Számít a méret? Renault Grand Scenic 1.5 dCi teszt

Jó párosítás. Rövid verziójában és erősebbik benzinesével teszteltük már az új Renault Scenicet, második tesztautónak pedig egy hosszú, Grand verziót kértem, lehetőleg dízelmotorral, halványan megjegyezve, hogy kedvencem az 1.5 dCi. Hiszen ilyen Grand Scenicem volt még a második generációból. Imádtam, ismerőseim sorban álltak érte, amikor eladtam. Ilyen motorral fut néhány cégautó kiadónknál. Kaptam is egy 1.5 dCi Grand Scenic tesztautót, ráadásul EDC váltóval. Azonnal nem ugrott be, de amint használni kezdtem, egyre erősebben élt bennem, hogy ennek a hajtáslánc-konfigurációnak én már bizalmat szavaztam. Az új Scenic bemutatójában ugyanis a következőket írtam: „Van egy olyan sanda gyanúm, hogy összességében legjobb az 1.6-ossal szemben 7 fokozatú EDC-váltóval is kérhető 110 lóerős 1.5 dCi lesz. Naná, hogy Grand kivitelben”. Gyanúm beigazolódott, most már határozottan állítom és tudom:

ez, a hosszú, EDC váltós 1.5 dCi Grand a legjobb Scenic.

Plusz 7/22,8 centi. A Grand 22,8 centivel hosszabb és 7 centivel nagyobb tengelytávolságot adó, mint a sima Scenic. Nem is az a nagy szó, hogy csomagtere 506 helyett 533 literes, hiszen az a plusz 27 liter nem váltja meg a világot. Szemre amúgy többnek tűnik a többlet. Viszont a Grand esetén már semmiképp sem szűkös a második sor lábtere, továbbá nálunk alapáron járnak a harmadik sori ülések is. Utóbbiak persze szükségülések, sőt, ha oda bárkit is be akarunk tenni, a középső sorban is le kell rövidíteni a lábteret üléstologatással. Itt is búcsút kellett intsünk a korábbi Scénic generációk független második sori üléseinek, hiszen 2/1 osztásút kaptunk, csak a szélső helyeken Isofix csatlakozóval, minimálisan gyakorlatilag nem szabályozható támladőléssel. Lehet viszont kényelmes komfort fejtámasz, a tologatható középső könyöklődoboz hátuljában dupla USB csatlakozó és hatalmas fiók, meg persze a Scenic-hagyomány padlórekeszek sem hiányoznak. Ami viszont a legfontosabb: a nagyobb tengelytáv az egyedi módon alapáron 20 colos felnikkel szerelt Scenic rugózási komfortjának is jót tesz. A futómű itt is feszes, de már nem bántósan rázós, a hosszú Scenic szépen kirugózza az úthibákat.

Elég 110 ló? Ha a teljesítményt nézünk, az 1.5 dCi a Scenic leggyengébb motorja. Persze nem ez a lényeg, hanem a nyomaték, 260 newtonméterével mindkét benzinesnél jobb az 1.5 dCi, ami nem mellesleg a paletta legtakarékosabb motorja, még itt, a hosszú karosszériával és automata váltóval is 4,0 literes kombinált fogyasztási értékkel. De van itt még egy ütőkártya, ez pedig az EDC7, azaz hétfokozatú duplakuplungos automata váltó. Ilyet csak az 1.5 dCi-hez kaphatunk. Jelenleg ugyanis dízelt kell venni, ha automata Scenicet szeretnénk. Ez van, meg a duplaturbós 1.6 dCi – 160 lóerővel és 6 fokozatú automatával. Miért ne lenne elég a 12,4 másodperces 100 km/órára gyorsulás és a 183 km/órás végsebesség egy családi egyterűhöz? Sokkal fontosabb az, hogy városban óriási előny a szépen dolgozó automata, hogy az autópályás 130 km/órás tempó alig több mint 2200/perc fordulattal futható, meg persze az, hogy országúton olyan kanyartempókat enged dülöngélés nélkül a Grand Scenic is, hogy átlagautók közül nincs ellenfele. Leelőz a gyorshajtó boyracer az egyenesben? Mosolyogtató, amikor kanyarban fékeznie kell, miközben mi erőltetés és fékezés nélkül megyünk utána a kanyarban.
Igenis tud fűteni! Az új Scenic kapcsán több újságírótól is hallottam, hogy gyenge a fűtése. Igen, amennyiben Eco módban használjuk. Ha viszont bármi egyébben (Comfort, Normal, Sport és a „perszonalizálható” Perso közül válogathatunk), akkor tökéletesen fűt. Még a hatékonyságáról híres 1.5 dCi is. Indulás után 2 perccel már langymeleg levegőt fúj a ventilátor. Az más kérdés, hogy a motor teljes bemelegedése (kemény télben) mintegy 20 perc. Viszont az 1.5 dCi van annyira jó motor, az EDC7 van annyira jó váltó, hogy még zömében városban autózva is erre a hajtásláncra voksolnék. Ugyanis még keményen fagypont alatt és elég rövid távokon autózva is 6,5 l/100 km alatt maradt a városi tesztfogyasztás, a szabályokat betartva autópályán 6, országúton 5 liter alatti étvágy kalkulálható. Ennek megfelelően lett a tesztátlagunk is 5,5 literes, ami abszolút jónak mondható egy 1,5 tonnás hétüléses egyterűvel.
Csendes, mégis domináns társ. Az 1.5 dCi nem csak takarékos, csendes is. Ez főként akkor tűnik fel, ha kinyitjuk az ajtókat. Nem, itt nem a zajszigetelés kiváló, a motor csendes. Rossz úton (a 20 colos kerekekkel) van is gördülési zaj, autópályán hallható a méretes, de szinte holttérmentes tükrök neszelése, de a motor az csendes, ez vitathatatlan. A Scenic viszont Grand kivitelben is domináns, formájával meghatározó, kiállásával majdnem olyan, mint egy Espace. Amivel kevésbé kényelmes, az szerintem továbbra is a 20 colos felni, és az általa adott magasabb utastérpadló. Ez van, a dizájn oltárán áldozott a kényelemből és a funkcionalitásból a Renault. Viszont akkora fícsör, hogy az autóhoz (okoskulccsal a zsebben) közel sétálva első-hátsó LED fényeivel és tükörkihajtással üdvözöl, hogy csomagokkal vagy épp gyerekekkel telített kezekkel nem kell a zárással még egy gombnyomásnyit sem bajlódni, hanem az autó bezárja magát, amikor elsétálunk, hogy aligha fogunk sírni az elvesztett centikért. Jó vele utazni. A Renault eltalálta a Scenic nevét, hiszen a modellnek mindig is erőssége volt, hogy remek kilátást ad. Utazáskor az elöl ülők előtt szélesvásznú moziként pereg a táj, hátulról kilátnak a gyerekek. Ez most is így van. Továbbá már kormányremegtetésre is képes sávelhagyásra figyelmeztetés és parkolóautomatika, holttérfigyelő és távolságtartós tempomat is segítheti a sofőrt. Ezek mind jó, szépen teszik a dolgukat, de a legnagyobb királyság az automata reflektoros LED fényszóró. Brutálisan erős tompított fénnyel és valóban olyan okos reflektorkapcsolással, hogy éjszakai vezetésnél tényleg nem kell bajlódni a távolsági fény kapcsolgatásával. Ezekkel a jellemzőkkel a Scenic még akkor is feljebb lépett legalább egy fél kategóriányit, ha hátul elődjénél szűkösebb lett, a vevők ugyanis elöl ülnek, a gyerekek pedig továbbra is szeretik.