Repülőgépet vezettünk Budapesten. Te is kipróbálhatod!

„Tanítsd meg gyermekedet a repülés szeretetére, és soha nem lesz pénze drogokra” – olvastam minap egy elsősorban kisgépes repülős csoport Facebook oldalán. Lehet benne igazság, hiszen bár az elmúlt 10-20 évben a repülés nagyon sokat demokratizálódott, ma sem olcsó mulatság, főként akkor nem, ha magunk kívánjuk „vezetni” a repülőt. Ha viszont nem magunk repülünk, hanem csak utasok vagyunk, akkor hasonló, vagy talán még unalmasabb, mintha egy buszon ülnénk. Persze van ellenszer: lehet olvasni, vagy akár írni, én utóbbit szoktam a repülőn a sok-sok külföldi sajtóútra menet. Mind többen érdeklődnek azonban a repülőgépek iránt – miközben ma már nemigen lehet betekinteni a zárt pilótafülkékbe. Ezért is érdekes egy olyan szimulátor, ami testközelből adja vissza a repülés világát. Meg persze azért is, mert a szimulátorozás az oktatásnak is része, márpedig egyre több pilótára van szükség, ma az már – nem olcsón tanulható – hiányszakmának számít.
Egy profi repülőgép-szimulátor tehát két célt is szolgál: az oktatás, a továbbképzés fontos eleme, továbbá amatőröknek is megadja a repülés élményét. Én az utóbbi, abszolút amatőr, a közlekedés e módja iránt csak halványabban érdeklődő kategóriába tartozom. Kisebb-nagyobb utasszállítókon rendszeresen ülök, volt már szerencsém műrepüléshez, ahol viszont az ájulás kerülgetett az átfordulások során. De azért a régióban legjelentősebb – bárki számára látogatható – szimulátorközpont, a Pilots meghívását magam sem tudtam visszautasítani, és azt kell mondjam, mindenkinek ajánlom. Háromféle „gépük” is van, a Cessna 172 és a Boeing 737 esetén csúcsidőn kívül 15 ezer forint egy óra, de be lehet ülni csupán 30 percre is. A Légügyi Hivatal által kiadott „repülésszimulációs oktatóeszköz minősítő bizonyítványát” is magáénak tudó Airbus A320 eggyel komolyabb pálya és tarifa, ott nettó 100 euró, azaz több mint kétszeres az óradíj. Ennek oka, hogy utóbbi szimulátorral pilótanövendékeket is oktatnak, továbbképzésekre és vizsgákra is használják – még mindig sokkalta olcsóbban, mintha a másik hazai, 3D mozgást is adó szimulátort vennék igénybe. Fontos tudni, hogy a szimulátorterem nem önálló oktató (szaknyelven nem ATO – Approved Training Organisation), hanem oktatáskiszolgáló, továbbá persze élményközpont.
Magánemberként azt kell mondjam, nem éri meg a felárat a másik két gépnél modernebb Airbus. Az amúgy is a buta pilóta okos repülőjeként van nyilvántartva repülős körökben, míg a korosabb Boeing az okos pilóta buta utasszállítója. Na persze utóbbi sem olyan buta, az Airbushoz hasonlóan robotpilótával tud repülni, valamint le- és felszállni. A csaknem 60 tonnás gépet viszont magunk is vezethetjük, legalábbis képzeletben. Egy olyan terembe építették be a gyári repülőtörzset, valamint pilótafülkét, ami egy félkör alakú falon, három projektor által ad elég valósághű képet – akár a világ bármely pontjáról. Betölthetjük Ferihegyet, repülhetünk a Duna felett, a legnépszerűbb a budapesti városnézés, akár a parlament megközelítése. Utóbbi amúgy védett légtér, a valóságban legfeljebb egyszer közelíthetnénk azt meg. Nem könnyű a Boeinget vezetni, de nem is nehéz – talán sajnos. Utóbbival szeptember 11-re utalok, hiszen egy órányi gyorstalpaló után is simán átlátható a rendszer – legfelső halvány rétege, ami elég a repülőgép elirányításához. Amúgy a pilóták tudását, stresszhelyzetét is viszonylag jól bemutatja a szimulátor, de ami a leginkább érdekes: repülés közben, a kabinban részletesen elmagyarázzák a műszereket és a kezelőszerveket, valamint azok használatát is.
Mit tud a szimulátor?
Noha vetített képet látunk magunk előtt, ráadásul fixen a padlóra csavarozott ülésekben ülünk, a repülőgép-hangulat a szimulátorteremben is nagyon erősen megvan. A valódi gépből származó vészkijáratos oldalfallal még a kényszerleszállás utáni gépelhagyás is szimulálható, akár az oxigénmaszkok is kihullhatnak a csomagtartók aljából, az pedig nem kérdés, hogy valódi Boeing-ülésekbe ülhetünk, pilótaként és utasként is. Az utastér leselejtezett ülései szinte filléresek, minden egyéb komoly tétel. Egy-egy szimulátor az összes hardverrel, az eredeti, de számítógépekkel összekapcsolt műszerekkel, valamint a vezérlő szoftverekkel mintegy 100 ezer eurós (bő 30 millió forint) tétel, nem számítva a temérdek saját fejlesztés és az összeépítés költségét. Az eredmény viszont magáért beszél: menet közben a táj változása olyan szinten követi a gép mozgását, hogy egy helyben ülve is úgy tűnik, mintha dőlne, süllyedne a gép. Megvan az, hogy ha a pirosnál állva a mellettünk álló autót nézzük és az gurulni kezd, akkor ösztönösen a fékre lépünk. Itt is hasonló a helyzet, hiába vagyunk mi egy helyben, a viszonyítási pontok mozgásából úgy érezzük, mintha magunk is mozognánk.
Ahogyan a mintegy 6 millió alkatrészből álló Boeing 737-es megépítése sem gyerekjáték, úgy a szimulátoré sem volt az. Berendezésének egy részét az internetről lehetett megrendelni, egy része hazai, saját fejlesztés és gyártás. Ugyanakkor az összes kapcsolót össze kellett hangolni egy igen komoly szoftveres vezérlőrendszerrel, ami egyrészt azonosítja, hogy melyik kapcsoló mit csinál, másrészt annak megfelelő képet vetít elénk – 3 projektor összehangolásával. Nem meglepő, hogy mind az Airbus, mind a Boeing rendszerét 4-4 igen komoly teljesítményű, rack kialakítású számítógép vezérli – szobájukban külön klíma dolgozik.
Az óriási utasszállítók mellett kellemes élmény a Cessna. Ott nem csak pilótafülke-szerű szobába ülhetünk, a Cessna szobájában egy valódi - szárnyak és farokrész nélküli - géptörzsbe szállhatunk be. Az egész mérete akkora, hogy egy Peugeot Boxerrel haza tudták szállítani, ugyanakkor van benne 2 pilóta és 2 utasülés. Ezzel Budaörsről szálltunk fel, hogy megnézzük Budapestet, míg a Boeinggel Ferihegyről. Kisebb, könnyebben irányítható gép, mint a nagyok. Lassabb persze, nincs robotpilóta, de pont ez adja a szépségét. Hiszen mit vezetnénk szívesebben, egy önvezetésre is képes monstrumot, vagy egy őszinte youngtimert? Bármelyiket is választjuk, kell a figyelmeztetés: vigyázat, függőséget okozhat!