Régen minden jobb volt? – A Mini mindenképp

Én már a második generációs új Minivel kezdtem az ismerkedést, akkor is csak szóbeszédből hallottam, hogy ez már teljesen más, nagyon megváltozott. Nem is gondoltam volna, hogy mekkora a különbség, hiszen kinézetre szinte ugyanaz az autó mind a három, amit 2001 után gyártottak. Ma a harmadik generációs új Mininél tartunk, annak is a frissítésénél[/url], vagyis eltelt 17 év, mióta a BMW kezelésbe vette a márkát. Az eredeti koncepció szerint kisautóként él tovább a Mini, ám nem microautóként, nem a megélhetés a cél, a stílusra, egyediségre vágyó tehetős vásárló a célközönség. Ez történik a klasszikus dolgokkal.

Minden, ami egykor egyszerű volt és legfőképp olcsó, az ma retro, életstílus, és leginkább drága.

Az új Mini sem volt olcsó, mára viszont az elérhető kategóriába zuhant az ára, korának prémium minőségű anyaghasználatai miatt pedig megérheti a 20 éves kort, sőt, ezek még itt maradnak egy jó darabig. Az első új Minivel a BMW még egy rakás dolgot csak gyakorolt, nem is fektettek bele annyi energiát, mint kellett volna, és talán ezért lehet most a 2001-2006 között gyártott Mini a legjobb. Ez volt az első elsőkerékhajtású autójuk, motorjuk sem volt, ami egy ilyenbe kompatibilis, nem hogy váltójuk, meg futóművük.

Volt viszont gógyijuk ahhoz, hogy meglássák, ez jó üzlet lesz, és be is jött, a Mini csillaga egyre fényesebben ragyog.

Voltak persze kisiklások és lesznek is, hisz az idő sem szépítette meg az első Countrymant és a Clubman sosem lesz igazi Mini a minisek szemében, csakis a háromajtós, meg a kabrió.
Mindig is imádtam a 2001-es széria kiállását, valahogy olyan az egész, mintha a futómű lett volna a legfontosabb. A négy kerék előtt és mögött szinte alig van túlnyúlás, ettől az egész optikailag is tapad az útra, bizalommal vágjuk be később bármilyen mértékű kanyarba, mert már a kiállása is sugallja, hogy ezt jó lesz vezetni. A lebegő tetőt azóta számtalan gyártó magáévá tette, a lámpákkal együtt nyíló géptetőt viszont másnak nem volt mersze meglépni. Ma már sajnos nem ilyen, már a másodiknál is fel kellett adniuk, ezzel együtt viszont a tekintete is sokat romlott. Tudom, ízlés kérdése, de az első óta mindegyik egyre jobban szétfolyt, ha értitek, mire gondolok.

Nőtt a karosszéria, előre tisztességes túlnyúlást szedett össze, egyszerűen kihízta már a Mini ruhát.

Apró érdekes megoldásai miatt már ránézésre is imádnivaló volt megjelenésekor, ma igazi csemege, akár a youngtimer rajongók szemében is. Talán nem is tűnne fel, de a ma annyira divatoskörbe műanyagozást már itt elkezdte a BMW, pedig ez nem is egy SUV. Kecsesebbre húzták vele a fazont, kevesebb lett a fényezett felület, amivel kicsit érdekesebb a megjelenés. Itt még elég sok a króm, mivel az ős Miniből sok részletet akartak megjeleníteni, ami sikerült is. Az ötküllős felniket mai napig imádom, stílusban utol sem érheti az új. Bent is legalább olyan tömény az élmény, a vékony ajtót felpattintva még így ezüst betétekkel és sötétszürke bőrüléseivel is vidám utastér fogad. Szemben az újjal, ahol a műanyagok nagy része fekete, a műszerfal orbitálisan nagy és amúgy is mélyen az övvonal alá ülünk. Egy verem, hangulatban messze elmarad a régitől.
A meredek szélvédő alatt vékony a műszerfal, az ezüst betét világos hatást kölcsönöz, ahogy az ajtóké is. Itt már látszanak az évek, az ajtók behúzóiról rég lekopott a festék, ahogy a váltógomb is viseltes, de annál jobban egyben van, mint számítottam. Jól viseli az éveket, bár több vélemény szerint is szeretnek kiesni főként a plafonvilágítás kapcsolói és megereszkedni a tetőkárpit. Utóbbi BMW-s betegség, ám itt nem jelentkezett még. Középen a sebességmérő, használója szerint hamar hozzá lehet szokni és számára az furcsa, hogy az újban a kormány mögött van. A mutatóknál van egy kis furcsaság, gyújtásra egy helyben rezegnek, majd indításra szépen beállnak a helyükre. Gondolom eredetileg gyújtásra körbefutottak és most valami kis elektronikai hiba miatt már nem, apró hiba, ennél több egyébként nincs. A félig nyitható egyébként hatalmas panorámatető is gond nélkül csusszan hátra, és a középkonzolra épített ablakemelő és egyéb kapcsolók is remekül vannak. Ideje ránézni a motorra, csak pattintsuk fel a géptetőt, aminek kallantyúját vagy tíz percig kerestem, hiába, az a jobb oldalon van, rendes brit módjára.

Mivel ez egy Cooper, itt 1,6-os és 116 lóerős a benzinmotor. Turbó még véletlenül sincs, itt még az S-en is kompresszor volt, ám aki kicsit is jobban beleás, hamar kiderítheti, hogy leginkább az 1,4-es, vagy 1,6-os, de mindenképp szívó motort ajánlják hozzá tartóssága miatt.

Ez még nem a PSA-BMW féle Prince motor, ez még a brazil Tritec.

Ez is furcsán hangzik, de azon nem ront, hogy a motor beépítése óta hibátlan, olyan, mint újkorában. Én ennyire selymesen járó szívó benzinest még nem hallottam a 2000-es évek elejéről. Alig van hangja, forgatva sem érezzük azt, hogy ez már fáj neki, szinte kívánja és rendkívül jól viseli. Karbantartást alig igényel, az olajcsere-periódusok betartásával hosszasan életben tartható. Már a Tritec motornak is elektromos gázpedállal adhattuk a delejt, ma is kiválóan működik, és nagyon hamar veszi a lapot, a motor ráadásul izmosnak érződik, nincs dadogás indulásnál és szinte bármilyen tempóról dinamikusan megindul.
Leginkább a kuplungra kell ügyelni, az átlagosnál kényesebb a szerkezet, valamint a kipufogódob rozsdásodása róható még fel jellemző hibának, azt már itt is cserélte jelenlegi tulajdonosa. Futása kiváló, úgy tapad az úton, ahogy azt elsőre kinézzük belőle, nem pattogós, de kellően határozott. A kormányzást nem mondanám lágynak, viszont súlyosabb, mint egy nőinek mondott kisautóban, ez persze a vezetési élményhez inkább hozzárak, mint elvesz.

A kilátás hibátlan, a hangulat még az ezüst fényezéssel és szürke belső elemekkel is fergeteges.

A váltót nem rossz kapcsolni, bár tény, hogy lehetne jobb is, de 16 évesen én ezt nem rónám fel neki hibának, ellenben ez is egy olyan pont, ahol előfordulhat, hogy a rudazat szétesik. Egy ilyen Mini ma már félmillió környékén indul, ha jót akarunk, akkor egymillió környékére azért érdemes felkúszni, ott viszont már hasonló állapotút találhatunk, mint a tesztalanyunk. Az üvegtető ma is nagy érték, így az ezen a szinten vélhetően még nem lesz, de klíma, elektromos ablakok meg tömény stílus és vezetési élmény, na, az mindenképp.