Renault Clio Grandtour 1.5 dCi – egy év után 60 000 kilométerrel

Clio Grandtour tesztből nem szenvedünk hiányt. Már megjelenése után nem sokkal megállapította róla a kolléga, hogy jó autó. Céges flottafrissítéskor pedig ügyvezetőink is erre jutottak, meg arra, hogy „jóárasított”, a Renault 5 év/100 000 kilométer garanciájával, pláne annak 200 000 kilométeresre bővítésével jó vétel is. Tavaly októberben négy darab, szinte teljesen azonos (2 példányban hangyányit több az extra) Renault Clio Grandtour állt szolgálatba a Használtautó.hu értékesítési csapatánál, az egyik kolléga - és autója - nem egész egy év alatt letekert 60 000 kilométert. Adta magát, hogy megnézzük autóját, átbeszéljük a tapasztalatokat.
Be kell vallani, ő volt az egyetlen, aki nagyobb kategóriájú autóból, egy Focus II-ből ült át. Máig nem lett a Clio barátja, annak ellenére, hogy igazából hibamentes volt az elmúlt esztendő. Vitathatatlan persze, hogy bár a pofás puttonyos többnek mutatja magát, többnek tűnhet, valójában csak egy kisautó. Kisautóhoz mérten pedig óriási csomagteret ad, kisautóhoz mérten a kicentizett hátsó lábtér is elfogadható, a megjelenése pedig egészen jó. Talán emiatt is esett rá a választás, mert van arca, mert feltűnő, az eltalált céges matricázással szemeket vonzó. És persze azért, mert a kisautós mércével óriási, könnyedén bővíthető csomagtérbe munka közben is bőven tudnak pakolni használóik, illetve családi autóként is tudják használni munkaeszközüket. A Clio Grandtour sokoldalúságáról sokat elmond, hogy a tavalyi első teszt során egy hűtőszekrényt is elnyelt (aki nem hiszi, nézze csak meg abban a videót!), dögösségét az idén próbált hirtelensárga EDC automata váltós példány is mutatja, tesztjében pedig az 1.5 dCi mesés takarékosságáról is sokat regéltem. Nálam 4,4 l/100 km tesztátlagot hozott az 1.5 dCi, igaz, nemigen siettem vele.
A kollégák mindig azt, mondják, hogy ők nem érnek rá nem sietni. Ajánlom figyelmükbe vonatkozó cikkünket a tempó, az utazási idő és a fogyasztás viszonyáról, de a Clio Grandtour 1.5 dCi legfőbb előnye, hogy gyakorlatilag mindenképp takarékos. Nehéz étvágyát 5 liter fölé vinni. Városban és autópályán van rá lehetőség, ám akkor sem sokkal. E Clio használója szerint autópályán, 130 km/órás utazótempóval is csak egy-két deciliterrel megy 5 liter fölé a fogyasztás. Országúton pedig mélyen alá csökken, így autója étvágya is 5 liter alatti. A gyári vegyes – 3,6 l/100 km érték természetesen laboratóriumi, ám országúton valóban nem csak 5, 4 liter alá menni sem mutatvány. A 90 lóerős dízellel közben bőven jó a menetdinamika, a 11,7 másodperces 100 km/órára gyorsulás fickós, a 178 km/órás végsebesség kiautózhatatlan, fontosabb, hogy autópályán is viszonylag csendes, tempomatjával kellemes budget hosszútávfutó a Clio Grandtour.
És mennyire mutatkozik tartósnak a francia kisautó? Egyelőre maximálisan. Sem a műanyag kormányon, sem a műbőr bevonatú váltógombon, sem a pedálokon nem látható még kopás. A sofőrajtó plasztikján viszont egy hangyányi igen, de alapvetően tényleg strapabírónak mondható az utastér. Bár az ülések lehetnének méretesebbek, kényelmükre az akár napi több száz kilométeres autózások során sincs panasz. Amire van, az például az átlós kilátás előre, a járdára parkoláskor nyöszörgő műanyagok, a lassú navigáció és a gyatra hangú, autópályán kevéssé használható kihangosító. Utóbbi rendszerrel főként nincs kibékülve a Renault-ért bevallottan nem rajongó kolléga, a gyári egység ugyanis nem egész háromnegyed év után bekrepált, s lassan érkezett meg a cseredarab.
Viszont azért legyünk őszinték, ha 60 000 kilométer alatt mindösszesen annyi probléma adódik egy autóval, hogy a nyilvánvalóan külső beszállítótól érkező érintőképernyős navigáció-audió-kihangosító meghal, akkor az nem egy rossz modell. Eddig pont három karbantartást jelentett a 20 000 kilométeres ciklus, olaj és szűrők cseréjével. Olajfogyasztás nincs, a gyári Continental EcoContact abroncsok is alig koptak még - október végétől áprilisig, tehát szinte az eltelt idő felében nem ezekkel ment az autó, hanem télekkel. A fékek még a gyáriak, de a héten történt 60 ezres szervizen jelezték a szerelők, hogy 5000 kilométer múlva ajánlott az első fékbetétek és a tárcsák cseréje is. Hátul pedig dobfék van, ami köpködhető, de a fékezhetőséget nem rontja, ellenben tartós.
Problémamentességével, egy év, illetve 60 000 kilométer után is újszerű, de persze már nem teljesen új megjelenésével a Clio jól vizsgázott. Igaz, ehhez a használati mód, a sok autópályás futás, illetve használója is kellett. Nem üti, hanem józanul használja, akkor is, ha éppenséggel ez az autó neki nem a szerelme. Neki túl könnyű mindene. Nem véletlenül, ugyanis a Clio tényleg könnyedén, könnyen vezethető, nyilván azért, hogy a hölgyek viszont imádhassák. Imádják is, már azok is, akik csak látják. Feltűnési faktorból is jó a Clio Grandtour, csak javasolni tudjuk, de ha van rá mód, nem fekete színben. Nyáron állítólag úgy fel tud hevülni, hogy kevés hozzá a légkondi kapacitása. Persze van az a helyzet, amikor a fekete is elfogadható, amikor például raktáron van, s kimagasló kedvezményt adnak rá. Esetünkben így volt, nem bántuk meg, mosni viszont gyakorta kell.