll, egészen 4250-es fordulatig.

Ezzel 4,8 másodperc alatt 100 km/h tempón van, de ebben leginkább az a félelmetes, hogy egyáltalán nem érezni. Vagy legalábbis nem úgy, mint egy kisebb autóban. Belepasszíroz az ülésbe persze, de annyira távoli a motor morgása, annyira kizárja a hangszigetelés a külvilágot, hogy egy külön univerzum a Ghost belseje.

Kisebb terhelésnél tényleg néma csend uralkodik, ha nem szól a rádió, még a szélzaj sem zavar be, pedig a visszapillantó tükrök jókora darabok. A hajós hasonlatnál maradva, az autó viselkedése városon kívül is hasonló. Annyira lágyan ringatózik, hogy szinte tengeribetegek lesznek az utasok. A kormánykerék kevés visszajelzést ad. Ezzel az autóval vonulni jó. Pedig van alatta összkerékhajtás és összkerék-kormányzás is. Egyetlen porcikám sem kívánta benne a tempós kanyargást, de kíváncsiságból kipróbáltam. Tökéletesen képes tartani az íveket, nem esik le a kanyarból a nagy tömege ellenére sem, illetve sokkal vehemensebb orrtolásra számítottam tőle. Nagyon furcsa az egész, mert ugyanúgy elfordult ott nagy tempóval, ahol sportautókkal elfordulok, csak nem hittem el, hogy megcsinálja. De megcsinálta, viszont azóta sem tudom, hogyan, mert minden annyira csendben, annyira visszajelzés nélkül történt. Ezért mondom, hogy ez másfajta vezetési élmény. Aki az aszfalton szeretné magát jachtban érezni, mindenképp a Rolls-Royce-nál kopogtasson. A zsebében minimum 89,8 millió forinttal, de ha szeretné maximálisan személyre szabni, akkor nem árt többet vinni. Ugyanis a kipróbált Ghost ára – ami ráadásul a rövidebb változat – 380 800 euró, tehát körülbelül 122 millió forint, ÁFA nélkül. Ezen a szinten nem tényező, de elárulom azt is, milyen fogyasztást mutatott a fedélzeti számítógép, miután többnyire városban, de egy kicsit az agglomerációban is kalandozva beletettem 100 kilométert: 19,4 liter. Nem is annyira elképesztő, ugye? Nem mondom, hogy nem tudnék elkölteni jobban 130 millió forintot, minthogy autót vegyek rajta, de a Ghost segített benne, hogy elkezdjem megérteni azokat az embereket, akik kiadnak érte ennyit.