Régi nóta, új hangszerelés

Az importőr telephelyéről egyenesen haza indultam, és köszönhetően a szokásos délutáni dugónak, másfél órát töltöttem el városi totyogással. Szerencsére nem vagyok türelmetlen, tolakodó, ész nélkül dudát nyomogató típus, így sávon belüli pozícióharcok és ökölrázással kísért anyázások helyett azzal múlattam az időt, hogy figyelni kezdtem a Peugeot 407-eseket a forgalomban. Nagyon bosszantott ugyanis a tudat, amiért nem találtam határozott nyomát a ráncfelvarrásnak, és nem csak kívül, de belül sem. Ültem a puha plüssel bélelt utastérben, konstatáltam magamban, hogy a világos kárpit - bár nagyon elegáns és szemet gyönyörködtető - nem való nyúzós tesztautóba, és unalmamban a műanyagokat tapogattam. Egész jók – húztam be dünnyögve a strigulát a képzeletbeli naplómba, de mi az ördögöt csináltak ezzel az autóval? Mindent a megszokott helyén találtam, ugyanott, ahol a korábban kipróbált 407-esekben, és hiába forgattam a fejem az utcán elsuhanó márkatársak után - ellenkező irányba ugye sosincs dugó, ezt tudjuk -, eredmény híján kezdtem feladni a harcot. Otthon első dolgom volt a számítógép elé huppanni, a sajtós archívumból előbányásztam az új 407-essel kapcsolatos dokumentumot, és… Heuréka! Megtaláltam! Anno az ókori görög természettudós, Arkhimédész kiáltott fel így, amikor fürdés közben rájött a felhajtóerő létezésére, és a legenda szerint meztelenül rohant az uralkodóhoz, hogy elújságolja fontos észrevételét. Jómagam megkíméltem a lakókörnyezetemet egy hasonlóan extrém kirohanástól, de végre tudtam: a 407-es új hűtőmaszkot, néhány krómozott díszlécet, valamint enyhén módosított lámpatesteket kapott, amelyek együttesen az eleganciát, a kifinomult stílust hivatottak hangsúlyozni.

A Peugeot 407 SW tekintélyes méretű autó, a teljes hosszúsága közel 4,8 méter, azonban az 1 métert meghaladó első, illetve hátsó túlnyúlás még nagyobbnak mutatja. E szokatlan formai kialakításnak vezetés közben határozott hátránya van, az átlagnál hosszabb orr a vezetőülésből gyakorlatilag láthatatlan, és akadályoknál (járdasziget, betonbaba, másik autó stb.) nehéz megtippelni, vajon a manőver megúszható-e horzsolás nélkül. Az új modellváltozatnál a franciák próbálnak segíteni, mert a hátsó lökhárító után immáron az elsőre is felkerültek a parkolást segítő radar apró szemei (Premium Pack esetében szériatartozék), és látván a 15 ezret futott tesztautó karcmentességét, a megoldás jónak tűnik. Ha már a praktikus részleteknél tartunk, említést érdemel a hátsó ajtó elektromosan nyitható üvege, amellyel kis csomagok, apróságok behelyezésekor elkerülhető a nagy és nehéz teljes ajtó mozgatása; továbbá szintén gyári figyelmesség a napellenző háló a hátsó utasok ajtaján – mivel ez utóbbi csomagban kínált opció, jár mellé hátsó oldallégzsák és hátsó övfeszítő is, összesen 83 ezer forintért, ami nem tűnik kidobott pénznek.

A 2725 milliméteres tengelytávolság ellenére az utastér helykínálata egyáltalán nem fejedelmi. Az első sorban szerintem nem engedhető elég mélyre a vezetőülés, 172 centimmel a minimumra állítva is úgy éreztem, hogy alattam van a műszerfal, persze, ez inkább egyéni ízlés kérdése, mert kényelmetlenségről azért szó sem volt. Ami viszont meglepett, hogy magam mögé beülve elfértem ugyan, de azért egy ekkora batárnál sokkal nagyvonalúbb térérzetre számítana az ember, térd és fej vonatkozásában mindenképpen. A csomagtér mérete ugyancsak nem bődületes, a kalaptartóig pakolva 448 liternyi holmit képes elnyelni a nagy puttony, amin egy FIAT Linea tulajdonos diszkréten mosolyog, ám a Peugeot javít a variálhatósággal. A hátsó ülések szokásos hajtogatásán kívül az első utas ülésének a támlája is lehajtható, lehetővé téve ezzel különösen hosszú tárgyak szállítását. Maguk az ülések egyébként nagyon kényelmesek, az elsőknél az állítható deréktámasz, a villanymotoros mozgatás és az ötfokozatú fűtés a Premium Pack szinten alapáras szolgáltatás.

Néhány jelképes apróságtól eltekintve a korábban megismert műszerfali kialakítás nem változott. A háromküllős bőrkormány fogása kellemes, és manapság már érdekes, hogy nem találni rajta semmilyen kapcsolót, mert régi Peugeot-szokás szerint magán a kormányoszlopon került elhelyezésre a sebesség-figyelmeztetős tempomat, valamint a hifi kezelőegysége. A középkonzolon annyi az apró gomb, mint erdőben a gomba, ezeken zongorázni menetközben nem túl nagy élvezet, még akkor sem, ha észrevesszük, itt-ott némi krómutánzattal dobták fel a látványt. Az utastér szerencsére mentes a gagyi ezüstösségtől, és ezt annak ellenére díjaztam, hogy minden részlet szimpla utánzat. Az ajtókon, a műszerfalon, valamint a váltókar körül felfedezhető sötét mahagóni burkolat ugyanúgy műanyag, mint a középen zongoralakkos hatást imitáló betét, de az összkép nem veri le a giccsesség határának a lécét. A pozitív minőségérzethez hozzájárul a Peugeot teljes kínálatában megfigyelhető, folyamatosan javuló tendenciát mutató összeszerelés, a tesztre kapott 407-es nem zörgött, nem nyöszörgött, az illesztések is pontosak voltak – igaz, a jobb első ajtó elektromos ablakmozgatása egyik napról a másikra megadta magát.A gyár hangsúlyozza, hogy a korszerűsített modell fedélzeti elektronikája felzárkózott az élbolyhoz, tehát már nem gond a pendrive, az iPod csatlakoztatása; a 7 colos színes kijelzőn videókat, fényképeket lehet nézegetni, sőt, a Jukebox funkcióval kedvenc zenéinket a 10 GB kapacitású merevlemezre másolva addig diszkózhatunk, míg körbe nem utazzuk a Földet. Ebben segítségünkre lehet az RT5 navigáció, amit Magyarországra/Budapestre tekintettel nem ártana frissíteni, mert többször is megesett, hogy széles vásznon mutatta a nagy semmit.

A mérnökök teljesen átdolgozták a 407-es futóművét, amire a marketingosztályon a tudományos hangzású Peugeot Road Touch Tech elnevezést találták ki. Kerülvén a prospektusokra kötelezően jellemző egekbe magasztalást, a technika abszolút igényes: elöl versenysportból ismerős, kettős háromszöglengőkaros megoldás található, hátul többlengőkaros a felfüggesztés, de fektetett lengéscsillapítókkal, amelyek így nem vesznek el értékes helyet a csomagtérből. Az elmélet tehát sokat ígér, a gyakorlat azonban nem, pontosabban csak részben váltotta meg a világot. Autópályán főúri a kényelem, a 407 SW sebességtől függetlenül, rezzenéstelenül suhan, hosszú távú utazáshoz egyszerűen ideális, viszont amit városban produkált, az nekem nem tetszett. A rugózás - ha nem is annyira, mint az acélos Citroën C5 esetében - alapvetően puha, a Peugeot átvitt értelemben olyan finoman lépked, mint az oroszlán a hatalmas, bőrpárnás tappancsain, de a lengéscsillapítás mértéke el van túlozva, és emiatt a lágy ringatózás minden zökkenőn, egyenetlenségen áthajtva kellemetlen rázkódással, remegéssel keveredik. Ha a 800 kilogrammos 107-es ráz, azon nem csodálkozik senki, de egy 17 mázsás nehézbombázó már igazán kivasalhatná az aszfalt gyűrődéseit, pláne úgy, hogy nem opciós, 18 colos kerekek voltak alatta, minimális oldalfalú abronccsal.
A futóműre jellemző kétarcúság a motornál is megfigyelhető, ám az erőforrást szinte csak dicsérni lehet. Manapság nem ritka jelenség a 2,2 literes common-rail dízel, teszteltünk már ilyen motorral szerelt Mazdát és Hondát is, a Peugeot azonban bevetett egy trükköt, a dupla turbót. 170 lóerő és 370 Nm forgatónyomaték nem számít abszolút rekordnak, a Mazda6 például jóval erősebb volt, de a hétköznapi életben nagyobb jelentőséggel bír a gyakorlati tudás – ebben pedig remekel a francia kombi. A két feltöltő egyforma, de kisebbek, mint szimplán alkalmazott társaik. Az apró méret előnye fizikai magyarázattal indokolható: a lapátkerekek tehetetlensége csökken, előbb pörögnek fel, ez csökkenti a reakcióidőt, és precíz összehangolással voltaképpen mellőzhető a jól ismert turbólyuk. A nyomaték 1500-as fordulatnál már hadra fogható, kb. 2500-nál száll be a második turbó, miközben a vezető csak annyit érez, hogy a kocsi szinte az alapjárattól kezdve húz és húz,és húz… Mint a dízelek többsége, hidegen ez a 2,2-es sem ad ki szép hangokat, de a zajcsillapítás hatékony, bemelegedés után nincsenek zavaró körülmények. A hatfokozatú sebességváltó egyértelmű javulást mutat az előző konstrukciókhoz képest, ettől függetlenül még akad csiszolható tulajdonsága, a kar megvezetése kissé pontatlan, könnyű melléváltani. Az említett kétarcúság a fogyasztásban mutatkozik meg, mert a 407 2.2 HDi gyors autó (0-100 km/h 9,0 sec, végsebesség 221 km/h), de nem zabagép. Városban 8,5-9, városon kívül 6 liter körül jelzett a fedélzeti számítógép, a tankolások alapján számolva a tesztátlag egy decivel 7 liter alatt maradt.

Költségek tekintetében a Peugeot maradéktalanul érvényre juttatja, hogy ez a motor a legjobbakkal versenyez, kvázi akinek erre van szüksége, annak a zsebébe kell nyúlnia. A politika roppant egyszerű, a 2.2 HDi kizárólag egyetlen komfortszinttel párosítható, ez pedig a leggazdagabb Premium Pack, amely jelenleg 9,04 millió forintról indul. Ha összeadjuk a tesztautó extra felszereléseit, további szűk egymillióval emelkedik az ár, azonban nincs rá semmi okunk, hogy más gyártók hasonló típusaira beszéljünk rá bárkit is eme Peugeot 407 SW helyett. Igen, ezért a pénzért valóban széles és színes palettáról válogathatunk német, olasz, japán modelleket, de aki szereti a francia autókat, hajlandó megfizetni a kötelezően gazdag tartalmat, és a kuriózum négyhengeres, biturbó dízelért cserébe meg tudja bocsátani a nem tökéletes futóművet, az véleményünk szerint boldog lesz ezzel a kombival, amely inkább életmódautó, mintsem teherhordó.