Sikerült a próba, mostantól teljes gőzzel támad a Dongfeng!

Járt már nálunk teszten több Dongfeng modell is, és eddig mi magunk is óvatosan álltunk a kínai márka ígéreteihez. A T5 Evo és a Dongfeng DF6 semmiképp sem nevezhetők ugyanis rossznak, de amit eddig láttunk, az inkább csak árában volt, minthogy kimondottan olcsó lett volna. Amit viszont nemrég az új modellek bemutatóján láttunk, na az tejesen új elvárásokat hozott a márkával kapcsolatban.

A rendezvény elméletileg a Dongfeng Box bemutatója lett volna, de igazából annyi autót mutattak és annyi információt kaptunk annyira rövid idő alatt, hogy alig győztük a jegyzetelést és a fotózást.

Éppen ezért ez az anyag inkább egy rövid összefoglaló lesz abból amit láttunk és amit kipróbáltunk, tekintve, hogy a rövid délutáni program során - igaz csak zárt pályán, de még egy-két autó tesztvezetésére is kaptunk lehetőséget. Kezdjünk a magyar piac számára - szerintem - legfontosabb modellel, ami lényegében egy alapáron is magasan extrázott, kínai Dacia Loganként is értelmezhető. A Dongfeng Shine egy 4,67 méteres szedán, kis tömeg, nagy csomagtartó, olcsó és egyszerű technika, ráadásul négyhengeres, 1,5 literes szívó vagy turbómotorral, akár kézi sebességváltóval, 7,98 millió forintos indulóárral. A Shine azonban nem magát megmutatni volt jelen a rendezvényen, hanem azért, hogy kipróbálhassuk. Így az összbenyomásról és a vezetési élményéről is be tudok számolni. A Shine ügyesen színlel magasabb színvonalat az olcsó anyagaival a beltérben, egyáltalán nem lehangoló a látkép. Mindemellett a kézi váltó kiváló, a négyhengeres motor pedig kulturált. A háromhengeres kerregés hiánya az árkategóriában egyáltalán nem jellemző: mondhatni láthatatlan, kissé tudat alatti színvonalemelkedést eredményez. A futóműve és a dinamikája is teljesen korrekt, alacsony tömege miatt nem kell bele bonyolult, drága technika ahhoz, hogy agilis, a maga kategóriájában élvezetesen vezethető autó legyen. Az átlagos sofőrök számára még szívómotorral is bőségesen elegendő teljesítménnyel, és kimondottan kellemes, közvetlen kezelhetőséggel kerülgette a bójákat. A T5 Evo és az U-Tour már közel sem újdonság a piacon, ám a két modell hibrid változata már annak számít, ezekkel is bővül ugyanis a Dongfeng kínálata a SUV és az egyterű szegmensben. A két típus hajtáslánca első blikkre azonosnak tűnik, a már megszokott 1,5 literes turbómotor kapott egy elektromos erőforrást a hétfokozatú DSG automataváltó mellé. A hétüléses szegmensben azonban nem csak a hibrid erőforrás lesz újdonság, az U-Tour luxusváltozata is érkezik U-Tour V9 néven. Az 5,25 méteres, hibrid buszlimuzint nem kizárólag családszállítóként kell elképzelni, sokkal inkább egy olcsóbb és valamivel kevésbé extravagáns Lexus LM vetélytársra kell gondolni. Komoly különbség azonban, hogy a 48,9 milliós Lexus árcédula helyett a kínaiak 19,99 millióért kínálják a vetélytársat. Hogy a jelentős árkülönbség mit jelent valós komfort terén, arra egyelőre még nem derült fény, illetve ezt a modellt egyelőre még nem is láthattuk személyesen. Itt érdemes áttérni a villanyautók mezejére, ahol a 14,76 millióra árazott, 4,94 méteres S7 szedánt, és az egyelőre ismeretlen áron érkező Sky crossovert is megemlítették. A helyszínen testközelből is megtekinthettük viszont a 4,88 méter hosszú, 16,4 és 18,8 millió forint közé várható eπ007 szedánt is, amely szintén a magasabb színvonalú anyagminőséghez és kényelemhez szokott felhasználókat célozza. 536 lóereje és összkerékhajtása teljesítmény terén is bőséges, a helykínálat is a méretosztálynak megfelelő, akár a fej- akár a lábteret nézzük. Említették természetesen a Voyah még kifinomultabb U-Tour riválisát is, a 46 milliós Dream hétülésest, és az azonos platformra épülő, Free crossovert ami a neve ellenére nem ingyen, hanem 35 millió forintért lehet a tiéd. A viccet félretéve: ez az autó mindent meg is tesz azért, hogy komolyan vegyék a borsos ár ellenére.

Mindenhol kiemelkedő anyagok fogadtak a beltérben, ám szinte minden rivaldafényt elhappolt a gombnyomásra állítható méretű kijelzősor a műszerfalon.

A Free crossovert vezettük is a pályán: prémiumtermékhez méltóan kényelmesre hangolt a futóműve, illetve komoly dinamikával is rendelkezik a 490 lóerős hajtáslánca. Igazán sportosank azonban nehéz nevezni a tipikus SUV-szerűen vett kanyarok és az érezhetően hatalmas tömeg miatt. A rendezvény fő attrakciója, ahogy arról már korábban is szó volt, elméletileg a 4 méteres, 42,3 kilowattórás akkucsomaggal rendelkező Box lett volna, ami a Dongfeng elérhetőbb áron kínált, kompakt villanyautója. A 10,37 milliós ár azonban itt is csak akkor jutányos, ha hasonlóan felszerelt, nagyjából azonos méretekkel, hatótávval és teljesítménnyel rendelkező, ám Európában nagyobb nevű gyártók autóihoz hasonlítjuk. A beltér anyagminősége itt is korrekt, illetve amit mindenképpen megéri megjegyezni, hogy az autó méreteihez képest igen komoly hátsó lábtérrel tud szolgálni. Az újságírók és a jelenlévő potenciális vásárlók azonban nem a Box kerekded formáján ámultak-bámultak. A valódi sztár az M-Hero névre keresztelt, 3,3 tonnás, konnektoros hibrid vagy tisztán elektromos autó volt, előbbi 56, utóbbi 64 millió forintért. Az M-Hero rengeteg különleges dologra képes, közéjük tartozik, hogy rákjárásban, oldalirányba is mozog, illetve 816 lóerejével és 1050 newtonméterével a tetemes tömege ellenére kereken 6 másodperc alatt 100 km/órára gyorsul állórajtból. Erről az autóról viszont - reagálva a hatalmas érdeklődésre - egy külön cikkben számolunk be. Az érkező autók hosszú listájának lezárásaként elmondható tehát, hogy komolyan számolni kell a jövőben a Dongfeng márkával Magyarországon, ahogy összességében a kínai autókkal is. Szürreális álmokba azonban nem kell ringatni magunkat az olcsóság ígéretét kergetve: a kínai gyártó sem fogja veszteséggel idehozni az autóit, ám a hasonló konkurensekhez mérve továbbra is valamelyest alacsonyabb az ár a Dongfeng háza táján. Én személy szerint továbbra is annak a híve vagyok, hogy akit érdekelhetnek ezek az autók, az menjen el és próbálja ki őket a nagyobb nevű konkurensekkel karöltve, aztán döntse el a saját belátása szerint, hogy megéri-e a felárát az európai, japán, vagy netán koreai alternatíva.