Q7 féláron? Teszten az „alap” Kia Sorento

A meglepetés erejével - szól a Kia szlogenje, s ez végre olyan, amivel nem is érzem magamat átverve. Tudom, alighanem mondtam, pontosabban írtam már, hogy erősen él bennem, mekkora forradalmat hozott a 2006-os Párizsi Autószalonon bemutatkozott Ceed (akkor még cee'd), de nem mellesleg az első Sorento is kellően komoly volt már, a második is állta a sarat, de az igazi áttörést, az európai konkurencia orra alá borsot törő újítást az előző, a 2014-es Párizsi szalonon debütált harmadik generáció hozta meg. Tavaly ráadásul befutott a negyedik Sorento is - Genfben mutatkozott volna be, ha nem húzta volna át azt is a COVID. A Sorento viszont itt van, hibridként már teszteltük is, most pedig az "alapverzió" került terítékre. Mosolyogtató, egyben a Sorento pozícióváltásáról is sokat elmondó, hogy az előző generációban csúcsmodell 200 lóerős dízel most a bázisverzió, ez a kínálat legalja, 440 Nm nyomatékkal és 8 fokozatú (duplakuplungos) automataváltóval. Nem tévedés, ahogyan az a luxusautóknál megszokott, Sorentóból sincs már kézi váltós, elfelejthetjük a kuplungolást. Nem a mi dolgunk, az autó megoldja. Az utastér hangulata is erősen sugallja az osztályváltást, amit egyébként a katalógus is ír, ez bizony már luxus színvonalú, legalábbis a legmagasabb felszereltségi szintnek számító Kryptonite esetén is 500 ezer forintos felárért mért steppelt és lyuggatott Nappa bőr kárpitozásával és elöl, valamint a második sor szélső helyein hűthető-fűthető, elöl természetesen elektromos állítású, a sofőrnél memóriás üléseivel.

A tesztautó átvétele után néhány kilométerrel már az az érzés fogott el, hogy ez már-már egy Audi Q7, amivel olyan nagyon nem is járok messzire.

Persze tudom, a Q7 25 centivel hosszabb és szélessége is jelentősebb - kívülről. Azonban a belső szélesség itt a nagyobb, az anyaghasználat a csúcsfelszereltségnél nem rosszabb, a vezethetőség pedig egyértelműen jobb, hiszen a kisebb Sorento könnyebb is, a 3,0 literes dízel Q7-hez mérten mintegy 400 kilogrammal. Persze tudom, távoli konkurencia a Q7, de mégis simán képbe jön, pontosabban egy Q7 vevőjének ma már képbe jöhet a szinte fele annyiba kerülő Sorento is. Hiába magasodik monstrumként a 4,81 méter hosszú, 1,9 széles, 1,7 magas Sorento, ez akkor is "csak" egy Kia. Nem fenyegető, ám tiszteletet parancsoló, nem öncélú, ám tekintélyes. Ahogyan már az előző Sorentónál, itt is a küszöbökre záródnak az ajtók, így azok nem sarazódnak össze, s azokról nadrágunk sem. A ki-beszállás kényelmes, persze helyre azért szükség van, hogy ki tudjuk tárni a jókora és kellően masszív oldalajtókat. A Nappa bőr kárpitozású tesztautóban nem csak az ülések, az ajtókárpitok is messze igényesek, rajtuk ugyanúgy szabályozható a ledes hangulatfény árnyalata, ahogyan a műszerfalon is. Az üléskomfort még a második és a harmadik sorban is elég jó, persze elölről hátrafelé haladva csökken, igaz, talán a "középső, középső" hely a leginkább kompromisszumos. A mások sor ülései is 60:40 arányban tologathatók és szabályozható támladőlésűek, előttük bőven van ahhoz elegendő tér, hogy az üléssel egy kicsit előbbre csúszva adjunk belőle a leghátra ülőknek is, akiknek egyébként külön klímavezérlő is jár, arra pedig nagyon szigorúan figyelt valaki a Sorento tervezésekor, hogy minden egyes utasnak jusson hagyományos USB-csatlakozó, itt aztán valóban lehet töltögetni, szivargyújtó-stekkerből is van soronként egy, ha valami komolyabbat szeretnénk táplálni, a műszerfal tövébe pedig vezeték nélküli telefontöltő is került. Pakolóhely is van bőven, igaz, az ajtózsebekbe csak 0,5 literes palackok férnek, azok is csak egy-egy dedikált helyre, de így is bőséggel el lehet lenni. Apró, de fontos finomság, hogy még a sokhangszórós Bose hifirendszer mellett is elfér a csomagtér fedőrolója a padlóban, legalább ennyire fontos, hogy a harmadik sor ülései is Isofix-csatlakozósak. A Sorento dízelként is pont olyan remek családi autó, mint hibridként, ám ez az olcsóbb, nem sokkal, 500 ezer forinttal. Tudom, a hibrid 230 lóerős, itt pedig be kell érni 200-zal, ám nyomatékból többet kapunk, s emiatt egyértelműen úgy érződik, hogy "ebben több az akarat", dinamikusabbnak érződik, pedig a 0-100-as sprint itt a rosszabb, az összkerékhajtásúaknál 0,2, a csupán elöl hajtóknál 0,4 másodperc a dízel hátránya. A 2,2 literes CRDi hidegen is kulturált járású, nyomatékát már alacsony fordulatról adja, 1750-től a 440 newtonméteres csúcsérték is élvezhető, egészen 2750-ig. Ennek megfelelően a 8 fokozatú automata jellemzően alacsonyan tartja a fordulatot. Van a kormányrásegítésre és a pedálreakcióra is ható menetmódválasztó, vele együtt terepmód-előválasztó is, de alapból is elég ügyes az autó, amit ha nagyon akarjuk, a kormánykerék mögötti váltófülekkel is vezérelhetünk, de sok értelme nincs. Városban visszafogott, magabiztos morajlással, de dinamikusan mozgat a dízel, ám ott a fogyasztása bele tud karcolni a 10 literes értékbe is, amivel érezhetően torkosabb a hibridnél. Autópályán viszont ez a hajtáslánc kerül előnybe. A 130-as tempó a hosszú áttételezésű és finoman dolgozó duplakuplungos automatával kereken 2000/perc fordulattal futható, a 200-as végsebesség a matematika szabályai szerint még mindig nem egész 3000/perc. Utóbbit nem próbáltam, de 130-ról még nagyon jó vehemenciával tud megindulni a Sorento, ami üresen is bő 1,85 tonnás. Fogyasztása országúton simán 6,5 l/100 km körüli, autópályán 130-nál 7,5 l/100 km adódott, ami a méretéhez, erejéhez és összkerékhajtásához mérten egyáltalán nem rossz.

Masszív hétüléses, remek családi és utazóautó, ráadásul hétülésessége miatt hazánkban a nagycsaládosok 2,5 milliós kedvezménnyel vásárolhatják.

Ehhez a Kia is hozzátesz: a nagycsaládosoktól nem kérik el a 350 000 forintos hétüléses felárat, ellenben adnak még 1 milliónyi kedvezményt. A 2,2 literes dízellel és már 8 fokozatú automata váltóval és távolságtartós tempomattal szerelt alapverzió így 9 millió forintért vihető minden kedvezménnyel, akinek viszont nincs elég gyereke, az bizony 12,85 milliót kell kifizessen a legolcsóbb új Sorentóért is. A sok más mellett már holttérfigyelős (az oldalkamera képét műszerblokkjában is megjelenítő), Dual LED fényszórós, 360 fokos körkamerás Kryptonite listaára 15,99 millió forint, ami mellé egyrészt odaírható a 13,49 milliós nagycsaládos ár, másrészt a panorámatetős, Nappa bőr kárpitos, összekerekes tesztautó 17,985 millió forintos listaára is. Viszont azt kell mondjam, amilyen kényelmesen és stabilan, amilyen zajszigeteléssel fut a Sorento, ára a Kia 7 év/150 000 km garanciájával, 7 évig frissített navigációjával arányos. Ja, és még kandalló is kapcsolható benne - virtuálisan, amire mondjuk a lehető legkevésbé vágyok egy autóban, de a lehetőség megvan rá, ahogyan arra is, hogy jókat utazzunk vele, abban erős a Sorento, pláne dízelként, ami semmivel sem rosszabb, mint a hibrid, csak másra van: hosszú távú utazásra, s ezért ez az "alapverzió" talán még kerekebb is, mint a szintén tisztességes és becsülendő hibrid, hiszen egy ekkora monstrum inkább hosszú távokra való, mint városba.