SUV-kupékból sosem elég – Volkswagen Taigo 1.5 TSI DSG teszt

Többnyire nem az érzelmekre próbál hatni a Volkswagen, természetesen ezzel véletlenül sem azt akarom mondani, hogy unalmas volna a termékpaletta, hiszen olyan modellek is akadnak benne, mint például az Arteon, amelynek a nemrég próbált R verziója bizony már első pillantásra megdobogtatja az ember szívét. Viszont, ha a SUV-kínálatot nézzük – amit napjainkra szépen felépített a márka, hiszen már hat típus közül választhatnak az ügyfelek – akkor azért inkább a józan észre próbálnak hatni, a formaterveik nem extravagánsak, de azért akadnak izgalmas példányok. Például a T-Roc kabrió nagyon bátor próbálkozás, továbbá a SUV-okból is akadnak R-változatok. Mégis talán a Taigo most a legfantáziadúsabb a maga kupésnak szánt hátsójával. Emellett a tesztautó R-Line csomagot kapott, amely még izgalmasabbá teszi a külsejét, amivel egyébként tökéletesen álcázza a méreteit, magyarán nagyobbnak tudja mutatni magát. Inkább a T-Rocra hasonlít, méretben sincs messze tőle, annak ellenére, hogy a Polóval osztozik a platformon, az MQB kisautós változatán. De csak 3 centivel rövidebb a T-Rocnál.

Elöl a megszokott VW SUV arcot hozza, de a már említett R-Line csomag, fényes fekete díszbetétekkel, méhsejtmintás, R-logós hűtőmaszkkal sminkeli dögösebbre az alapváltozatot.

Sőt, még az olyan apróságok is feldobják az összképet, mint a sárvédők fekete betétes R-logója. Az igazi tűzijáték a C-oszlopnál kezdődik. Ha teljesen oldalról nézzük a Taigót, akkor azért nem feltétlenül egy kupé jut eszünkbe, de tényleg látványosan lejt a tető, a legizgalmasabb viszont a hátsó lámpák, illetve az, hogy ezeket fénycsík köti össze. Sötétben kimondottan audis hatást kelt, de a hátsó légterelő és a fekete betétek itt is növelik a látványosság faktort. Az egyetlen, amit nem erőltetnék, az a krómosan csillogó kamu kipufogóvégek. Belül a volkswagenes józanság vár, digitalizációval vegyítve. Persze a sportosság jegyében ott vannak a fémdíszes pedálok, az R-embléma a multifunkciós kormánykeréken, de ennyi. Na jó, a mintás üléskárpitok még oldják kicsit a szürke hangulatot, de azért nem túl ingergazdag az egész. Ugyanakkor ezt valójában nem bánja az ember. Minden annyira egyértelmű, könnyen kezelhető, hogy ettől maximális komfortban érzi magát a vezető, kényelmes elégedettséggel nyugtázza tehát, az egyszerű formai megoldásokat, illetve azt, hogy keverednek a nagyon olcsó hatású műanyagok a kellemes tapintásúakkal.

És a kényelem nem csak egy klisés kifejezés, az ülések tényleg jól tartanak, a megfelelő üléspozíciót pedig pillanatok alatt be lehet állítani, így tökéletesen ráláthat a sofőr a 10,25 colos digitális műszeregységre.

Emellett az infotainment 12 colos érintőképernyője, illetve a klíma digitális kezelőfelülete is a kor divatját tükrözi. Szerencsére mindkettővel könnyű boldogulni. De van még egy kellemes meglepetés! A csomagtér mérete, hiszen alapból 440 literes, ami nagyobb például a Golf méreténél is. Tehát bár kisautó platformot használ, a Taigo azért tökéletesen alkalmas kisebb családok autójának is. Ha már R-Line, akkor illik az erősebb motorral választani, ez ebben az esetben az 1.5 TSI, ami egy nagyon kellemes szerkezet. Négy henger mozog benne, lágyan, szinte hang nélkül. Csak erőteljes gyorsításkor emeli fel a hangját, amikor a 150 lóerőt az első kerekekre engedi a 7 fokozatú DSG automatikus váltó. Utóbbit bár szégyenpadra nem küldeném, de nem voltam vele maradéktalanul elégedett. Főleg hátramenetbe kapcsolva reagál lassan, illetve előre indulásnál az egyes fokozatba kapcsolva valahogy hirtelen engedi útjára az autót, sokszor még akkor is nagyot ránt, amikor a lehető legfinomabban próbálunk a gázpedálra lépni. Utána aztán elkapja a fonalat és nagyon szépen, észrevétlenül pakolgatja a sebességeket, többnyire igyekszik alacsonyan tartani a fordulatszámot, hiszen a maximális, 250 Nm forgatónyomaték már 1500-tól rendelkezésre áll. Ez természetesen jó hatással van a fogyasztásra, a tesztátlag 7,4 liter lett, de ez 90 százalékban városi használat során. A vegyes átlag a gyáriak szerint 6,1 liter, szerintem ez simán hozható a valóságban is. Az automatikus sebességváltó karja mellett ott van az üzemmódválasztó gombja, de ez igazából egy teljesen felesleges extra, a sport módot kiválasztva nem történik semmi jelentős változás azon kívül, hogy feleslegesen sokáig hagyja magas fordulaton pörögni a motort. Pont elég erőt szabadít fel még Eco módban is a kényelmes közlekedéshez, országúti előzéshez. Ráadásul a kormány felkeményedését sem éreztem számottevőnek a sport módban, pedig ez jól jönne a Taigónak. Futóművének hangolása ügyesen sikerült, szépen belőtték a feszes és a lágy közötti arany középútra, bár komfortján valamelyest rontanak az extraként rendelhető 18 colos könnyűfém felnik, illetve az emiatt kissé keskenyebb oldalfalú gumik. Bőségesen elegendő hozzá az alapból járó 17 colos kerék, de a kormány az, ami számomra túl steril volt. kevés visszajelzés érkezett felőle. Ettől persze még jó vezetni a Taigót, és főleg könnyű vele a városi manőverezés, de ha már R-Line, akkor egy kicsit vérpezsdítőbb kormányérzetet várna az ember.

Mindent összevetve azonban pontosan olyan a (nem is annyira) kis SUV, amire egy átlagos felhasználó vágyik.

Nem túl kirívó, de mindent megad, ami ahhoz szükséges, hogy A-ból B-be stresszmentesen, kényelmesen, biztonságosan eljussunk. Ugyanis a manapság sztenderdnek számító biztonsági felszereltséget megadja, extraként pedig rendelhetők hozzá a további sofőrsegédek. Mindezt egészen józan árszabással, hiszen a Taigo 7,48 millió forintról indul. A sportosnak szánt R-Line viszont már 8,9 millió forintról, és a négyhengeres motor felára sem gyenge, ugyanis ezzel már 10,3 millió forintnál járunk. Felextrázva pedig 11 millió forint fölé is eljutunk, de a félmilliós árkedvezménnyel most megállt 10,8 millió forintnál a tesztautó ára.