Renault Clio kéne, de melyik is?

Múlt heti cikkünkben megírtuk a 25 éves Renault Clio sztoriját. Most meg átnyálazzuk a hazai használtkínálat több mint 600 eladó autóját - ennyi Clio kínálkozik ugyanis. A kérdések a szokásosak: melyik évjárattól mit kapunk, melyik változat ajánlott, kinek mekkora áron, melyik lehetne jó? Mivel ekkora a kínálat, a legolcsóbb, de még tisztességes szaladgálós gépektől a pár éves, modern, sőt újszerű példányokig minden akad. Minden ársávban lehet találni korrekt példányt, csak keresni kell. A Clio eddigi négy generációja alapvetően nem rossz konstrukció, így a szerelő sem sorolt végtelen hibalistát.

Elöljáróban annyit, hogy az 1990 és 1998 közötti első generációnál már csak a kora miatt is kérdés a rozsda. A sárvédők, az ajtók alja és a padló olyan helyek, amit minden vásárló tud ellenőrizni. A talán kiszopósodott futómű esetleg porladó bekötéseinek ellenőrzéséjhez már nem ártana csápos emelőn alánézni, de egy filléres autó vásárlásánál ez a művelet lehet, hogy a legtöbbeknél úgyis ki fog maradni. A második szériában már lehetett négy légzsák, a már az elsőhöz is elérhető ABS a legtöbb példányban volt is már, így relatíve olcsón szerezhetünk egy egykoron négycsillagos Euro NCAP töréstesztű autót. A sokat futott dCi dízelek kerülendők és a prüszkölő, erőtlen 1.2-es 16 szelepesek is. Nála lehetnek tömítetlenségi gondok, márkaszervizben csak az anyagdíj 80 ezer forint. Az újabb évjáratoknál meg a kipufogógáz-visszavezetés, azaz az EGR szelep hibája miatt elkokszolódó motorokra kell figyelni. Igaz, ez minden modern típusra, nem csak a Renault-kra igaz.



Ha átböngésszük a Clio első szériájának hirdetéseit, akkor a legolcsóbbak között elég sok a lesajnált darab. Közülük talán a táblázatba beválogatott, 120 ezerért kínált hat a képek alapján a legőszintébbnek. Korrodált, korábban láthatóan törött kasztni, szakadt és koszos belső, rozsdafoltokból álló kipufogó az érem egyik oldala. Jó pont a leírás szerint nem kehes motor és a fél év műszaki. Ha van barkácskedv és hely, ahol lehet szerelni, akkor lehet még benne fantázia, ha nincs akkor fél év után megy a süllyesztőbe. A nála újabb, drágább és megkíméltebb példányokkal viszont még jó pár évre tervezhetünk. Például az 54 lóerős kis 1.2 Campus, ami alku előtt három kiló. Tiszta utastér, Euro 2-es, tehát kék plakettes rendszám és van MP3-as rádió is. Városba nem is kellhet több. Meg aztán akad Clio 16V is, rusnya külsővel, de felújított motorral. Projektalapnak ideális, napi járósnak soha.

A Clio II-es szériájából én eleve kihagynám a korai évjáratokat és a 2001-es első ráncfelvarrás utániak közül válogatnék. Ezek már mind duplaoptikás, sima búrás fényszórót kaptak és a benzinmotorok is 16 szelepesek. A feljebb említett 1.2-essel ennyi idősen és jellemzősen nem kevés kilométerrel már lehetnek gondok. A szerelő szerint az 1.4-es, 98 lóerős a leginkább agyonvághatatlan motor, ami nem azt jelenti, hogy ne kéne benne olajat és időnként gyertyákat és vezérlést cserélni, de az átlagosnál jobban bírják a magyar viszonyokat is. Ha valaki talál egy 1.6-osat, azzal már kifejezetten fürge a Clio. A két nagyobb benzines elérhető volt régimódi, négygangos automataváltóval is, de ez elég ritka. Ahogy a kétliteres Sport változat is, évjárattól függően 169, később 180 lóerővel. Ebből egy nem kiflibe tört és a hajtás mellett azért karbantartott darab ára nem véletlenül duplája a mezei Clio II-ének. A Clio II érdekessége, hogy a Clio III olcsó alternatívájaként Clio Campus néven, az Opel Astra Classic analógiájára még három éve is kapható volt, ezért egész fiatal és keveset futott példányok is léteznek belőle.

Utódja, a Clio harmadik szériája még felnőttesebb jelenség. Kisautószinten tágas odabent, a külseje mára egy kissé szürkévé vált, de az ötcsillagos törésteszteredménye, meg a fellépése elég volt ahhoz, hogy nagyon szoros versenyben leverje az akkori Volkswagen Passtot és megnyerje a 2006 Év Autója címét. A táblázatba szedett eladó használt példányok árain jól látszik, hogy a felszereltség és az évjárat talán kevésbé, a futás viszont annál inkább árképző tényező. Ebből a sorozatból már csak a légkondicionált példányokra érdemes keresni a Használtautó.hu keresőjében, de ilyet is találni százezres futás és 1,3 milliós ár alatt. A sorozat legkívánatosabb darabja, a Clio történetében utoljára szívómotoros és kéziváltós RS. 2,5 millió forint körül több olyat is találni, amit érdemes lenne megnézni. Ha a teljesítmény nem fontos, nem úgy a családi értékek, akkor meg a Grandtour kombi.

Mivel 2012 őszen mutatták be, így a Clio negyedik szériájából igazi használtakat keveset találni. Sok azonban a fiatal kora ellenére bevallottan sokat futott, hamar levetett cégautó, jellemzően rosszul felszerelt és "ingyenfehér" dízelek, amikkel a területi képviselők ezerszer bejárták már az országot. Ha jól karbantartottak, akkor persze a cégautók sem rosszak, a Használtautó Kft. fekete Grandtourjai például kiválóan szolgálnak, nem is eladók még. Még jobb vétel lehet a kereskedésekben pár ezret futott demóautó. Ne kövezzenek meg, de titkos tipp a Clio II technikáját hasznosító másutt Clio Symbolként, nálunk Thaliaként ismert olcsó, kis szedán. Ha nincsen ló, jó lesz ugye a szamár is. Mivel a maguk korában is lenézett autók voltak és sokat használtak közülük idősek, így az árképzésük barátságosabb, mint a Cliónak és ki lehet fogni megkímélt, keveset futott darabokat is.