Amerikában kalapálták össze a Gatto alumínium karosszériáját
Kevés műhely van a világon, ahol olyan mesteri szinten bánnak a fémlemezekkel, mint azt korábban a régi, európai karosszériaépítők tették. Legtovább az olaszok próbálták állni a versenyt a tömegtermeléssel, amire a legjobb példa az a több száz, szívszorítóan gyönyörű Ferrari és Maserati, amelyeket mind Maranellón, illetve Modenán kívül láttak el karosszériákkal. Manapság, a számítógépes tervezés, és a könnyen alakítható, végül készre süthető karbonszálas anyagok terjedése miatt szinte kihalt már ez a szakma, de szerencsére mindig születnek olyan autók, amelyek megcáfolják az egyre szomorúbb valóságot. Az amerikai Steve Moal és munkatársai azon kevesek közé tartoznak, akik nem félnek a kihívástól, ha több ezer munkaóra alatt, fémből kell elkészíteni valamilyen egyedi karosszériát. Úgy tűnik, így van ezzel az a névtelenségbe burkolózó autórajongó is - akiről azért annyit tudunk, hogy egy Kaliforniában élő, befektetésekkel foglalkozó üzletember -, aki megrendelte tőlük a Gatto – olaszul macska – névre keresztelt, alumínium térvázas álomautóját.
Tökéletes arányok, hajszálpontos részletek, dupla púpos tető Zagato-stílusban - összességében csodaszép karosszéria
A legnevesebb európai műhelyek munkáját ötvözte a Moal Coachbuilders, minden bizonnyal az ügyfél kérésére. Félreismerhetetlen a Zagato-védjegynek számító buborékos tető, és a karosszéria olyan izgalmasan domborodik a többi részen, hogy azt a Bertone, a Pininfarina, a Scaglietti vagy a Bizzarini műhely is megirigyelhette volna fél évszázaddal ezelőtt. Szerencsére, a titokzatos megrendelőnek nem csupán pénze van, de ízlése is, ezért az alumínium táblákból, fáradságos munkával, kézzel kalapált lemezek alatt stílusosan nem egy amerikai V8-as, hanem egy eredeti Ferrari V12-es dorombol! A 300 lóerős erőforrás állítólag egy 250 GTO-ból származik, ami elvileg hihető, de egyezzünk ki abban, hogy ma már ugyanazt tudja a Colombo-féle erőforrás, mint anno a Ferrarik Ferrarija. Az évtizedes motorhoz vadonatúj, ötfokozatú Tremec váltó csatlakozik.
Mintha gyorsan összecsapták volna az utasteret - anno sokkal kecsesebbek voltak az olasz belsők
Az autó természetesen Borrani küllős felnikre húzott gumikon gördül, a belső azonban árulkodik, hogy nem egy igazi veterán olasz gépet, hanem egy modern amerikai autót látunk magunk előtt. Elnagyolt, nem túlzottan szép az utastér kialakítása, a vaskos kardánalagút biztosra vehetően szemöldök ráncolásra késztette volna a nagy olasz mestereket. A légkondicionálóról már nem is beszélve, ez azonban izgassa a multimilliomos tulajdonost, akinek majd belülről kell szemlélnie Steve Moal alkotását. Mi, kívülállók vigasztalódhatunk azzal, hogy nekünk szebb képet mutat a Gatto.
Valódi Ferrari V12-es hangját brummogják a kipufogók
(Fotók: autoblog.com)
