Stílusos belépő a Mustang klubba – Ford Mustang 3.9 V6, 2004

Egyre népszerűbb itthon a Ford Mustang, köszönhetően annak is, hogy az aktuális, hatodik generációt hivatalosan is forgalmazzák Európában. Azonban úgy vélem, hogy már akkor is nagyon fellángolt Európában a Mustang szerelem, amikor bemutatták az ötödik generációt, amit sokan csak retro Mustangként becéznek, hiszen formatervével a hatvanas évek első generációját idézte. Valószínűleg rengetegen égtünk a vágytól annak idején, hogy Európában is (hivatalos formában) kapható legyen, ám a Ford nem hozta ide a típust. Szerencsére azért már itthon is aránylag könnyen hozzá lehet jutni ötödik generációs példányokhoz, viszont, ha távolabb tekintünk a múltba, akkor ugye egy fehér foltba botlunk. Milyen is volt a Mustang az 1990-es években? Hát, teljesen más és mégis imádnivaló. Léteztek kisiklások a Mustang formájában, sokan az 1993-ban debütált negyedik generációt is annak tartják, ám az 1999-es ráncfelvarrás során a New Edge Design arculatot megkapva sokkal mokányabb és szerethetőbb lett. Néhányunknak gyerekkori játékélményei is lehettek vele, jómagam a Midtown Madness nevű játékra gyógyultam rá nagyon, annak is a második részére, amiben pont a ráncfelvarrott negyedik generációs Mustanggal lehetett csapatni. Méghozzá San Francisco és London - valóság alapján lemodellezett - utcáin! Ez megadta az alaphangot ahhoz, hogy ne felejtsem el ezt a Mustangot. Úgyhogy szerintem kimondottan dögös a formája. Vérbeli kupé. Hosszú az orra, szépen lejt a tetővonal, hátul pedig ez a generáció is megidézi az elsőt, a függőleges tagolású hátsó lámpákkal. A lökhárítóba nyomott felirat emlékeztet rá, hogy ez bizony a legendás póniautó, alatta pedig egy diffúzorszerű mélyedés próbál még sportosabb hangulatot teremteni. Visszatérve elölre, lehet, hogy sokan a kerek fényszórók hiánya miatt furcsállották annyira a formáját, ám nézzük csak meg a hatodik generációt, nem nélkülözhetetlenek egy csinos Mustang formatervhez. Szóval a formaterv kívül dögös, belül viszont tényleg a ’90-es évek Amerikája köszön vissza, ám ez sem feltétlenül baj. Hozzátartozik a különleges hangulathoz. Óriási a kontraszt a külsőhöz képest, ahol éles vonalakkal játszadoztak. Bent inkább a körívek uralkodnak, illetve a világos árnyalatok, ami jó hatással van a térérzetre. Csak nem annyira sportautós. Ellenben kényelmes. Jó érzés belehuppanni a puha szövet ülésekbe, jó érzés markolászni a pont megfelelő vastagságú kormánykereket, és tökéletesen kézre áll a manuális váltó karja is a hangulatos kék váltógombbal. Azért a fémes borítású pedálok próbálnak némi vadságot csempészni ide is, de bent inkább utazókupé jelleget mutat a Mustang. A világos felületek előnye egyébként, hogy nem látszik, pontosabban alig látszik rajtuk a kopás. Ráadásul így 16 évesen sem zörög, csörögnek a burkolatok, jól összerakták annak idején az autót. Mondjuk tény, hogy élete első szakaszában, 2011-ig Kalifornia útjait koptatta. Igaz ugyan, hogy az USA-ban sem tükörsima minden egyes kilométere az úthálózatnak, de jobb a helyzet, mint nálunk, így érthető, hogy nem rázódott szanaszéjjel a vas. A napfényes Kaliforniából Németországba került, ahol ugyancsak jobb a helyzet útminőség terén, majd 2017-ben érkezett hazánkba ez a 40th Anniversary modell. Jelenlegi tulajdonosa mindenképp hátsókerék-hajtású, amerikai autóra vadászott, az autóvásárlásra szánt kétmillió forinttal a zsebében. Előnnyel indultak nála a Mustangok, ugyanis a vásárlás előtt egy évvel már megismert egy amerikai Ford tulajdonosok alapította klubbot, ahol nagyon nyitott és segítőkész emberek látták el őt jó tanácsokkal. Így esett a választása erre a 2004-es évjáratú Mustangra, tehát a 4. generáció utolsó darabjainak egyikére. V6-os motorral, de ez már a 3,9 literes, ami persze alkatrészek tekintetében többnyire megegyezik a 3,8 literessel. Ennek 190 lóereje és 305 Nm nyomatéka első olvasatra talán nem tűnik túl vérmesnek, de ügyesen boldogul a közel 1,4 tonnás autóval. Még fontosabb azonban, hogy megbízható a szerkezet. Most 89 ezer mérföldnél jár a számlálója, amióta a jelenlegi tulajdonosánál teljesít szolgálatot, nem okozott váratlan kiadást. Persze típushibája azért akad ennek is. A New Edge Mustangok jobb oldali kipufogó leömlője gyakran kilyukad. Ennek a példánynak már a vásárlásakor lyukas volt, ezt ideiglenesen hegesztéssel orvosolták, de már úton van egy új cseredarab az USA-ból. Úgyhogy aki Mustangban gondolkodik, ne aggódja túl a megbízhatóság kérdését. Viszont jogos lenne, ha most a fogyasztásról kérdeznél, de ezzel kapcsolatban sem kell borzalmakra gondolni. A legtöbben mindig magasabbra becsülik a valóságosnál. Városban nem megy 12 liter fölé, autópályán pedig 8 literrel beéri. A motor hangja egyébként gyönyörű, nem csak a V8-asoké a világ, minden csepp benzint megér, amit legurít a torkán. Persze a hátsó futómű merevhidas, szóba került ez már legutóbb a használt 5. generációs Mustang esetében is. Ám újfent leszögezném, hogy ez egyáltalán nem róható fel hibának. Külön élmény, normálisan közlekedve nem érezni kényelmetlennek, nagy tempónál tudja csak megviccelni a sofőrt. A kormány Fordokhoz méltóan közvetlen, kellő visszajelzést ad az útról, ezt a Mustangot is a vezetés öröméért alkották. Újfent bizonyítja, hogy akinek Mustangra fáj a foga, nyugodtan vágjon bele a vásárlásba, még a V6-os motorral is megfelelő mindennapi használatra, nem csak hobbiautóként érdemes rá gondolni. Ráadásul nem kell több 2 millió forintnál, hogy megkapjuk az amerikai életérzést. Azért akadnak a Használtauto.hu felületén olyan ritka példányok is, mint a Mach1, amelynek persze az ára is vaskosabb, de többnyire elérhető áron találni 4. generációs Mustangot.