Spórol a drága! Peugeot 208 1.6 e-HDi teszt

Alaposan fel van adva a lecke az idén érkezett Peugeot 208-nak, azaz a Peugeot legújabb kisautójának, hiszen a 206+ néven a mai napig kapható, ám csak idén őszig gyártott 206-osból már jócskán 7 millió példány fölött jár a számláló, s jó eséllyel a 8 milliós határt is át fogja lépni a lényegében az 1998-ban megjelent eredetin alapuló modell. Annak egyébként a 2006-ban jött 207 sem tudott a közelébe férkőzni, bár népszerűtlennek utóbbit sem mondhatjuk, hiszen az SW kombiként és CC keménytetős kabrióként még jövő tavaszig gyártásban maradó szériából szintén több mint 2 millió talált gazdára már eddig is.
A mai elvárások alapján azonban másként született a 208, mint elődje, a 207. Míg utóbbi a régebben jól bevált recept szerint nagyobb lett a 206-osnál, s ez által a 4 méteres határt is átlépte, most visszavettek a tervezők. A karosszéria hosszából 7 centimétert, ami soknak tűnik, de valójában teljesen jól jött. A tengelytáv ugyanis változatlan (2538 mm) maradt, s leginkább a parkoláskor zavaró első túlnyúlás csökkent 6 centiméterrel, a maradék egyet pedig a hátsóból csípték le a tervezők. Kevéssé, de azért észlelhető, hogy a szélesség is csökkent 2 centiméterrel, városban könnyű manőverezni, szűk helyeken is elférni a 208-assal. A méreteknél maradva említendő, hogy a magasság is apadt 1 centimétert, ez utóbbi nemigen észrevehető, sokkal feltűnőbb az, hogy a teljesen új utastér a korábbinál is nagyobb. A hátsó lábtér például 5 centimétert nőtt, s így az már az alsó-középkategóriás modellekével vetekedő méretű.
És itt már el is érkeztünk ahhoz, amivel a 208 – a szubjektív megítélésű és ráadásul megosztónak is mondható formáján túl – be tudja magát lopni az emberek szívébe: miként említettük, nem egész 4 méter hosszú, könnyedén leparkolható, de ha az élet úgy hozza, akár négy felnőtt beleülhet, és bátran elindulhat vele hosszabb utakra is. A hátsó sorba ültetett felnőttek között akár egy gyerek is jól elfér még – utóbbi képletet rontja mondjuk, hogy Isofix gyerekülés-rögzítők (szokás szerint) csak a szélső helyekre kerültek, de a 208 valóban egész tágas kisautó, a szupermini kategóriát kiválóan megtestesítő modell.
Az ajnározásba hajló dicsérethez persze nyilván hozzájárul, hogy a csúcs, Allure kivitel járt nálunk extrákkal alaposan megpakolva, és – kapaszkodjanak meg – nemhogy az ötmillió forintot elérő, de csaknem a hatot karcoló árral. Így sem mondhatjuk rá azonban, hogy túlzottan drága lenne, ugyanis az alapverzióhoz is járó 6 légzsákon, ESP-n túl itt már sok egyéb mellett LED-csomag, elöl-hátul automata (egy érintésre végigfutó) ablakmozgatás, fényre sötétedő visszapillantó tükör, kétzónás automata klíma, tempomat, Bluetooth-kihangosítós, kormányról vezérelhető, USB-csatlakozós rádió és 16 colos alufelni is jár. Tesztautónk ellátmányához pedig – az említett árért – érintőképernyős navigáció, panorámatető, fűthető ülés, tolatóradar, metálfényezés és Urban Vintage (alcantara-műbőr üléshuzat és számos dekorelem) is csapódott.
Megjelenésével, utasterének kialakításával és kényelmével a fullextrás tesztautó nem csupán a kisautókon túlmutatónak, hanem már-már prémiumosnak is mondható. Az összképen nem ront az 1,6-os e-HDi, azaz önindító helyett generátorral, a szokásosnál gyorsabban és finomabban induló turbódízelmotor „bekapcsolása”. Alapjárata kevéssé érezhető, hangjával is benzinmotoros finomságú. Sokszor persze nem tapasztalható, az e-HDi ugyanis (hacsak nincs szükség hűtésére vagy fűtésére), gurulás közben már 20 km/órás alatt kikapcsol. A kormány, illetve a fék szervorásegítése természetesen megmarad közben, s még a klíma is egészen sokáig hűvöset fúj, így a dízel, ha nem is hűsölhetett, de még a nyári kánikulában is viszonylag sokat pihenhetett.
Felhúzott ablakokkal a 208 menet közben (még autópályán is) csendes, ha azonban leengedjük az oldalüvegeket, nem csupán érezhető, hogy alacsony fordulaton nyomatékszegény a 115 lóerős (a 3 lóerővel elvileg gyengébb Citroën C4-ben harmonikusabbnak mutatkozó) e-HDi, csörgéséből is érezhető, hogy kínlódik. Pedig a 208 nem nehéz, miként kisebb, úgy (átlagosan mintegy 150 kilogrammal) könnyebb is lett a 207-esnél. Még az 1,6-os csúcsdízel is csupán 1090 kilogrammos saját tömeggel startol, s menet közben érezhető is, hogy könnyű a „nyolcasok" körében eddigi legkisebb Peugeot. A tömegcsökkentés pedig nem csupán közvetlen irányíthatóságot, kedvező fogyasztást is eredményez. A gyár 3,8 l/100 km vegyes értéket ígér – ami 99 g/km szén-dioxid emisszióval párosul -, nálunk szinte folyamatos légkondicionálással, mintegy 100 kilométer autópályás, szabályos 130 km/órás hajtással, közel ennyi városi használattal és még mintegy 250 kilométer országúti autózással 4,4 l/100 km tesztfogyasztás adódott, ami igencsak kellemes élmény a benzinkúton.

A 208 tehát nem csak finom, takarékos autó is. Aki megveszi, élvezni fogja. Főként tőlünk nyugatabbra, ugyanis (elöl természetesen MacPherson, hátul csatolt lengőkaros) futóműve alapvetően kényelmes, lágy hangolású, a nálunk nem ritka komolyabb úthibákat azonban nem tompítja eléggé, azok a kelleténél jobban érezhetők az utastérben. Sorozatos úthibákon pedig már-már irányíthatatlannak tűnik a jó úton amúgy kezes kisautó. Ez persze nem elsősorban az autó, sokkal inkább a hazai útminőség hibája, s aki nem kívánja gyakorta kihasználni az 1.6 e-HDi amúgy igen dinamikus menetteljesítményeit (100 km/órára gyorsulás: 9,7 s, végsebesség: 190 km/óra), az nem is igen fogja utóbbit tapasztalni, hanem sokkal inkább a csinos, öblös utas- és csomagterű, fényűzően felszerelhető kisautót fogja a Peugeot 208-ban látni.