Sportosan is spórolós – Honda Civic Sport 1.6 i-DTEC teszt

Civic 9.5. Most futó kilencedik generációjával 2012-ben érkezett a Honda Civic. A forma alapvetően űrhajós, de már nem annyira, mint elődje, a nyolcadik utas generációs volt megjelenésekor, épp tíz évvel ezelőtt. A 2012-es bemutatkozás óta igen komoly fejlődésen ment keresztül a Civic, 2013-ban például megérkezett orrába a Honda második saját dízelmotorja az 1.6 i-DTEC, tavaly debütált az óriási csomagterű Tourer, időközben pedig az európai kínálatból kikopott a négyajtós. Idén aztán a hároméves ötajtós és a mindössze egyéves kombi is új arcot öltött, illetve nem mellesleg megérkezett a Type R.
Ez a leggyengébb? Most viszont nem a paletta a csúcsát, hanem a más szempontból rekorder dízelt teszteltük. Olyan külsővel, hogy mindenki komolyabb gépnek hitte az 1.6-os 120 lóerős i-DTEC-et, a paletta teljesítményben leggyengébb, egyben legtakarékosabb tagját, mint amilyen. Persze nem gyenge ez sem. A 120 paci mellé 300 Nm, már 2000 1/perctől meglévő nyomaték is jut. Ráadásul már alacsonyabb fordulaton is nyugodtan terhelhetjük. Turbólyuk nem érződik, 1500 1/perc körültől használható a motor, ami nem hátrány, mert a váltó áttételezése nem rövid. Viszont szerencsére nem is túlzottan hosszú. Városban 50 km/órás tempónál is nyugodtan kapcsolható a negyedik, ami közepes emelkedőkig nyugodtan használható lakott területen is. Országúton visszafogott előzésekhez úgy is elegendő a hatodik, hogy azzal még 1800 1/perc körül, a nyomatékcsúcs-zóna alatt megyünk 90 km/órával is. Az autópályás 130 km/óránál 2200 1/perc körüli a főtengelyfordulat, egészen csendes a futás.
Testre szabott. Vezethetőség szempontjából kifejezetten, japánosan erős a Civic - bizonyos testmagasságig. Ez pedig nem több 180 centinél, a magasabbak számára terhesen alacsonyan húzódik a tető. Kissé magasra szerelt a sofőr ülése, de mivel az üzemanyagtank az utastér közepén van, maga a padló is magas. A székekre nem lehet panasz, a kormány is jó fogású, egyedül vaskos vízszintes küllői miatt támadható, de legalább ki-be, le-fel tágas tartományban állítható. Elöl-hátul viszonylag alacsony az ablak, hátul ráadásul vízszintes gerendával osztott, ami messze nem olyan nagy hátrány, mint amilyennek elsőre tűnik. Alig több mint 2,5 fordulatos, élénk, közvetlen kormányával a Civic meglepően élményautósan vezethető, passzol ehhez a remekül kapcsolható, rövid utakon járó váltókar és a dízel szinte azonnali ereje. Nem annyira a hangja, ami mai szinten már egy hajszálnyit haszonjárműves. Legalábbis városban, illetve húzatáskor, amúgy egész csendes, az alapjárat pedig egyenletes. Van hozzá gyors stop-start is, igazából gond nélkül meg lehet vele lenni, de el kell ismerni: ma már vannak finomabb hangú egységek.
Stabilan csillapít. Meglepetés a futómű: az elöl MacPherson, hátul kommersz csatolt hosszlengőkaros rendszer még az ötajtós, azaz Sport Civic esetén alapáras 17 colos felnikkel, ráadásul peres, 225/45-ös abroncsokkal is egészen jól csillapít - nem volt ez mindig így. Mellette persze stabil is, országúton, autópályán hajtva a Civic nagyobb kategóriát idézően jól viselkedik. Ha valamivel, akkor egyértelműen vezethetőségével fogja megnyerni vevőit, meg persze nevével és fogyasztásával. A gyári vegyes érték 3,7 l/100 km, ami nem rossz, de főként az nem rossz, hogy a teljes, több mint 600 kilométeres teszt átlaga egyhetes használattal, sok-sok városi üzemmel, némi autópályázással és egy hosszabb országúti körrel 4,1 l/100 km lett. A részátlag városban sem tudott 4,8 liter fölé menni, országúton pedig épp egy literrel kevesebb adódott. Mindezt úgy, hogy a Civic nem egy leszedált, hanem egy vezetési élményt is adó autó.
Van mit elnézni. Családi élményautónak beválik ugyan a Civic, hiszen második sora is egészen tágas, csomagtere a valóban kompakt kompaktok között 477 literes értékével és valós méretével is rekorder, hátsó (Magic Seats) üléssora egyszerű síkba fektethetőségével és ülőlapjainak felállíthatóságával csodás. Utóbbi trükkel a második sorban 1,3 méteres belmagasságot kapunk. Remek. Nem úgy az, hogy a négy automata elektromos ablakból a Sport felszereltségnél csak kettő automata, hogy az infotainment hiába cserélődött ki, az új sem túlzottan naprakész. Tud ugyan szinte mindent a 7 colos érintőképernyő, van például DAB (digitális rádió) tuner, MirrorLink funkció, egészen korrekt beépített navigáció (felárért), tolatókamera és még HDMI csatlakozás is, viszont a kijelző megjelenése és gombsora nem a műszerfalhoz, illetve a márkához illő. Már említett, hogy nem a legjobb a motor hangja, ám a méretes kerekekkel is nagyon jó fogyasztás, illetve a vezethetőség miatt mindez megbocsátható. A szerény belmagasság is az lehet: a Civic a 180 centinél nem (sokkal) magasabbak autójának tekinthető. A 2015-re frissített kiadás a tesztautó Rallye Red csomagjával például egészen dögös lett.
Nem olcsó. A belépő dízelmotoros Civic 6 424 000 forintba kerül - kielégítő, kihangosítós, MP3-as hifis, ülésfűtéses, városi koccanságátlós, tempomatos, automata klímás ellátmánnyal, 16 colos alufelnivel. A csaknem félmillió forinttal drágább Sport verzió 17 colos kerekeket, kétzónás automata klímát, tolatókamerás érintőképernyős fedélzeti rendszert és már kétzónás automata klímát is kap. Tesztautónkban további 200 ezer forint volt a navigáció, 190 ezer forint a holttérfigyelős és táblafelismerős, elektrokróm tükröket és automata fényszóró- és ablaktörlőkapcsolást, valamint automata reflektort is adó ADAS csomag. Minden eleme korrektül működik, így nem mondható, hogy nem érné meg. A 275 253 forintos Rally Red csomag pedig a piros hűtőmaszk-kerettel, a tetőszpojlerrel, a hátsó lökhárító díszcsíkjával és a szintén piros tükörházakkal kellően dögös megjelenést adott, ám a metálfényezés 125 ezer forintos árával a tesztautó már bő 7,7 millió forintba kerül. Ennyiért joggal lehetnek komoly elvárásaink, amelyek közül nem mindnek felel meg a Civic. Aki viszont sokat autózik, és szeret is autózni, az mégis megkedvelheti a japán márka Angliában gyártott kompaktját, mert a valóságban is ilyen takarékos konkurense tapasztalataink szerint nincs, s a vezetési élményre is nyugodtan adhatunk maximális pontszámot, amennyiben legfeljebb átlagos, inkább annál picit kisebb növésűek vagyunk.