Számok bűvöletében – Opel Corsa 111 Jahre teszt

Az elmúlt néhány évben elég sok márka ünnepelt évfordulót, de szinte kivétel nélkül a kerek számokra gyúrtak rá a szervezők. 75, 90, 100, sőt a Peugeot-nál 200 esztendő, valóban elismerésre méltó adatok. Az Opel viszont nem állt be a sorba, náluk már 1999-ben lezajlott a centenáriumi buli, a 110 pedig nagy valószínűséggel snassz lett volna, ezért Rüsselsheimben a 111 mellett döntöttek. Persze, ilyen alapon minden év ünnepi alkalom, ami enyhén szólva is butaság lenne, de amint a kicsinosított Corsa bizonyította, alkalmasint belefér ennyi különcködés. Tesztautónk egy teljesen szokványos, 1,2-es benzinmotorral szerelt, 5 ajtós példány volt, amelynél a közepes Enjoy szintre pakoltak rá néhány extrát. Az Edition 111 Years csomagban sötétített hátsó ablak, fekete oszlop, sötét házas fényszóró, emblémás belső küszöbborítás és padlószőnyeg, tempomat, fedélzeti számítógép, 3 küllős bőrkormány, légkondicionáló, ködfényszóró, valamint MP3-as CD-rádió foglaltatik benne, 3,53 millió forintos alapáron.

Aki többre vágyik, netán pontosan olyan külsőt szeretne, amilyenhez nekünk volt szerencsénk, annak költekeznie kell: a 310 ezer forintos kiegészítő pakkban található a 17 colos, titánszínű könnyűfém felni, az OPC stílusú karosszéria (lökhárítók, küszöbök, kipufogóvég), valamint a sport felfüggesztés. Summa summarum, ezzel az extrával, és még néhány praktikus aprósággal - pl. ülésfűtés - könnyedén 4 millió forint fölé tornázható a csinos kisautó ára. Picit övön aluli, hogy az ötcsillagos Euro NCAP minősítésben fontos szerepet játszó légzsákok egy részét (oldal és függönylégzsákot) 286 ezer forintért adja az Opel.

Az utastérben akadt néhány dolog, amit nem szerettünk. A kárpitozás ízlés dolga, ugyan fel lehet hozni mellette érvként, hogy nem kísért a fedélzeten a komor szürkeség, vagy feketeség, de azért ennyi piros szerintünk kicsit sok a jóból. Persze, másképpen is közelíthetünk, a Corsa nagy kedvenc a nők, és az Opel-fanok feleségeinek a köreiben, és nekik általában bejönnek az ilyen színes, csiricsáré holmik. Nagyobb baj, hogy a középkonzolon nehéz eligazodni. A középre tett forgatógomb körül négy ezüst funkcióválasztó található, de a menürendszer nem túlzottan logikus. A szellőzés állításánál is az ember idegeire megy az esetlenség, a nehéz követhetőség, és mindennek a tetejébe a műszerfalat, a kormányt, valamint az ajtókat teleszórták a mostanában divatos, lakkozott hatást keltő fekete műanyag dekorációval, ami már „gyárilag poros”, lehetetlen tisztán tartani, és minden ujjlenyomat vakítóan látszik rajta. Egyébként a műanyagok minősége, a kidolgozás hozta az elvárható átlagot, különösebb zajokat, zörgéseket nem tapasztaltunk, egyedül a kesztyűtartó fedele volt pontatlanul beállítva. A 285 literes csomagtér nem kiugró érték a szegmensben, de abszolút használható üreget takar, továbbá nem hiányzik az állítható magasságú padló, és a szokásos, 40:60 arányú ülésdöntéssel kivitelezhető bővítés sem. Bár a Corsa hivatalosan ötszemélyes, azért négy, 180 cm körüli felnőtt a maximum, akik még relatíve kényelemben utazhatnak.

Ami az autó dinamizmusát illeti, az 1,2-es, 86 lóerős, Euro 5-ös ECOTEC benzinmotortól eleve nem vártunk csodát, de őszintén szólva azt sem, hogy városban 9 liter fölé menjen az étvágya. Pedig ez történt, és mivel úgy alakult, hogy a kis Opellel alig mozdultunk ki a kődzsungelből, a tesztátlag nem is kúszott sokkal lejjebb. Ugyan a robbanékonyság szó törölhető a Corsás szótárból (nálunk a szerkesztőségben vicces szállóigévé lett azon büntetés kilátásba helyezése, hogy szerzünk neked 1.0 literes Corsát...), a forgalom ritmusa azért gond nélkül tartható, száguldozni pedig ott a GSi, illetve az OPC. Autópályán, autóúton kétszer meg kell gondolni az előzést, de ez az autó eleve nem a hosszú túrázások bajnoka, így nem is csinálunk a bolhából elefántot - betartott sebességhatárok, nyugodt gurulás, ez a hosszú élet titka az 1,2-es Corsával. Ellenben fickándozni szeret az autó, a sport felfüggesztéssel, a peres gumikkal ugyan sokszor durván üt az úthibákon, viszont kanyarban érezhetően magabiztos, jól irányítható, az 1,2-es motor ilyenkor kimondottan gyengének érződik – talán egy pontosabban kapcsolható váltóval lehetne még javítani az összképet.