Szabad egy táncra? – Audi A5 Coupé

Ilyen az igazi kupé. Elnézve az új Audi A5 Coupé formáját, szinte gúnyolódásnak tűnik, ami ma az autógyártásban folyik. Hogy egy szabadidő-autót lehet kupénak nevezni? Csak azért, mert egy picit jobban lejt a teteje? Nem, a kupé kétajtós, lapos, széles és jó esetben szedánból készül, így nyúlánk, hosszú fazon. Az A5 ilyen, és ahogy az már az előző generációnál is elmondható volt,

az egyik legszebb a kategóriában.

Sokban nem is különbözik tőle, például az oldalablakok vonásai, az arányok, szinte változatlanok, a többi viszont mind friss. Az A4-től jól megkülönbözteti az első és hátsó kerekek fölött domborodó él, ami a szedánnál teljesen egyenes, de mások a lámpák is, elöl picit egyszerűbb vonalúak. Igazi túrakupé, csomagtartója 10 literrel bővebb, mint előtte, 465 liter pedig két személy poggyászának bőven elég. Akár egy négyfős utazás is bejátszható vele, a két hátsó ülés is alkalmas felnőttek utaztatására.
Színes színház. Sokak szerint nem illik az Audikhoz a szín, hogy feketében, ezüstben, vagy fehérben mutatnak jól. Hát itt az ellenpélda! Az A5 tangóvörös fényezése bitang, sportos kocsihoz illő, de a tesztautóra akár az is rámondható, hogy sportkocsi. A 2,0 literes turbós benzines blokk legújabb generációjának erősebbik, 252 lóerős verziója került az orrába. 370 Nm nyomatéka alacsonyan, 1600-as fordulatnál ébred, és egészen 4500-ig kitart, a lovak pedig 5000-től a legéberebbek. A változó szelepvezérlésű kétliteres turbós motor hangja csak magas fordulaton csalogatható elő, némi morgós dörmögés 2-3 ezer környékén is előjön, de igazán nagyot csak 5-6 ezernél szól. Akkor is inkább egy hanggenerátorból, de egész hihetően és élvezhetően, így ebbe nem is kötnék bele. Kívülről is hallat valamit, de a fix geometriájú turbó süvítése a leghangosabb, így inkább csak a sofőrt szórakoztatja.
Összhangban. A hajtást duplakuplungos DSG, Audi nyelven S tronic automataváltóval és quattro összkerékhajtással fejelték meg. Előbbi általában kellemes csalódás, az 1.4 TSI-vel párosítva az Atecában és az A4-ben is jó összhangot ad, valahogy most nem állt össze a kép. Megszokottan finoman és villámgyorsan kapcsol, a kormány mögötti váltófülekkel élvezkedni is lehet, a fogyasztás csökkentése érdekében még vitorlázni is képes, gázelvételre úgy tesz, mintha kiraknánk üresbe. Bosszantó pillanatokat elindulásnál okozott, késve kezd el kúszni, így ha lejtőn álltunk meg, esélyes a gurulás veszély, mivel a váltónak tartó állása nincs. Ezt leszámítva viszont nagyon jó váltónak tartom, gyorsan kapcsol, és hamar fölpakolgatja a fokozatokat, a kormány mögötti fülekre is azonnal reagál.

Nem gyorsul, ugrik! Szimpla elsőkerékhajtással is kérhető ugyanez a motor, de a quattro hajtás ekkora teljesítménynél már egészen indokolt, sőt nagyon jót tesz az A5-nek. 100-ra gyorsulása így 5,8 másodperc, de nem is az állórajt, inkább a 40-50-ről 100-120-ra való ugrása döbbenet. 1,5 tonna az önsúlya, így pehelykönnyűnek nem mondható, mégis fantasztikusan fürge és légies a mozgása. Ebben sokat segít a kormányzás könnyűsége is, még a sportos Dynamic módban sem nehezül el annyira, mint mondjuk egy 4-es BMW-é alapesetben. Azonnal reagál a gázra, a váltó sport módban egy, de inkább 2 fokozattal lejjebb kapcsol, mint általában, a fordulatot nem engedi 1600 alá, villámgyorsan vált, az A5 úttartása pedig mesteri. Nem kis darab, mégis cikázhatunk vele a forgalomban, ahogy éppen szeretnénk. 9,2 literes fogyasztás volt a számítógép szerint a legjobb érték, még csak nem is túl spórolós tempóban. Élvezetes haladás mellett inkább 12 fölött fogyaszt. Tankolás szerint is 10,9 lett az átlag, ami több mint elfogadható, pedig igyekeztem a pillanatnyi fogyasztásmérőt 15 liter környékén tartani.
Korrekt haladás, korrekt fogyasztás. Feszes, Comfort módban sem puhít a futóművén sokat, így kemény, de nem pattogós. Érdekes, hogy az előző A4 tesztautó, főleg hátsó futóművével sokszor idegesen pattogott, az A5-ben ilyet egyszer sem éreztem, sokkal jobb a hangolása. Sportos, így ehhez mérten kell hozzáállni, nem ringatóan kényelmes, mint például egy Mercedes C-osztály kupé légrugós futóműve. Utazni jó benne, az S Line csomag legjobb elemei úgy is odabent vannak, kezdve a motoros állítású, állítható combtámaszú sportülésekkel. Igaz, az alap állásuk is picivel magasabb, mint amit ideálisnak gondolnék egy ilyen kupénál, de jó tartásúak, és kellemes Alcantara borítást kaptak, amiből az ajtókra is jutott. Másik fő elem a kormány és a váltógomb odabent, utóbbi ugyanazt a lukacsos bőrt kapta, mint amit a kormány is, aminek olyan fogást kreáltak, amit még a teszt végén sem hittem el. Furcsa, de a Volkswagen csoport autói nem feltétlen a vezetés élményére vannak kihegyezve, mégis még egy SEAT Atecában is jó fogású a kormány, hát még ez az S Line sportkormány. Alul lapított, oldalt pont jó helyeken van kiszélesítve, a közepe meg pici, ahogyan kell, egyszerűen csodás részlet.
Nincs zongoralakk! Rájöttem, mitől olyan jó hangulatú a beltér. Rendben, sportos, ez már önmagában jó hangulatot teremt, de nincs zongoralakk! Végre egy prémiumautó, amiben már nem erőltetik, és annyira nem hiányzik, hogy azt kifejezni sem lehet. A beltér egyébként akár egy A4-esé is lehetne, igaz, itt minden kicsit közelebb van, vagy csak jobban magunk körül érezzük az autót. Az anyagok jó minőségűek, ezt nagyjából el is várhatjuk egy Auditól, a gombok fémesen kattannak, a kijelzőkből legalább a középsőt eltüntethették volna, csak az nem hiányozna. A Virtual Cockpittól nagyon high-tech odabent, én mondjuk, szívesebben nézegetnék szép mutatós műszereket, de tudom, az már-már retro. Hogy kinek való egy kupé? Elsősorban persze fiataloknak, de azt hiszem, egy ilyen ésszerű teljesítménnyel bíró kétajtóst idősebbek is szívesen terelgetnének. Ha már a gyerekek kirepültek, nem kell sokat cuccolni, nem kell, hogy praktikus legyen, így a mindennapokra is tökéletes egy ilyen A5. Némi praktikumra pedig ott a Sportback.