Sokba kerülhet a segítségnyújtás?

Vesztesnek hitt ügy is lehet menthető

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

István egy keserű, számára időben, bosszúságban és anyagi kárban is sokba kerülő, teljesen vesztesnek hitt ügyről írt. A valóság azonban nem ilyen zord.

István egy régóta húzódó, még a télen megtörtént esetéről írt. Alapvető tanulság belőle, hogy mindig el kell olvasni az általunk aláírandó szerződést vagy jegyzőkönyvet, de még ha ezt el is mulasztjuk, tanúkkal utólag is lehet fellebbezni a rendőrség ítélete ellen.
Az én történetem egy Pécsi út során majd egy éve történt. Hóesés, köd és ónos eső - ami csak lehet, rosszul indult. A 6-os útra érve a viszonyok katasztrofálissá váltak, majd Paksot elhagyva egymás után közvetlenül 4 autó is lecsúszott az útról. Persze én voltam az első, aki meg tudott, illetve akart is állni segíteni - vesztemre. A legrosszabbul oldalra borult autó tulaját megkérdeztem, hogy segíthetek-e, hiszen számomra természetes, hogy segítek!
Az autóm az út szélén állt vészvillogóval, addigra az útszakaszt a többi sofőrök már lezárták. Végül egy hölgyet megkértem, hogy legyen kedves és álljon az út közepére, amíg megfordulok autómmal. Lassan fordultam, épp keresztben álltam az úton, amikor láttam, hogy egy autó kikerülve a sort bevágódik, majd a hölgy félreugrott és mintegy 80 km/órás tempóval az autóm hátulját telibe kapta. Na, az autómnak annyi, de szerencsére be voltam kötve, és így csak a fejem ütöttem be, valamint a szemüvegem tört darabokra. Miután kiszálltam, hogy a másikat megnézzem, ő a kormányra borulva annyit tudott csak mondani (vagy százszor), hogy bocsánat, és hívta a barátját.
Éreztem, hogy muszáj rendőrt hívnom, rosszat sejtettem. Kiértek a rendőrök, addigra mindenkit sikerült kiszedni az árokból, így már csak a mi balesetünk volt a lényeg, időközben a hölgy (aki autóm összetörése előtt életét veszélyeztetve az úton állt) megadta a telefonszámát, biztos ami biztos.
A kiérkező rendőrnő rögtön úgy indított, hogy maradjak csendben és álljak az autóm mellé, mindezt nem túl barátságos hangnemben. Kikérdezett, miközben próbáltam elmondani, hogy a másik autón teljesen elkopott nyári gumikat kéne néznie. ő csendre intett, és közölte, hogy csak arra adjak választ, amit kérdez egyébként maradjak csendben!
Közben vagy húsz fős társaság érkezett a másik autó vezetőjéhez, akik természetesen ismerték a rendőröket, így mindjárt tovább változott a felállás. Elvonultak és miközben a másik autót vezető nőt hazavitték, a társaságból persze így is maradtak elegen elsikálni a dolgot. Bő 1 óra fagyoskodás és ácsorgás után beültettek egy rendőrautóba, hátranyújtottak egy papírt, hogy írjam alá. Én hülye aláírtam, majd miután aláírtam, közölték hogy én vagyok a hibás az egészért,erről szól a jegyzőkönyv is, és hogy ők most mennek,van más dolguk is.
Elkezdtem elmondani hogy szerintem, hogy volt, és említettem, hogy, tanúm is van de, ez már nem érdekelt senkit sem. Autóba ültek és otthagytak. Addigra mindenki eltűnt, még csak fel sem tudtam írni bármi adatot a másik autóról. Hozzáteszem, a másik autó vezetője aznap kapta kölcsön az autót,ennyit ki tudtam szedni vezetőjéből de még a nevét sem akarta elárulni, vagy hogy kié az autó. Ezután egy hónappal kijött egy határozat, miszerint megbüntetnek 50 000 Ft-ra és elveszik a jogosítványomat 6 hónapra, mert nem az út- és látásviszonyok szerint közlekedtem. Indoklás: Megfordulni, besorolni csak úgy lehet, hogy azzal a közlekedésben résztvevő felek egyikét sem akadályozom. Szerintem nem én vagyok az, aki nem a látási viszonyoknak megfelelően közlekedett, ha pedig a másik autós úgy tett volna, megfordulásom sem akadályozta volna.
Fogadtam egy ügyvédet, és írtunk egy igazán alázatos levelet ennek a társaságnak. Muszáj volt, mert a jogsim az életem. Fellebbezés után is maradt az 50 ezres bírság, de a jogsit visszakaptam. Ezek után felhívtam azt a hölgyet, akit majdnem elütöttek és ő döbbenettel hallgatta a történetet, hiszen őt, mint tanút, meg sem keresték.
Azt hiszem, ha egyszer valakit a rendőrök közül kellene az autóból kimentenem akkor inkább bent hagyom, és továbbmegyek. Abból baj nem lehet. Másnak meg ezután is segítek, mert jó érzés úgy folytatni az utamat hogy tudtam valakinek segíteni, akinek akkor az talán az életét jelentette. Nem az ablakból néztem lassítva, majd továbbrobogva, bajszom alatt megjegyezve, hogy biztos más már segít neki…

Dr. Mándi Sándor - autójogász állásfoglalása
A segítségnyújtási kötelezettséget a törvény írja elő, ezért nem javaslom, hogy előtte a segítségre szorulót igazoltassa, hogy rendőr-e vagy sem.
Mindazonáltal példás a magatartás, amit tanúsított és nem példa nélküli a magatartás, amit a rendőrök tanúsítottak. Szabálysértési határozattal szemben kifogást lehet benyújtani, illetve ha az eredménytelen marad vagy nem teljesen hozza azt az eredményt, amit várt, tárgyalás tartását lehet kérni.
Gondolom, hogy ez a határidő már elmúlt, figyelemmel a havas időszakra. A rendőrhatóság döntése azonban a kártérítési igényt nem befolyásolja. Ezért ha a jármű jelentősen sérült, bírósági úton az ellenfél kötelező biztosításának terhére az kifizettethető. Ehhez olyan ügyvédet kell keresni, aki ezt az eljárást ismeri és érti. Amennyiben az Ön által leírtak mindenben igazolhatóak, pl. a megfordulásban segédkező tanúval, 95 százalékos nyerési esélyt jósolok. (A rendőrségnek tett nyilatkozat cáfolható, ellenbizonyításnak lehet helye.)
Dr. Mándi Sándor - autójogász
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

7 thoughts on “Sokba kerülhet a segítségnyújtás?

  • 2017.10.31. at 10:50
    Permalink

    Szövegértelmezés: 1-es! Az út szélén állt, vészvillogóval, és amikor meg szeretett volna fordulni, hogy ki tudja húzni az árokban levőket, akkor durrantott bele a másik. A rendőrök meg nem voltak a helyzet magaslatán, érdemes egy jó ügyvédhez fordulni. Akár még elfogultsággal is meg lehet vádolni a rendőröket, és kérni egy másik kapitányságra áthelyeztetni az ügyet. De, mint írtam, ehhez egy jó ügyvéd kell, mert egyedül nem megy.

  • 2017.10.31. at 10:50
    Permalink

    kedves autojogasz…ezt egy szep capanak, szivasnak nevezzuk…persze hogy szep, nemes gesztus a segites es persze mindenki ezt kell tegye…de ebben az esetben ez a peldas magatartas a segitokesz uriember vesztere volt…szoval…habar johiszemu az ember…lehet maskor ketszer meggondolja hogy mit csinal…segiteni kell….de azert huzzon felre es ne az ut kozepen alldogaljan autojaval…mert akadnak lokottek akik a zord viszonyok reven nyomjak a gazt mintha rally-s vilagbajnokok lennenek…mert a gazpedalt nyomni a legkonnyebb, nem kell evtizedek tapasztalata, csak egy jo reumamentes labacska…

  • 2017.10.31. at 10:50
    Permalink

    Szintén téli útviszonyok, 1 vonalas köd. Az algyői hídon keresztül igyekeztem Szeged felé, amikor hirtelen egy kivilágítatlan autó sziluettje tűnt fel előttem. Csak annyit tudtam tenni, hogy balra rántottam a kormányt, de így is nekiütköztem az autó jobb hátuljának. Az történt, hogy a híd közepén egy részeg kerékpáros feküdt a biciklije alatt. Az ő korláton kívül helyezéséhez megállt egy kombi autó, akinek hátulról nekiment egy Trabant. Ennek minden világítása kialudt az ütközéskor, és ezután érkeztem én. A rendőrség a következőképpen intézkedett: A Trabantost és engem megbüntettek figyelmetlen vezetésért. Idézem: „A kerékpáros, mivel nem vett részt a közlekedésben, azért nem, csak botrányos viselkedésért büntethető.” Való igaz. Csak a híd közepén feküdt a kerékpárja alatt tök részegen.

Vélemény, hozzászólás?