Szabadidő-autózás túlzás nélkül? Teszten a frissített BMW X3!

Írhatnék ehhez a BMW-hez is ódát, amolyan szerelmes levelet, mint annak idején a hasonlóan motorizált 4-es kupéhoz, de nem fogok. Nem azért, mert az X3 nincs annyira jó, mint a 430d, hogy a viharba ne lenne? Csak ez nem az a kategória, amelyhez illenek azok a fajta érzelmek. Ez bizony a SUV, akarom mondani SAV életérzés világa, ahol minden és mindenki kemény és nagydarab, maga Dwayne Johnson, a szikla. Ez az a kategória, ahol - ha nincs mellette más tárgy méretreferenciának - még az X1-esnek is úgy kell kinéznie, mint a nagytesó X5-ösnek, amit mindenki ismer. Ez a konkrét autó viszont közel sem az X1, annál látványosan nagyobbnak hat, ráadásul nem csak amikor van viszonyítási alap a környékén, ezért már tényleg majdnem olyan, mintha. Mindezen a frissítéssel érkező, vadabb és szögletesebb dizájnelemek sem változtattak, inkább az M csomag és a fekete kiegészítők tesznek rá a kelleténél eggyel több lapáttal. Félreértés ne essék, remek az összkép ezzel a világoskékes-szürkés pasztellszínben, ami konkrétan mintha néha kékebbre változtatná az árnyalatát a fényviszonyok függvényében, de valahogy nem sportosabbá, hanem nagyobbá, komolyabbá teszi a feláras, feketével díszített küllem. Mellette állva, beülve is magas, robusztus, és tényleg nagyon közel vagy hozzá, hogy elhidd: ez már "Az". De aztán persze rájössz, hogy ő is csak egy kistesója az "ikszötnek", méghozzá az X3. Felmerülhet a kérdés, hogy a szerényebb méret probléma-e egyáltalán: bőven elég nagy ez is, 4,71 méteres hosszához 1,9 méteres szélesség és 1,68 méteres magasság társul, ami már közel 2 tonnás saját tömeget eredményez az autó orrába rejtett soros hatos hosszmotorral és az xDrive összkerékhajtással párosítva. Persze, közel sem olyan felesleges és magamutogató, mint az eggyel nagyobb méretosztály, de ettől eltekintve tényleg mindent tud, amire egy autó kellhet, és mint jól összekalapált német prémium, természetesen mindenben tudja is a tökéletesség látszatát kelteni. Belterében például jók az anyagok, van hely és szokásosan verhetetlen a BMW digitális műszerfala, ahogy akadás és késés nélkül üzemel az infotainment rendszer is, tényleg nehéz belekötni abba a szokásos bajor csomagba, amit az X3 is kapott. Ez természetesen nem jelenti, hogy minden téren tökéletesek a BMW-k, én például továbbra is túl sterilnek és jellegtelennek hallom a Harman Kardon hifit: persze minden tartománya megvan, de valahogy az összes hang elvész egy kicsit. Ugyanígy érdekes a vastag, furcsán kényelmes fogású, fűthető M sportkormány is, illetve a csomagtérroló elengedőgombján is gondolkoztam volna még egy kicsit a mérnökök helyében. De ezek tényleg csak apróságok vagy személyes preferenciák, hiszen minden megüti azt a szintet, hogy ne húzhassa a száját, aki egy ilyen mellett teszi le a voksát, és kiadja érte a németországi közép- és felsővezetői fizetésekhez mérten igenis reális összeget, amibe kerül. Fontos viszont kitérni arra is, ami nincs, vagy csak felárért van: szinte minden. Alapáron igen sok extrát hiányolna az ember az X3-ból, pedig ezzel a motorral már "fapadosan" is átlépi a 21 milliót: ekkor még mutatós műszeregységgel kell szemezni benne, vetített kijelző nélkül. Még így, közel 7 millió forintnyi extrával a háta mögött sem volt benne állítható deréktámasz, de elektromos ülés és memóriafunkció igen. Ezen is érezhető volt viszont, hogy nem a csúcs, amit a bajorok adni tudnak: az ötös kombiban például a teljes "pilótafülkét" elektromosan állította az ajtóra kihelyezett memóriagomb, ebben viszont a combtámaszt és a kormányt is manuálisan kell a helyére kattintani, miután az ülőlapot és a háttámlát ránk szabták a motorok. Érdekes módon ilyen dolgokon a már említett 430d kupéban ülve el sem merengtem. Ott konkrétan fel sem merült, hogy hiányolnék ilyesmit a korrekt fogyasztású, mégis aszfaltszaggató nyomatékkal rendelkező sorhatos mögött. A kérdés tehát adott, hogy ebben az autóban miért jut időm mégis efféle szőrszálhasogatásra. Nos, azért, amiért ez nem egy metaforákkal teletűzdelt, irodalmibb szöveg, mert még mindig nem egy liga a két modell. Az X3-ast nem úgy akarod élvezni, ahogy a kupét: ebben a 286 ló és a 650 Nm nyomaték nem arra kell, hogy mindenféle indok nélkül, mikor csak kedved szottyan kilinccsel előre közlekedj - porszáraz és teljesen néptelen utak hiányában nem is ajánlott az ilyesmi a magas építés és a majd két tonnás tömeg fényében. Itt ez egy amolyan nyugodt erőnek van, egy olyan autóban, amit utazni vettél. Amibe kényelmesen ülsz be, és amiből csak úgy kilépsz, amivel elviszed iskolába a gyerekeket, magadat munkába, meg a családot nyaranta a tengerpartra. A felfüggesztése is ehhez hangolt: kényelmes a magyar utakon is, de azért ha kell, akkor az M sport futóműnek hála mégis tud feszes lenni, ám a sport mód elnevezése ellenére is inkább a két tonnás útkivasaló SUV értelmezésben. Nem gondolnám viszont, hogy ez baj lenne, ha potenciális vásárlói szemmel nézem. Sőt, ezen szemüveg mögött egyáltalán nincs is olyan tény, amit a "baj" kategóriába sorolnék a vezetési élményével kapcsolatban. Észrevétlenül spórol vitorlázással, rezzenéstelenül indul újra, korrektül megmozdul, ha odalépsz, lassítás nélkül lehet vele bevenni a közepes országúti kanyarokat, de tempósabb városi használatnál is stabilan ott van az úton. Ráadásul még csak sokat sem eszik, fogyasztása országúton 6-7, pályán (130-as tempóval) 8,5 liter környéke 100 kilométerre vetítve, de a városban, rövid utakon sem szenvedés 10 liter alatt tartani. Meg is lehet vele jelenni, még akkor is, ha továbbra sem egy X5 feljebbvaló kisugárzását ontja magából, ráadásul bele is lehet ültetni bárkit, ha úgy adja ki. Nyilván nem egy sofőrös limuzin színvonalát kell elképzelni hátul, de kérhető ide is ülésfűtés és roló, még akár állítható háttámla is, alkalmanként tehát beugrasztható az X3 egy-egy díszvendég furikázására is. Persze elsősorban inkább a családi használat fekszik neki, jól mutatja ezt az alapesetben 550, ülésdöntéssel sík padlós 1600 literes csomagtartója, na meg a gyerekülésekre is optimalizált hátsó sor. Felnőttből azért már szűkösebben fér el három az 1,4 méter széles hátsó padon, de a lábtérrel úgy sem lesz gond, ahogy a hatalmas panorámatetőnek hála a fénnyel és a hangulattal sem. Ha viszont csak két felnőtt marad a második sorra, akkor ők már valódi prémiumautós kényelemben utazhatnak: a középső kartámaszba rejtve pohártartót is kapnak az akár hosszabb távokra is kompromisszummentes ülések mellé. Összességében tehát legalább olyan jól hozza a megszokott, és sokak által imádott SUV vonásokat az X3, ahogy a német prémiumautókhoz dukáló kényelmet és kütyüket, ráadásul minden részlete eléri azt a szintet, hogy ne lehessen rá panasz, még akkor sem, ha a hazai szemmel ijesztő árcédula fényében vizsgáljuk. Meggyőzni meggyőzött engem is, de magamnak nem kéne. Tudom, klisé már a szabadidő-autókra ellenszenvesen néző újságíró, de én tényleg maradnék inkább ugyanennél a csomagnál, csak az alacsonyabb, hagyományos karosszériaváltozatokban. Ennek ellenére, ha valakinek kell a robusztus, terepjárós küllem, meg az a pár száz felesleges kiló, akkor ár-érték arányban jó döntés lehet a BMW X5 "legnagyobb kistesóját" választani.