Sok rajta az adó. BMW 530d (E39) használtteszt
BMW 530d (E39), 2002 – használtteszt
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Ma már olcsónak tűnik egy E39-es BMW 5-ös. Vannak kifejezetten filléresek és emészthető árúak is. A kínálat felső harmadából néztünk egyet.
Egy olvasónk mutatta meg nekünk autóját, amit februárban Ausztriában vásárolt. Alig több mint fél éve van nála, nem titkoltan abból kifolyólag, hogy tavaly maga is hónapról hónapra duzzasztotta a használtautó-behozatal számait. Mondjuk ki, nepperkedett. Aztán felhagyott vele, mert maga is látta, a 2012-re ugyan csökkentett, de még mindig igen magas regisztrációs díj és a vagyonszerzési illeték miatt mindenképp az állam keres többet az ő munkájával. Szakított az „iparággal”, az utolsók között vásárolt 530d-t viszont megtartotta, mert épp egy igen jó példány volt, 12 évesen is csak 180 000 kilométerrel az órájában, s olyan állapottal, hogy az akár hihető is lehet.
Nem utolsósorban ez az 530d automataváltós, az E39-es sorozat legjobb konfigurációja, s a vásárlás utáni komplett átvizsgálás után is úgy tűnt, hogy hibátlan a bolygóműves nyomatékosztó. Biztos, ami biztos, nem csak a motor, a váltó is új olajat és szűrőt kapott a „nullrevízióval”. Biztató volt, hogy a leengedett váltóolaj is tiszta volt. Egy-egy gömbfejet és lengőkart – szinte forgatókönyvszerűen – kellett cserélni az első futóműben. Nagyker áron beszerzett alkatrészekkel is ráment mintegy 100 ezer forint az autóra. Nyáron új akku is kellett, s kiderült, hogy az előző a már gyengélkedő töltés miatt ment gallyra, befigyelt tehát a generátor komplett felújítása is.
Egyszer lerobbanást, pontosabban indíthatatlanságot jelentő hiba is adódott, porlasztócsúcsokat kellett felújítani a hathengeres motorban. Ha már teljesen ki kellett bontani a motorteret, szétszedték és megtisztították a turbót is, ami azonban komolyabb felújítást nem igényelt. Adódtak elektronikai problémák is: a fedélzeti számítógép pixelhibás – ezzel együtt kell élni, s a navigációs, CD-táras rádiófejegység is rendre modulhibás lesz, nyáron már egy „új” bontott került bele, ami a fotózás előtti napig bírta szuflával, hang nincs, a navigáció némán mutatja az irányt. Ezen kívül még egy dolog van, ami eddig az ötös aktuális tulajdonosát nem zavarta: a szélvédőmosóból nem jut el a víz az üvegre – sanszosan csak a fúvókák vannak eltömődve, ugyanis karhúzásra a gépháztetőig azért eljut a víz.
Hát igen, ilyen, kicsit akkor is nyűgös egy BMW E39, ha amúgy egy hibátlannak tűnő, tisztességben megöregedett, a szükséges karbantartásokat megkapott példányról van szó, mint amilyen ez. Komolyabb balesete ennek a darabnak valószínűleg nem volt, a bal első sárvédő viszont mintha elütne színben a többitől, meg aztán a jobboldali fényszóró látványosan be van mattulva. Nem érdemes ezeken rugózni, fontosabb, hogy rozsda nincs, hogy komoly sérülés nélküliek a gyári alufelnik, s a karosszéria is teljesen egyben van. Igazán pedig belülről lenyűgöző az autó. A kárpitok alapján lehetne akár 100 000 kilométer is az autóban az órában, leginkább csak a már kifényesedett, az óraállásnak megfelelő állapotú bőrkormány alapján lehetne megmondani, hogy ez inkább egy 200 000 kilométert futott autó. Vagy már többet? Ezt talán soha, senki nem fogja tudni megmondani. De nem is kell, örüljünk annak, hogy februárban szervizelték, azóta is volt olajcserén, hogy a motorja gyönyörűen szépen, egyenletesen jár, úgy, ahogyan egy hathengeres common rail dízelnek kell. És annak, hogy a váltója is tökéletes.
Lehet nézegetni a parkolóban, úgy sem rossz, de menni kell vele, hogy beleszeressünk. Akkor csak ámul az ember, hogy ennyire egyben tud lenni, hogy ennyire zörgésmentesen tud futni, kényelmesen ringat egy 12 éves BMW is. És az 530d gázpedál-taposásra tisztességesen is megy, 193 lóereje és 410 Nm nyomatéka még az ötfokozatú automatával is jól mozgatja az üresen is több mint 1,6 tonnás autót. Ha valakit érdekel, lehet kézzel is kapcsolgatni az ötsebességes Steptronic automatát. Igen, BMW-sen előrefelé kell nyomni a műszerfalhoz hasonlóan (mű)fa betétes kart a visszakapcsoláshoz, hátrafele a felkapcsoláshoz. Amúgy nem túl izgalmas a kart pöcögtetni, gázpedállal is kiválóan lehet vezérelni a lágyan kapcsoló szerkezetet.
A kapott komforthoz és menetdinamikához mérten teljesen jó a városban 8-8,5, azon kívül jellemzően egy literrel szerényebb fogyasztás. Az európai árakat lefelé tolja, hogy az E39-es BMW még jellemzően Euro3-as motorokkal készült. Németországban már számos város belsejébe nem engedi be az emissziós plakett, máshol az adó vészes rá. Nálunk pedig épp azért lesz drága, mert az Euro3-as norma miatt még korosan is magas a regisztrációs adója. Tulajdonosa úgy hirdeti 1,4 millióért az autót, hogy annak több mint 40 százalékát fizeti be az államnak regisztrációs adó, vagyonszerzési illeték, meg persze műszaki vizsgáztatás, forgalmi engedély és törzskönyv formájában.
Az E39-es nem tud olcsó autó lenni, fenntartási költségeivel sem lesz egy Swift, kényelmével sem az. Lehet rá voksolni, rajongani érte, de akár elmenni is mellette. Csonti bizonyára azt mondaná rá, hogy ez az az autó, amivel fürtökben lehet felvenni a csajokat, én pedig csak annyit, hogy egy tisztességes, de törődést igénylő autó, e példánynál már 6 légzsákkal, ESP-vel, xenonfénnyel, minden ablaknál automata elektromos ablakokkal, esőszenzorral, kétzónás automata klímával - korában forradalminak számító extrákkal. Már-már történelmi modell, néhány év múlva izgalmas youngtimer, idővel értékes oldtimer is lehet belőle a legjobb motor és a gazdag, de szövetkárpitos felszereltség okán. Addig pedig lehet egyedi, hétköznapi használatra is alkalmas, de azért csakis hobbistáknak ajánlható autó.
Sziasztok! Én ilyennel járok 5 éve, 99-es 530d, 310.0000km van benne, első gyári turbóval, nagyon megbízható és strapabíró gép, városban 8-9 literrel eljárok, pedig nem kímélem, autopályán tempomat 130-nál 6 liter az elmúlt 5 év alatt, alig pár dolgot kellett rajta cserélni. Aki azt írta, hogy „csakis hobbistáknak ajánlható autó” az látszik, hogy első benyomás alapján hozott véleményt róla, és nem tartós használat mellett. Csak ajánlani tudom bárkinek, aki egy jó és kiforrott autót akar venni relative olcsón, amiben elfér az egész család biztonságban és mindezt egy időtálló eleganciával.
Hát ebben én bizony vitatkoznék… Volt három Suzukim is még az első japán változat és utána még kettő amit már kis hazánkban gördült le a gyártószalagról. Igaz egy Suzukival sem volt problémám. Azután jött az első dízel BMW, még az első 524td (e28) a cápa 5ös, azután az 525tds (e34) és végül de NEM utolsó sorban 530d (e60). Amit ebből ki szeretnék hozni, hogy egyikkel sem volt problémám a kötelezők cseréjén kívül, és mindegyik típus több mint 10eves korában került hozzám a meg vásárláskor. Az összesbe 6hengeres dízel motor volt és itt szeretném megemlíteni Dr Anisits Ferencet a bmw dízelmotorjainak atyját, hogy ha ő nem lett volna, lehet, hogy a bmw sem ért volna ekkora sikereket a motorjait tekintve!!! Visszatérve a formatervre szerintem egy nagyon letisztult, egyszerű de mégis kivivja magának azt a bizonyos tiszteletet. Belül semmi felesleges dolog nincs. A japán autókról annyit, hogy nem az én világom, ezt le is írom miért: volt „szerencsém” ülni egy ha jól emlékszem ez 2009-ben volt, egy akkori a lexusnak az LS600 modeljébe… Hát… Számomra semmit nem nyújtott azon kívül, hogy mindene világított mint a karácsonyfa és tele olyan műanyag dolgokkal, mint amikor a 90es évekbe megjelent a tamagocsi… Lehet ezért sokan megvetnek, de persze mindenki el tudja dönteni, hogy mit és milyet szeretne. Egy szónak is 100 a vége vegyetek Japánt, ha azt szeretnétek. Nálam eddig a bmw 6hengeres dizelei vitték a pálmát minden szempontból.
Üdv!
Én egy e39 540 V8 tesztet is nagyon szívesen olvasnék! 🙂
@Autonavigátor: Kérünk egy kisebb fenntartható benzines e39-es tesztet is.
Köszi!
Hát gyors autó meg jól is néz ki de nem jó! Nekem egyszer egy autószereló ismerősöm aki elismert, azt mondta: Én japán autóval járok de németből élek. Ez mindent elmond. Nekem 2002-es japán autóm van de nem költöttem rá még semmit.
Nem véletlenül tartja a mondás, hogy használt autót venni ugyanannyiba kerül, mint újat, csak apránként tolod bele.
Ez az autó fél év alatt többet volt szervizben mint otthon. És még hány rejtett hibája van. Az vegyen ilyet aki újonnan is ki tud 15 MFt-ot fizetni ezekért…
Sziasztok!
Mindig nagy vihart kavar, ha BMW autó kerül tesztelésre. Mindenki vegyen amit akar, én nem bánom, hogy lassan kettő éve E46 tulajdonosa vagyok. Ha egyszer cserélem a vasat, akkor is már csak BMW-t fogok venni. Nem azért mert kicsi a farkam, vagy agyig betolt, kopasz, napszemcsis díííler vagyok, köcsög sem vagyok, snassz hetero 🙂 hanem azért mert szeretem ezt a márkát. 1990-ben ültem először egy E30 coupe sor6 iker karbis 125 lovasban. Na akkor tudatosult bennem mi is lenne az ami igazán tetszene. Amikor megjelent az E46 ekkor döntöttem úgy, egyszer lesz nekem is.
Ha néha beülök egyéb más típusba akkor érzem igazán a különbséget. Ezzel nem mondom azt, hogy rosszabb lenne bármelyik típus ennél a márkánál. Szerencse asszonyt is megfertőztem, így nem volt ellenvetése az autócserében.
Tetszik nagyon az E39 is, de nejemnek nem annyira inkább a „táskás szemű” 3-as. 😉
Üdv.: Pocses
Teljesen egyetértek. Lent írtam egy hozzászólásomban, hogy butaság azt érdemként említeni valamiben, amiben nem romlik el az, ami nincs benne.
Ne csúsztass. Te a pixel hibáról írtál, most már másról beszélsz. Az 1,3-as Swift váltó pedig tényleg gond forrás.
Én kicsit korainak tartom a 180ezres generátor hibát. Vagy tényleg nem ennyi lehet az autóban. A porlasztók felújítása szükséges vagy cserés volt 180000-nél?! Egy 530d jóval többet szokott elmenni komolyabb hiba nélkül. A saját kocsimban 300ezer van és nem kellett még ilyen hiba vagy hibák miatt javíttatni.
Mindenki
Mindenkinek maga dönti el, hogy milyen autóval jár, aki ezt választja az tudja (jobb esetben), hogy mivel jár ennek az autónak a fenntartása. Ha azt akarod minden működjön rajta (nem spórolsz a pl a fényszóró felpolírozásán, vagy a pixelhiba javításán) akkor költeni kell rá. Igen, több törödést igényel mint egy kevésbé extrás, kényelmetlenebb, gyengébb autó. Ítt most leírhatnám, hogy miért jó egy ilyen 12 éves E39, miért éri meg azt a több törödést mind anyagilag mind ráfordított időben de minek, akinek van-volt az tudja,hogy milyen, aki ilyet keres az úgyis elolvas mindent az e39 témában, aki meg fikázó hozzászólásokat ír azt nem akarom meggyőzni, hogy üljön be egy ilyenbe mert valószínűleg jól érzi magát a saját autójában.
üdvözlettel: egy E39 tulaj
Elől fehér indexes lámpák, oldalt és hátul sárga, vajon miért, a motortérben a hűtőcsonkon gányolás nyomai, az intenzívmosó szivattyújából dől a rozsda. Vannak ennél megkíméltebb példányok is, az E39 messze a legjobb BMW ár-teljesítmény szempontból, a szolgáltatásaival fényévekkel veri az árkategória többi modelljét. Nem érdemes Suzukihoz vagy Renaulthoz hasonlítani, nem azért, mert azok nem jó autók, de nem egy kategória.
Ez meg egy tökéletlen magyar gondolkodás….igen, neked egy hétköznapi swift való…
Hobbisták ? ! Egy balesetben valószínűleg ebből élve kiszállsz… egy swiftből már nem biztos…de vegyétek a kis költségű papírautót ! Nekem megér annyit a családom élete hogy egy olyan autóban utazzak ami biztonságos , kerül amibe kerül ! Az ember élet megfizethetetlen ! Pont !
Nem felejtem el, hogy bármi be tud szarni, A Swiftek váltójánál viszont tömeges jelenségről beszélünk, úgyhogy a helyzet egyáltalán nem biztatóbb.
Nem megy el a fűtés a pixelhibától, ez kb. annyira áll meg, mint az évtizedekig terjedő rémhír, hogy a BMW ha eljött a szerviz ideje és nem vitted műhelybe, akkor „letilt”. Az se volt igaz, ez se. Valami más gond lehetett, de nem a pixel hiba okozta.
Sok rossz út esetén nem is említette volna senki a gömbfej cserét. Éppen azért tettem, mert sok rossz út eredményezte.
Kár keltened a hangulatot.
Csokibá kollega teljesen jól látja, egy égig emelt autót, így hirdetni, szerintem is arra utal, hogy épp elég ment bele és stop 1 Ft-ot sem áldoz már rá. Így is lehet már rég ráfizetéses az egész. De ezt csak a kanapéról okoskodom, és független a márkától, nem tudom miért kell, hogy ennyire rosszul essen valaki véleménye, max ha beletrafált 🙂
Na ilyen cikkből kellene sokkal több kedves szerkesztő urak 🙂
Népszerű márka, népszerű tipusáról, használtan. Olyan mindig akad aki
odaadja a kocsiját egy tesztre és ez valóban érdekes!
Szemben az idétlen kisautókkal, amiből 20-at adnak el az egész országban 😉
Tipikus internetes fórum jelenség, hogy mindenki találgat, ok- és ismeretség nélkül ítélkezik és fikázik, amit csak lehet. Biztosan személyesen ismered a szerelőmet és tisztában vagy a szakmai tudásával és minden bizonnyal ismersz engem is, hogy mihez mennyire értek, mire van pénzem és mire nincs. De tudod, én is csak az a b*** bmw-s vagyok, akinek meg lehet kulcsal karcolni az autóját vagy ráhívni a rendőrt. Tisztelet a kivételnek. Szívesen megmutatnám, mire cseréltem el, és eldönthetnéd mire van pénz és mire nincs, de sajnos nem mindenkinek van erre ideje és energiája.
Ez nem extrém sok dolog. 100 ezret sem futott Swiftben is kell gömbfejeket cserélni, de 180-nál abban is befigyel bizony a generátor bibi is, ez sem egyedi hiba és ha 1,3-as akkor komplett váltócsere is. A Swiftben azért nincs navigáció, meg pixel gond, mert nincs benne egyik sem, ezt én nem írnám ennek az autónak a számlájára. Viszont a modulhibás fejegység abban sem ismeretlen fogalom, árulnak is hát lelkesen bontottakat a neten.
Egy ennyi idős autónál ennyi gond egyáltalán nem sok. Sokkal kevesebbet futott autókon is teljesen hétköznapi jelenségek.
Mindezek ellenére -inkább az alkatrész árak, meg az állapot megóvás érdekében- én is szívesebben használnám hobbi autónak, mint napi igavonónak. Az 1,4 egyáltalán rossz ár.
Igen komoly összeget locsolhatott rá a „hozzáértő” nepper tulajdonos az elmúlt 8-9 hónap alatt, biztos megérte neki. Tisztán látszik, hogy megunta a folyamatos szívást, vagy elfogyott a pénz, a pixelhiba javításra már nem futotta, most szabadulna tőle. Azért a kedvenc duma megvan a hirdetéstben: full extra 😀
Szerintem eladhatatlan, ennyiért meg főleg. Meglátjuk…