Rizsfelfújt – Honda Civic 1.5 teszt
Honda Civic 1.5 VTEC Turbo Sport Plus teszt
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Klasszikus sportautó, japán szamuráj, gyári rizsrakéta. Erősebb turbós benzinesével vallott a Honda Civic 10. generációja, és nagyon bejött.
Ez nem a mára „nagykipufogós”, és nem is az „egyterű” Civic. Ez újra egy komolyan vehető kompakt modell a Hondától, ami az elődök sportosságát sem rest folytatni
Újra a helyes úton. Civicet utoljára nem is olyan rég, 2015 októberében láttunk a szerkesztőségben, akkor is pont azt a híres űrhajó generációs Type R-t, amivel ma például Michelisz Norbi is versenyzik a WTCC-ben. Most jóval visszafogottabb formában ugyan, de a sportos vonalról kevésbé letérve, végre a 10. generációs Civichez volt szerencsénk. Bizony, még csak a tizediknél tartunk, pedig a két kezünk nem elég, hogy összeszámoljuk, mennyi féle Civic látott már napvilágot. A Honda ráadásul olyan gyorsan váltogatja a generációkat, mint a filozófiáit. Utóbbi szempontjából az új Civic valahol a középvonalon helyezkedik el: erre a jelenségre jó példa, hogy a motortérben kényelmesen megfér egymás alatt az Earth Dreams és a VTEC Turbo felirat. Ez a kettősség jellemezte az általunk tesztelt sötétszürke, Sport Plus felszereltségű, így kizárásos alapon 1,5 literes VTEC Turbo motorral szerelt Civicet is, belekötni pedig nem igazán lehetett.
Sportos a kiállása, szemből kivétel nélkül mindenkinek bejött az új Civic
A far már megosztóbb. A hátsó lámpák egy szárnyban folytatódnak, ami úgy folyik át a hátsó ablakon, mint az elődnél. Ez persze levesz a hátsó kilátásból, de nem zavaróan. Azért hasznos tud lenni a hátsó tolatókamera
Rizsrakéta. Komolyat nőtt elődjeihez képest, 4518 mm-es hosszúságával nagy hatchbacknek számít a kompakt kategóriában, ami a beltéren is megérződik. Az új Civic egyértelműen sportos modell lett, legyen benne bármelyik motor is a palettán lévő két leméretezett turbós benzinesből. A külső megosztó, gúnyos jelzőit nem ezzel a külsővel fogja levetkőzni magáról a Honda Civic. Alapból is tuningos a dizájn, de közben szerethető figura - olyan igazi japánautó. Beszédes volt az emberek reakciója, a Civic továbbra is ufó, a tátott szájjal követő tekintetek sem maradtak el az utcán. A morcos, esetünkben LED-es fényszórók, a sötétre fújt elemek és a nagy légbeömlők még az én autósporthoz szokott szívemet is keményen megdobogtatták. Teljesen beteg a középre helyezett dupla kipufogóvég, nem különben a keményen tördelt tetőrajzolat, ami egy szárnyban végződik. Az még betegebb, hogy ennél nagyobb szárny is rendelhető rá, azzal már igazi „ricer”. A felnikről nem is beszélve, mi még a legvisszafogottabb 17 colos felnikkel kaptuk, ennél csak durvábbak is vannak. A Honda Civic konfigurátora olyan, mintha az egyik Need for Speeddel játszanánk.
Sok szín nincs, mégis sűrű és gondolatébresztő a dizájn. Az oldalsó amerikai típusú helyzetjelzők nagy sikert arattak. A lökhárítók hegyesen törnek ki a sarkakon, vigyázni kell rájuk, mert könnyen sérülhetnek
Az ember gondolkodás nélkül a C-HR-hez kezdi hasonlítgatni, és nem a külső az egyetlen, amiben toyotás az új Civic
Tágas utastér. Belső méreteivel túlmutat szegmensén, minden irányban tágas a tizedik generáció. Az első ajtók tetején, valamint a műszerfal nagy részén puha plasztikokat találhatunk. Ülései mindenhol kényelmesek, karbon minta rájuk is jutott, bár az autó tudásához mérten nem túl jó oldaltartásúak. A hátsó lábtér bitang, nem csak szegmenséhez mérten, ráadásul azon ritka modellek egyike, ahol a hátsó ülőlapok majdnem ugyanolyan hosszúak, mint az elsők. Így hátul ülni is komfortos, az ülések puhák, a lecsapott tetővonal ellenére épp megfelelő méretű a fejtér, még az én 190 centimmel is. Szélesen húzódik a középkonzol, ez valamelyest levesz az első lábtérből, a dizájn viszont futurisztikus. A 7 colos kijelzőn futó Honda Connect infotainment rendszert is itt találjuk, aminek grafikája és szoftvere kísértetiesen hasonlít a Toyotáéra. Egy nagyon fontos dolgot viszont nem tud a Toyota, amit a Civic viszont igen: csillagos égboltot képernyőkímélőnek. Bár a középső kartámasz számomra sehogy sem esett „könyökre”, viszont zseniális az akár fél literes palackot is elnyelő pohártartós tárolórendszer, ami alatta van. A csomagtér már több hátrányát látja a sportos vonalaknak, cserébe széles nyíláson pakolhatunk. Alapból 420, támladöntéssel 770 literes a korántsem sík padlójú puttony.
Szépen formázott, jó minőségű a beltér. A középkonzol kifejezetten futurisztikus tud lenni, főleg csillagos égbolttal a multimédia képernyőn. Esetünkben karbonmintát kaptak a betétek és az ülések díszcsíkjai is
A csomagtér hozza a kompaktoknál elvárható méretet, bár a kupé tetővonal komolyan lecsíp belőle. Széles nyíláson pakolhatunk, az oldalra elhúzható fedőrolóval praktikus
Valójában sportmodell. Bár csak a felszereltségnevekkel emeli ki a Honda (Sport, Sport Plus), az 1,5 literes VTEC Turbo motor tulajdonképpen a Civic sportmodelljének tudható be. Ezt már csak a 182 lóerős teljesítmény is tudatja, ami más márkáknál külön sportmodellt érdemelne. A Civic hangulatát alapozza, hogy alacsonyra ülünk be, az indítógomb vörösen pulzál, előttünk piros, túlbonyolított műszercsoport, de említhetők még karbon betétek és alumínium pedálok is. Japán autóhoz híven itt is akadnak senki más által nem használt rövidítések, például ECON vagy LKAS, amik a műszerfalon világítanak, mint a hibajelzések. A bőrkormány jó fogású, a kormánymű elképesztően direkt. A Civic egyik ütőkártyája az alapból is gazdag felszereltség, ami például az általunk is tesztelt Sport Plus esetében felármentes kétzónás automata klímát, parkolóradart, több látószögű tolatókamerát, valamint kulcs nélküli nyitást és indítást jelent, csak, hogy a legfontosabbakat kiemeljem. No meg kevés helyen adják alapként a dönthető és nyitható napfénytetőt, ami extra élményfaktor.
A digitális műszercsoport ugyanolyan túlgondolt, mint a központi infotainment. A japánok szeretnek túl sok színt és túlbonyolított grafikát használni. Hagyományos hangerőszabályzó nincs, azt a kormányról és a képernyő melletti érintőfelületről állíthatjuk
Utcai szamuráj. A motor egy csoda, csigás létére semmilyen turbólyukat nem éreztet, és 6500 fordulat/percig - ahol a dadogós tiltás is van – nyugodt szívvel, a teljesítmény lankadása nélkül lehet parkettázni. Egy szívó megirigyelné ezt az egyenletes teljesítményleadást, amire a Civic 182 lóerős VTEC turbósa képes. Alapjáraton bár szelephézagos hangon kelepel, gázadásra vadítóan sportos a motor orkánja, és ilyen hangzás mellett azonnal megjön a kedvünk egy kis csapatáshoz. Ehhez csatlakozik egy precíz, pontos, határozottan bekattanó, rövid úton járó 6 sebességes kézi váltó, aminek kitapogathatóan vékony az s-alakban kanyarodó rudazata. Furcsa szokása, hogy korán kéri a következő fokozatokat, amit egy apró nyilacskával tudat velünk. A hatodikat például már 52 km/h-nál ajánlja, és egyébként tényleg elbírja a motor. Ha akarjuk, nagyon nyugodtan is lehet közlekedni vele, sűrű városi forgalomban is 5 liter körüli fogyasztással. A teszt 7,4 liter/100 kilométeres átlagfogyasztáshoz hozzátartozik, hogy ez túlnyomó többségben csapatással lett ennyi. Amúgy van neki eco gombja is, ami a Honda nyelvén ECON, és ami nem engedi felesleges magaslatokba a fordulatot. Aranyos a műszerek feletti LED-csík is, ami zölden világít, ha üzemanyagtakarékosak vagyunk, fehéren, ha nem. Logikus, nem igaz?
Lehet szidni a Hondát, hogy most sem sikerült egy rendes motorpalettát összedobniuk, viszont két elérhető benzinese nem okoz csalódást. Az erősebbik négyhengeres turbós motor nem kapott műanyag takarást, így még inkább beszűrődik sportos hangja
Két legfontosabb gombja egymás alatt. Az ECON visszavesz a gázreakcióból, míg a felette lévő gombbal keményre hangolhatjuk a lengéscsillapítókat. Tényleg keményre...
Kettős karakter. Az általunk is tesztelt 1.5 VTEC turbós benzinessel úgy érezhetjük, mintha a Type R lebutított változatát vezetnénk. Az autós kultúra természetesen többször megtalálta tesztalanyunkat, nem egy BMW hívta ki egy gyors erőfitogtatásra. Elöl MacPherson, hátul multilink futóműve szintén kettős szerepet kapott, alapvetően nagyon komfortos, de a váltó melletti gombbal durván bekeményíthetjük az elöl-hátul adaptív lengéscsillapítókat, amik így szó szerint leverik a vesénket. Futómű szempontjából ennyire hatásos változást csak a BMW modellekben tapasztaltam eddig. Úttartása mindenképp elképesztő, ráfekszik a legkomolyabb kanyarokra is, főleg a feszesebb lengéscsillapítókkal. Menetstabilizátora ügyes, tényleg csak akkor fogja a kocsit, amikor úgy érzi, feleslegesen túlvállaltuk magunkat, máskülönben hagy minket érvényesülni. Persze kikapcsolásával a legjobb élmény szerpentinezni.
Nem turbós karakterű a motor, fokozatosan lesz egyre nyomatékosabb. A váltásérzet elképesztően patent. A futómű kanyargós hegyi szakaszokon is hibátlanul tartott, főleg a Sport Plushoz alapként járó állítható lengéscsillapítókkal
Az új Civicben is érezni a bugit, csakúgy, mint elődjeiben. Nem kérdés, hogy évek múltán ez a generáció is a tuningvilág kedvence lehet, annyi különbséggel, hogy jelen esetben már alapmodellként is minden adott, hogy a péntek esték császára legyen
Tényleg hatalmasat fejlődtek a koreai autógyártók, de ott van az a kicsi „de”. Autóik szépek és jók,de részleteiben, finomságában elmarad egy japán vagy német gyártó autóival szemben.Mindenesetre a koreaiak legalább törekszenek európai szemmel is tetszetős formavilágú autó létrehozására, nem úgy mint a legtöbb japán gyártó.Ha pl megnézem ezt a Civic-et, hát szerintem katasztrófálisan gagyin néz ki.Egyszerúen nem érzem azt, hogy nekem ilyen kéne, pedig jó autónak tartom.Rossz üzletpolitikának tartom, hogy azért mert nem az europai piacra szánja modeljeinek nagy részét, ezért nem tesz meg mindent egy autógyártó a helyi eladhatóság érdekében.Kicsit drasztikusan mondva,ha ragyás, csúnya almát akarok a piacon eladni, hát nem sok sikerem lesz vele, lehet az akármilyen finom is. Maximum a hozzáértők fogják azt a pár darabot megvenni tőlem…
Régen a Honda volt a kedvencem és a vágyott márkám. Sokáig az 1.6 VTI volt számomra a csúcs. Ezután jött a Type-R.
Ez a kép akkor fordult meg, amikor megvettem a Corolla TS-t 2005-ben.
Szerintem általános napi használatban jobb mint a Type-R. Ereje, gyorsasága szinte azonos, de az 5 ajtó miatt sokkal hasznosabb. A Honda csak 3 ajtósan volt elérhető.
Tartósságra, megbízhatóságra meg legalább olyan jó, de szerintem még jobb is, mint a Honda. Az ára mégis 1 millióval volt kedvezőbb. Nagyon örülök, hogy a Toyota mellett döntöttem.
Szóval szívesen vennék én Hondát, ha tetszene, jó és erős motorja lenne (legalább 220 Le), de ez az új turbó még nem bizonyított, bár a bizalmat maximálisan megelőlegezném neki.
Sajnos nem tetszik kinézetre és a motorerőtől sem vagyok elájulva, így nagy eséllyel mostanában nem a Honda lesz az az autó amelyik eséllyel indul nálam a vásárláskor. A Type-R túl erős és nekem drága. Közútra szerintem egyébként is elég a 220-250 lóerő egy ekkora autóban.
A helyzet az hogy ti az európai autópiac alapján ítélitek meg a Hondát, valójában sosem volt nekik annyira fontos piac ez, pl én európai tervezőközpontról nem igazán hallottam, ha van is mégsincs csak ide tervezett modelljük.
Amerikában köszöni jól van a Honda Acura, bár tény hogy a Honda Robot Asimo fejlesztése óta sok idő telt el mégis beléptek a repülőiparba, igaz GE hajtóművel, de ott vannak, a hibrid technikájuk meg 3 fajta a leköszönő insight civic óta az egyik az Nsx-ben van a többit meg nem tudom.
Az ioniq hibrid sokat fogyaszt a priushoz képest és úgy hallani hogy a Dsg mánia sem tud már többet egy közel 10 sebességes automatánál mégha honda motorba van is duplakuplungos.
Az mesg sosem szabad elfelejteni hogy a japán büszke nép a honda nem kér az európai vezetésű tervezésű főleg német emberkékből hogy a golfot érjék célba, ők saját útjukat járják, ez az innováció, nem a másolás alias golf amit a koreaiak csinálnak.
A Honda és a Toyota fejlesztéseit ne vedd egy kalap alá mert teljesen más az irányuk.
A két cég egyébként sem egy kategória.
Maradj inkább a Volvóknál.
Félre értés ne essék. Nagyra tartom a Hondát (bár szerintem egy kicsit túl van misztifikálva a sportossága), de a koreaiak modellpalettája, fejlődési üteme, garanciája egyértelműen jobb mint a Hondáé és a minősége is minimum azon a szinten van.
Persze a NSX-szel a szuper portautók terén egyértelmű előnyben van, de ez nagyon kis szegmens és lehet az se tart már sokáig.
És amit a Toyota produkált annak sok tekintetben tükörképe a Honda, azzal hogy a Toyota második hullámhegye kimaradt a Hondánál (leginkább a félrement hibridek miatt). A Clarity nem váltotta meg a világot,a hibrid rendszerekben pedig előbb járnak a koreaiak (ahogy dízelben is).
A negatív párhuzam azonban áll: európai szemmel faramuci formaterv pipa (már a Jazz sem az a finomra tervezett forma, de a Civic mindent visz), csak a félszívű facelift helyett inkább kivezetés.(Accord, Prelude, HRV).
Szóval innen szép nyerni. Jelenleg a Brexittel megfejelve szerintem a japánok 2 éven belül ki fognak vonulni az Európai piacról. Nekik nincs olyan B tervük a kontinensre, mint a japánoknak…
Aha persze, nem megy a fejlesztés, ötletszerűen dobálnak egymásra formákat és anyagokat túl vannak az autópar két legnagyobb minőségi botrányán. Az amúgy is lehangoló európai modelljeiket sokadik facelifttel óvják meg az utód nélküli kivezetéstől, márkaszinten pedig lassan a két koreai márka egyenként is lekörözi a Toyotát.
Láttam már kiemelkedőt a toyotától nem egyszer, de az a helyzet, hogy a jelenlegi Toyota paletta szinte összes modellje lefelé lóg ki, elég durván.
De egy igazán elvakult rajongót semmi sem ingatja meg a hitében….
Ezt gondolod te! Ezt mindig tedd hozzá, hogy „az a véleményem”! A Honda nagyon is frankó verdákat készít.
Sajnos a dizájn előrébbvalóbb már mint a minőség.
Én nem kételkedem a Kia Hyundai minőségében, főleg ami óta hyundai a genesis szintű márkát nyom a kia meg k900 szinten mozog.
Viszont nem szabad a Honda fejlesztési háttérintézményét és a japán precizitást összemérni a koreaival, mert ez olyan mintha a toyotához vagy lexushoz lenne mérhető de főként a hibrid rendszerükhöz.
A honda vtech világa és hibrid rendszerei plusz a legfejlettebb hidrogénes szintje fejlettebb a Hyundai Kiáénál ami a fogyasztásban meg is mutatkozik, a váltó precizitása egy olyan motorbiciklis vonal ahol duplakuplungos váltót használ, a legjobbak közt lévő dízelmotorjai, az új turbo benzinesei kifinomultak.
A hyundai kia motorikusan tud nagy teljesítményt produkálni de igazán alacsony fogyasztásban nem az igazi most sem.
Amikor nem csak besorolnak a többi márka közé hanem kiemelkednek közülük mint az alábbiak már megtették vagy épp teszik akkor lehet jobb autó egy H/K, legyen így a jövőben én nem bánom de most nincs így.
Hogyne érhetne, sőt le is nyomja. Ez a Civic egy gnóm a Kiához képest. Csak az elfogultak nem látják.
A Honda a nevéből él. Már nem olyan mint régen, nagyon nem.
Nem örülök neki, de sajnos ez a helyzet. A Kia sokkal komolyabb gyártó lett, komolyabb választékkal, jobb autókkal.
Sajnos a tényekkel nehéz vitába szállni.
A KIA nyomába sem érhet egy Hondának! És sokkal szebb, meg persze jobb is. Azt már mondanom sem kell, hogy a Honda nem csak autót tud kitűnően gyártani. A KIA ugyan olyan sablont gyárt mint más egyszerűen uncsi. Volt már mindenféle autóm tudok különbséget tenni.
Ennek szerintem a Kia Ceed GT egyértelmű konkurense, bár a szememben a Honda labdába sem tud rúgni a Kia ellen. Az sokkal szebb (ez szinte ronda), gyorsabb és erősebb autó.
A CTR-t pedig a Hyundai i30 csúcsváltozata fogja megfingatni. Nagyon kíváncsi leszek arra az autóra.
Persze nem lesz olyan erős meg gyors, de a megjelenése bőven kárpótolja érte, hiszen a Honda csúcsváltozata sajnos szintén elég szánalmasan néz ki.
Ahogy mondják …. „kinek a pap, kinek a papné”. Szerintem ez a kocsi ritka csúnyára sikeredett. Olyan érzésem van, hogy valami nagyot akartak dobni, mindent beleraktak, de néha a kevesebb több. Valahogy az jut róla eszembe, mint amikor valaki plasztikai műtétekkel próbálja szebbé varázsolni magát. Egy nagyobb cici jól tud mutatni. Ismeretségi körömben van olyan nő, akinek elég nagy kampós orra volt kb. 30 éves koráig, de egy műtéttel tényleg gyönyörű széppé varázsolták. Amikor azonban valakin 20-30 vagy mégtöbb ilyen műtétet hajtanak végre, az előbb-utóbb valami nem emberi gnómra kezd hasonlítani. Erről a Civicről az ugrik be, hogy volt vagy 40 műtétje.
Hogy perspektívába tegyük, a 45.000-es eladást, a nem épp tömegmodell Volvo V40ből 70.000foggyott, az A3-asból 190.000, a Golfból pedig 450.000…
Szerintem élőben semmivel nem jobb mint a képeken…
A múlt évben az előző Civic hasonló eladásokat produkált mint a Mazda 3 és a C4, (gyakorlatilag a mainstream középkat modellek között utolsó helyen). Kiváncsi leszek erre az évre, de meglepne ha előre lépne.
„Sportautóban” jól mutat at ECON gomb……….
Ideje volt, hogy turbó kerüljön a Hondába is, már ami az utcai verziókat és a benzineseket illeti.
A hátulja igen trére sikeredett, de hát a szépség mindig is szubjektív volt.
Egyszer kipróbálnám, de venni, nem vennék (= nincs rá szükségem).
Tényleg olyan nagy batárnak tűnik ez az autó – az előzőben ilyen passzentos volt a helykínálat, ezért nőtt meg, vagy azért, mert ez alapvetően egy amerikai piacos modell?
Mostanság a Toyota és a Honda formanyelve annyira egybefolyik, mintha összebeszélt volna a két cég. Nagyon rendben van, egy Civic soha ne legyen egysíkú és unalmas, ellenben legyen extrém és izgalmas. Talán emiatt sem szokták soha a Golfhoz mérni:)