Régen minden jobb volt? Nissan X-Trail Tekna 1.3 DIG-T DCT teszt

Emlékszel még azokra az időkre, amikor az igazán nagy autók is csak ötszemélyesek voltak? És azokra, amikor még nem kellett folyamatosan az érintőképernyőt babrálni, mert voltak külön gombok a funkciókhoz? Vagy netán arra, amikor a méretes crossoverek és SUV-k, ha dinamikusak akartak maradni, az igenis komoly többletfogyasztással járt? Ha minderre nem csak emlékszel, de vissza is vágyod azt a kort, mégsem vennél használtat, akkor megtaláltam, amit keresel. De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük inkább az elején! Az ismerkedésem az X-Traillel meglepetések sorozata volt. Már az autó átvételekor csalódtam egy kicsit, bár ehhez a modellnek pont semmi köze sem volt. Ötüléses változatot kaptunk ugyanis, pedig társadalmi hasznosságom tekintetében sokkal jobb lett volna egy hétszemélyesről írni, ami jóval barátibb ajánlat a nagycsaládosoknak az állami támogatás miatt. Viszont ezen nem tudtam változtatni, így útnak indultam a többi váratlan fordulat felé. Nekem ugyanis olyan infóm volt, hogy az autó, amit kapok, dízel. Ezt már azért is furcsálltam, mert a konfigurátorban jelenleg nincs is elérhető gázolajos változat, de a kételyeim azonnal elmúltak, amint megéreztem a motor 1800-as fordulaton leadott, tetemesnek tűnő nyomatékát, aztán megláttam az autópályás 6 liter körüli fogyasztást a kijelzőn. (A háttérinfó, hogy ez pont egy elég régen egyeztetett tesztautó volt, akkor valóban az 1,7 literes dízelmotorral, ami készletről továbbra is elérhető - a szerk.) Egy jó 200 kilométer után kaptam csak elő a forgalmit, hogy ismét újragondoljak mindent, amit valaha hittem az autókról: az iratai szerint ugyanis egy 1332 köbcentis, Renault-Mercedes turbós benzinmotor húzta le 6,5 literes fogyasztással, korrekt dinamikával Szegedre ezt a nagy dögöt. Öt percnyi értetlen motortérbe bámulás után - ennyi kellett ahhoz, hogy elhiggyem amit látok - még mindig értetlenül indultam tovább: úgy voltam vele, hogy inkább kiismerem akkor a belteret, ott legalább biztosan nem érnek ekkora meglepetések. Végre akadt egy helyes prekoncepcióm is, ez a kabin ugyanis 10 évvel ezelőtt sem okozott volna meglepetést senkinek. Számomra az egyik legnagyobb pozitívuma a kocsinak, hogy nem követi vakon és értelmetlenül a modern kor elvakultan minimalista dizájnvilágát és logikátlan tapizásmániáját: ebben mindennek saját fizikai gombja van. Az egymillió kapcsoló mellett a cuki retro érzetet erősítik az analóg, mutatós műszerek a kormány mögött, a hihetetlenül olcsónak és alulméretezettnek ható - de funkcióját azért még éppen ellátó - lejjebb elhelyezett központi képernyő, illetve a CD-s autórádió is. Ez utóbbi, ha már itt tartunk, Bose logójának köszönhetően az eddigi legrosszabb márkás hifi, amit valaha hallottam: a magassugárzók torzak és mindent elnyomnak, miközben a mélyláda szó szerint a pótkerékben van, így a kasznitól teljesen elszeparáltan, teljesen elveszve búgogat a térben. Egyszerűen nem lehet olyan rossz a felár nélküli rendszer, hogy ezért megérje kifizetni. Összességében egyébként a hifit leszámítva egy nagyon jól használható, praktikus és kompromisszummentes autó, ráadásul kívül-belül harmonikus a kinézete. Kívülről meglehetősen sok króm töri meg az amúgy elegáns formatervet. Az utastér anyagainak kiemelkedő az esztétikája és korrekt a minősége, ha pedig belevesszük a képletbe a jutányos árat, akkor végképp egyértelmű, hogy az X-Trail legtöbb hibája megbocsátható. Méretben mondjuk nálam jóval nagyobb emberekre tervezték az üléseket: hogy elérjem szélességgel az oldaltámaszokat, és ne csúszkáljak minden kanyarnál ide-oda az ülésben, ahhoz legalább dupla ennyi kilónak kéne lennem. Mivel a motorja nyomatékból él, a városban is jól elvoltam vele, még úgy is, hogy alapvetően az alacsony autókat szeretem. Duplakuplungos automataváltója komolyabb probléma nélkül tette a dolgát, kényelmes, felhasználóbarát. Csak az volt furcsa, hogy nagyon gyorsan kúszott felfelé a kijelzőn az átlagfogyasztás. Már bőven 8 liter felett jártunk, amikor rájöttem, hogy leállítás után pár másodperccel az autó kiírja, mennyit fogyasztott az adott útszakaszon. Ekkor ért a következő hidegzuhany, a rövid, városi távokon az 1,3-as átlagfogyasztása 10-12 liter, de a dugók, emelkedők vagy szoros határidejű érkezések hatására a 15 liter feletti tartományokba is belenézett. Megint csak nem az adott modell hibája: értem én a dízelgyűlöletet és a downsizingot is, de azért ez mégiscsak röhejes. Ha az 1,3 literes motorok is ennyit esznek egy ilyenben, de nagyobb, tartósabb erőforrást nem engednek az Euro normák, akkor végképp értelmüket vesztik az amúgy is csak divatos, de egyébként lényegében valódi ok nélkül nehéz és rossz légellenállású szabadidő-autók. Mindent figyelembevéve tehát egy jó gépnek tartom, kimondottan tetszik az analóg beltér, imádtam az ülésfűtés-billenőkapcsolóit, oda meg vissza voltam a kattogós nyomógombbal kapcsolható beltérvilágításért és felüdülés volt végre nem egy érintőképernyő menüjében matatni azért, hogy hidegebbre vegyem a klímát. De sajnos így, 5 üléssel kicsit értelmetlenné válik a koncepció. Ugyanezt a helykínálatot egy kombi is tudja, ami ezzel az 1,3 literes motorral bőven 10 liter alatt jóllakik a városban is, ráadásul parkolni is könnyebb vele, egyetlen hátránya, hogy abból nem látsz be az összes első emeleti panelház ablakán, mert nem ülsz az égben. Ha tehát akad elég gyerek a támogatáshoz, elfogadod, hogy városi használat mellett bőséggel kell majd tankolni bele a családi vagyont, és a helykínálatára is szükségetek van, akkor szinte verhetetlen választás egy ilyen X-Trail, minden másra ott a mastercard egy középkategóriás kombi.