Retro Bulli – Volkswagen Multivan Bulli teszt

Ha azt mondom álomautó, akkor fogadni merek, hogy a legtöbb olvasó lelki szemei előtt megjelennek a Bugattik, Lamborghinik, vagy még ezeknél is kisebb szériában készülő szupersportautók. Esetleg ritka régiségek. Ugyanakkor persze nem szabad így általánosítanom, jól mutatja ezt az a tény, hogy ráakadtam kisbusz rajongókra is, miközben a Bulli nálam járt, sőt, léteznek kimondottan Multivan rajongók is. És tudjátok mit? Most már nem is csodálkozok ezen!

Pedig első pillantásra erősen kérdőjeles, hogy mit lehet annyira szeretni egy Multivan kisbuszban, ami ugye lényegében a VW Transporter személyszállításhoz optimalizált változata. Az egész egy guruló doboz, „németesen hűvös” formatervvel. Kevésbé költőien kifejezve baltával faragott a dizájn, amit a Bulli esetében az aranysárga-fehér fényezés és a látványosan tükröződő felülettel megáldott fehér felnik próbálnak palástolni. Elég jól egyébként, mert sok járókelő fordult a Bulli után, amire tényleg nem számítottam.

Először tisztázzuk, hogy miért Bulli a neve, hiszen ez valójában egy Multivan. A becenév a busz és a német szállítójármű szó (Lieferwagen) szavak összeolvadásából alakult ki, és annak idején a Transporter legelső generációját a T1-est nevezték így. Jelenleg már a hatodik generációnál tartunk, és jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miért tért vissza a Bulli név. Nos, a Volkswagen a haszonjármű hetven évvel ezelőtti megszületésének állít emléket a Bulli nevű limitált szériával. Ahogy fentebb már említettem a különleges kivitelt a két tónusú fényezésről, a 18 colos egyedi könnyűfém keréktárcsákról, valamint a Bulli feliratokról lehet könnyen felismerni.

Az utastérből viszont egy luxusautó köszön vissza. Ráadásul egy zseniális luxusautó, amelynek próbája után legszívesebben mindenhova egy Bullival utazna az ember. És most leginkább az utasok térfeléről beszélek, bár a vezető sem panaszkodhat. Sőt!
Az öt méter hosszú és 1,9 méter széles Bullit játszi könnyedséggel lehet terelgetni, de erre egy kicsit később visszatérek. Az autóban hét ember utazhat, ebből ketten elöl, egyikük természetesen a sofőr. Mindenki fekete és fehér színű, bőrborítású ülésekben foglalhat helyet, amelyek rendkívül kényelmesek, a világos részeiken viszont gyorsan meglátszanak a szennyeződések. Ugyanakkor könnyen tisztíthatók. A vezető magasan ül, jól belátja a forgalmat, és tökéletesen kézre esik minden. A DSG sebességváltó karjához persze ritkán kell nyúlni, a multimédiás rendszer pedig a kormányról is kezelhető, ezért nem zavaró, hogy a 6,3 colos érintőképernyős központi kijelző manapság már aprócskának számít.

A második sorban szintén kettő, ám a menetiránynak háttal is fordítható ülés található, leghátul pedig háromszemélyes pad várja az utazókat. Mindegyik hátsó ülés sínen tologatható előre-hátra, illetve lehajtható a háttámlájuk, így a csomagtér mérete is tág határok között változtatható. Akár még egy ágy is kialakítható hátul, amennyiben a két középső ülést és a hátsókat is lehajtjuk. Továbbá a középső ülések két mozdulattal gyereküléssé alakíthatók. Persze csak a nagyobb gyerekek számára alkalmasak, ugyanis a gyár legfeljebb 150 centiméteres, illetve 15-36 kilogramm közötti testtömeghez ajánlja.

A hátul utazók kényelmének fokozásához járul hozzá az asztallá kihajtható konzol, amelyben tárolórekesz és pohártartók is helyet kaptak.

Apropó tárolórekeszek. Telepakolták velük a Bullit, szóval érdemes az utastér minden centiméterét alaposan átnézni, mert tényleg rengeteg hely jut az apró-cseprő dolgoknak is. Beszállni sem macerás, hiszen mind a két oldalon elektromos tolóajtók találhatók, amelyeket a műszerfalon elhelyezett gombbal is lehet nyitni-zárni, így kész buszvezetőnek érezhetik magukat a sofőrök. Vagy inkább villamosvezetőnek (főleg a sárga Bulliban), mert a nagy buszokon csak az egyik oldalon vannak ugye ajtók. Viszont a hátsó nyílás már más lapra tartozik. Csak és kizárólag manuálisan mozgatható a hátsó ajtó, ami a termetessége miatt nem könnyű mutatvány. Főleg a lecsukása.

A motorháztető alatt dupla turbós dízelmotor szolgáltatja a 204 lóerőt, amellyel lendületesen képes mozogni az autó,valamint a DSG-váltó is kiváló társ a kényelmes suhanáshoz. A Haldex-kuplungos összkerékhajtás, illetve a zárható hátsó differenciálmű pedig a biztosabb tapadásban segít. Amin viszont szintén meglepődtem, az az adaptív lengéscsillapító jelenléte.

Gombnyomásra a komfortos és a sportos beállítások között lehet váltogatni.

Érdekes módon, a kormánykerék mögött ülve a sportos mód tetszett jobban, és nem azért, mert ettől valóban sportautósabb lett a Bulli karaktere. Komfort üzemmódban olyan, mint egy hajó, áthullámzik az útegyenetlenségeken, ami az utasok számára jóval kényelmesebb, viszont a vezető így kevesebb visszajelzést kap az útról. Sportos üzemmódban viszont fordított a helyzet, az utasok foga összekoccan, viszont a sofőr sokkal magabiztosabban uralhatja a gépet.

Összességében azonban nagyon egyszerű vezetni a Multivant, semmivel sem megerőltetőbb, mint egy Golfot. Hiába nagytestű a gép, a parkolóradarok és a tolatókamera segítségével a parkolás sima ügy. A hatalmas visszapillantó tükrökben pedig nem igazán marad holttér, de természetesen az ezt figyelő rendszer is a felszereltség része, ahogy még számos vezetést könnyítő extra. Azonban ezek a tételek nem olcsók.

A VW Multivan Bulli alapára 16 633 570 forint, a 204 lóerős, automatizált váltóval felszerelt, összkerékhajtású pedig 17 643 220 forintért vihető haza. Viszont a gazdagon felextrázott tesztautó árcéduláján 29 773 100 forint szerepelt, ami eléggé szíven ütött, amikor megláttam.

Ám ez az érzés hamar elmúlt, amikor körülnéztem a konkurencia árai között és konstatáltam, hogy hasonló sávban mozognak. Ugyanígy az erős dízelmotor fogyasztása is elsőre soknak tűnik. Viszont itt meg kell jegyeznem, hogy a 11,8 literes átlag főleg városi használatot takar. Egy esztergomi kirándulás odafelé a hegyeken át, visszafelé a kevésbé kanyargós és emelkedős 10-es úton, hat személlyel már 9,6 literes átlagot hozott.

Egy biztos: amennyiben egy kisebb baráti társaság vagy a szűk család szeretne hosszú útra kelni, egyszerűen nincs kényelmesebb megoldás, mint egy Bulli, vagy hozzá hasonló kisbusz. A hippi életérzést ugyan nem adja meg szigorú tekintetével, viszont a rugalmasan alakítható utastérben könnyű társasági életet élni, miközben szinte észrevétlenül közeledik a célállomás. Ráadásul a kormánykerék mögött ülve is ugyanúgy élvezetes a kirándulás a pofonegyszerűen vezethető Multivannel.