Rozsdásan is vonzó a már bő 40 éves VW Bogár

A hobbiautó ugye úri hóbort? Dehogy az, inkább élményforrás, s lehet hivatkozni, hogy mennyivel jobb autóra, mint alkoholra költeni a pénzt. Aki pedig igazán profi, az pénzt is csinál belőle. Olyan ez, mint a tőzsde, olcsón kell venni, drágán eladni. Persze közben az sem mindegy, hogy mi történik az autóval, mekkora vagyont kell beleborítani. De az első, és talán a végső árat leginkább meghatározó kérdés, hogy mit és mennyiért vesz az ember. Nos, a fotókon látható Volkswagen Bogár 1300 pedigréje remek, ára pedig olyannyira szerény volt, hogy azt el sem árulta tulajdonosa, aki hiába tart garázsában prémiumautót is, az igazi ünnepnapokon mégis a Bogárba ül legszívesebben, akkor is, ha az ma még meglehetősen ütött-kopottnak tűnik.
Mert a lényeg, ami a lemezek alatt van, az sokkalta jobb, mint ami kívülről látszik. A tavaly 40 éves, négy évtizedet egyetlen családnál végigszolgáló autó csak az elmúlt néhány évben kapott zord bánásmódot, s lett szabad ég alatt tárolva – mielőtt mostani gazdája megkaparintotta. Viszont kapott már egy komolyabb felújítást, s ha alá nézünk, az bizony látszik is. Futóműve, alváza tökéletesen rendben van. Érdekesség, hogy bár ezt az autót 1974-ben adta át a Merkur, s akkor már javában készült a frissebb, elöl már MacPherson rugóstagos 1302-es széria, ez még a korábbi 1300-as, annak torziós futóművével. Lehet, hogy egyszer előny lesz, hogy ez még a korábbi széria? Talán igen, hiszen ilyen állapotú, tiszta előéletű példány e sorozatból már tényleg nincs sok. Ez ugyanis nem csak azzal különleges, hogy hazai első forgalomba helyezésű, hanem azzal is, hogy megvan az eredeti, Merkur által pecsételt garanciaszelvénye, azaz átadási papírja, az autó négyéves koráig és 40 000 kilométerig vezetett szervizkönyve és korhű elsősegélydoboza is. Még abból az időből, amikor az óbudai Mozaik utcát Mosaik utcának írták.
Egy ilyen példányt valóban megéri jó állapotúra felhozni, s kár lenne meghagyni ilyen hervadt kinézetűnek. További érdekesség, hogy bár a kaszni nagyon nem szívderítő látvány, igazán komoly rozsda nincs rajta. Nincs olyan lemez, ami át lenne lyukadva, az alvázat jelentő padló rozsdamentes, a futómű hibátlan, ezért tavaly év végén bunda nélkül kaphatott új műszaki vizsgát. Így a valójában már most is tökéletes autóval tehát közlekedni is lehet. Indul, megy, már kétkörös hidraulikus, de elöl-hátul dobokat alkalmazó fékrendszerével szükség esetén megáll, de azért nagyon nem úgy, mint a mai autók. S igazából ez az, ami megszokást igénylő, nem is 1,3 literes motorjának csupán 40 lóereje. Nagyon nem egy versenyautó tehát a Bogár, s igazából mai szemmel a valaha 4 fő utaztatására tervezett utastér helykínálata is igencsak visszafogott. Elöl főként széltében, hátul lábterében is. De a Bogár mégis a legtöbb ember arcára mosolyt csal, hiszen tömegek számára teremtette meg a mobilitást a 21,5 millió példányban készült autó. Akkor is öröm vezetni, ha motorja acélosnak egyáltalán nem nevezhető, ha kormánya elképesztő holtjátékot ad, s ha érződik, hogy mai szemmel egyáltalán nem biztonságos.
És mi mindent fog ez a példány még igényelni? Sárvédőit, csomagtértetejét mind cserélni kell, utasterében is van egy-egy minimális rozsdakezdemény, de különlegesség is akad. A törésmentes autóban megvan a gyári keréknyomás-matrica, ami gyűjtők körében is olyan ritkaságnak számít, hogy a fanatikusok állítólag gyilkolnának érte. Az ajtó- és oldalkárpitok ugyancsak sérülésmentesek, s a gyújtáskapcsolóba az eredeti kulcsot dughatjuk. Azt elfordítva halkan indul a léghűtéses, négyhengeres boxermotor. A nagyméretű kormányt szervo nélkül is könnyű tekerni, hiszen nem csak a motor, a hajtás is hátul van, elöl nincs komoly tömeg. Szokatlanul vékony pálcikák a bajuszkapcsolók, buszos a gázpedál, és a taposókon eredeti, gyári emblémás a gumi. Ezektől az apróságoktól lesz ez az autó a többi Bogárnál egy kicsivel varázslatosabb. És tulajdonosa szerint egyszer majd még egyedi is lesz. Kis teljesítménynövelés a motorhoz, a váltó áttételeinek rövidítése, hogy jobban gyorsuljon, tárcsafékek előre, hogy meg is lehessen vele állni. Ugyanakkor gyári eredeti megjelenés a cél, hogy meg is lehessen vele jelenni, s akár komolyabb respektje legyen, mint mondjuk egy mai luxusautónak vagy akár egy elektromos autónak. Apropó, Bogárból is láttunk már olyat, az első Volkswagen, a népautó tényleg örök.