Sárból a luxusba – 40 éves a Mercedes G-osztály

Bár a Mercedes-Benz G-osztály 1979-ben debütált a franciaországi Toulon városában, a típus történetének valódi kezdetéhez tíz évvel korábbra kell visszautaznunk az időben. Akkoriban, egészen pontosan 1969 nyarán indultak meg a tárgyalások a Daimler-Benz AG és az ausztriai Steyr-Daimler-Puch AG vállalatok között, akik erős érdeklődést mutattak egymás, pontosabban egy közös projekt iránt. A Mercedesnél a G-osztály előtt az Unimogok töltötték be a kemény terepjárók és egyben a munkagépek szerepét, míg a Puchnál az alpesi lófajtákról elnevezett Halfinger és Pinzgauer típusok voltak a bátor sárdagasztók, amelyek a hadsereg számára is megfelelően teljesítettek. Végül 1971-ben született meg a végső döntés egy terepjáró fejlesztéséről, amely kiváló terepező képességgel rendelkezik, de a közúton is könnyen vezethető. (Állítólag erős nyomást gyakorolt a döntéshozókra az iráni sah, aki a Mercedes részvényese volt). A munka pedig el is kezdődött 1972-ben, Erich Ledwinka, a Steyr-Daimler-Puch főmérnökének vezetésével.
Az első, fából készült modell már 1973 áprilisában készen állt, azonban az első közúton is használható változat tesztelését 1974-ben kezdték meg. Ekkor már szinte véglegessé vált a dizájn is, amiért Bruno Sacco felelt és nem sokkal az 1979-es debütálás előtt a Puch grazi gyárában elkezdődött a 460-as gyári kódszámú G-osztály első generációjának az összeszerelése. A Mercedes Németország különböző pontjairól szállította a motorokat, sebességváltókat, kormányműveket, tengelyeket és más nagyobb részegységeket, hogy aztán Ausztriában szülessen belőlük vérbeli terepjáró. Kezdetben választható összkerékhajtással és teljesen zárható, tengelyek közötti differenciálművel gördültek ki a gyárkapun a G-osztályok, majd 1985-től már rendelhető volt külön az első és a hátsó tengelyre is.

Kezdetben két dízellel és két benzinmotorral készült a G-osztály. Előbbiek a 240 GD és a 300 GD, míg utóbbiak a 230 G és a 280 GE. A 240-ben egy soros, négyhengeres, 2,4 literes dízelmotor dolgozott 72 lóerővel, míg a 300-ban háromliteres, öthengers dízel kapott helyet 88 lóerővel. A 230-ban pedig egy soros négyhengeres, 2,3 literes benzinmotor adott 102 lóerőt, ugyanakkor a 280-ban hathengeres, 2,8 literes motor dolgozott 156 lóerővel. Emellett két különböző tengelytávolságú (2400 és 2850 milliméteres) modellt is kínáltak, valamint különböző felépítményeket, mint például a kabrió, az ötajtós és a kisáruszállító.

Ekkoriban még tényleg csak egy puritán, kőkemény terepjáró volt a G-osztály, amolyan nyugati Lada Niva. Aztán az ahogy teltek-múltak az évek, egyre több kényelmi felszereltséggel bővült a kínálat.

Először a 280 GE és a 300 GD modellekben jelent meg a szervokormány, majd 1987-től már minden modellben. Ezután következett a blokkolásgátló 1990-től, valamint az automatikus sebességváltó, a légkondi, az állandó összkerékhajtás és a pót üzemanyagtartály 30 literes kapacitással. Ezzel pedig végérvényesen elindult a luxusautóvá válás útján a típus. Szintén 1990-ben következett az első jelentősebb arculatfrissítés, amikor megjelent a 461-es gyári kódjelű változat, valamint az urbánusabb 463-as, ám ez még nem jelentett generációváltást, hiszen az csak egy éve, 2018 elején történt meg.

A 463-asban már az eleganciára is odafigyeltek a tervezők és igényesebb anyagokkal, többek között fabetétekkel szerelték fel az utasteret. A luxusra vágyó ügyfelek egyre jobban igényelték az exkluzív motorokat is, például a V8-ast, ami az 500 GE-ben szolgált és 1993-ban jelent meg a kínálatban, ám még nagyobbat szólt 1999-ben az 55 AMG változat piacra dobása. Ettől kezdve mindig készültek a Mercedes házi tuningcége által nemesített modellek. 2012-ben érkezett a G 63 AMG és a G 65 AMG, majd 2013-ban a 6x6-os G 63 AMG és végül a 2018 elején bemutatott új generációból, immár Mercedes-AMG G 63 néven a csúcsváltozat.
Azonban lehetett ezt még fokozni és még exkluzívabb modellekkel is előrukkoltak a mérnökök. Sokak kedvence a brutálisan nagy G 500 4x4, amelyet 2015-ben mutattak be, de említhetem a Mercedes-Maybach G 650 Landaulet modellt is 2017-ből, ráadásul ez utóbbi egy 99 darabos limitált széria. Ami közös bennük, hogy szétveti őket a luxus, miközben a G-osztály kívülről megmaradt ugyanannak a spártai, kockaformájú terepjárónak, amilyennek az 1970-es évek végén megszületett.

A második generációra majdnem negyven évet kellett várni, hiszen tavaly februárban debütált a Detroiti Autószalonon. Bár a formát megtartotta és könnyű összekeverni az előddel, ezt már eleve luxusautónak tervezték, miközben terepjáró képességeiből sem veszített. Először a G 500 mutatkozott be, amit kicsivel később követett a már említett Mercedes-AMG G 63. Decemberben pedig a harmadik motorvariáns, a G 350 d is megjelent a kínálatban. A második generáció gyári száma még mindig 463, ahogy a hátsó merev tengely is maradt, elöl pedig kettős keresztlengőkaros, független felfüggesztés található. Az alapára pedig mindennél jobban árulkodik arról, hogy a G-osztály bár örömmel ugrat a sárba, igazából egy státusszimbólum. Ha szeretnél egy 350 d belépőmodellt, legyen a számládon legalább 33 121 600 forint!