PT Cruiser, mint rétestészta: mire jó a streccslimó?

Chrysler PT Cruiser, megvan? Úgy-úgy, az a vicces formájú retro izé a 2000-es évek elejéről. A Chrysler az ezredfordulón előjött ezzel a csodabogárral, és hirtelen mindenki erről kezdett beszélni. Első pár évében vitték is szépen, aztán lassan kiderült, hogy annyira nem jó, mint amennyire mókás, és lassan feledésbe merült, 2010-ben nyugdíjazták is. Persze azért még ott vannak az utcán, de csodabogárként manapság már senki sem mutogat rájuk, legfeljebb tulajdonosukra. Így van ezzel a bordó PT Cruiserrel is: ha mögöttünk jön, vagy előtte megyünk, fel se fog tűnni, hogy ez nem a megszokott hóbortos autó.
Nehezebb lesz szó nélkül elmenni mellette, ha kanyarodni kezd: a PT Cruisereket sosem elképesztően dinamikus futóművük vagy kanyarvételi képességeik miatt szerették, de itt 7 méteres hossz teszi igazán komoly kihívássá a fordulókat. Észnél kell lenni, hogy egy derékszögű kanyarban minden kijöjjön: az elsőkerék-hajtás miatt irdatlan fordulókörrel kell számolni, a tengelytávot megnyújtó zártszelvények pedig tetemes súlyt raknak az autó hátuljára, nem csak a legszűkebb belvárosi utcákban jelent kihívást a Cruiser navigálása.
Az amerikai cég által 2001-ben épített sztreccslimó tulajdonképpen egyszerű konstrukció, a két üléssor között a B-oszlopnál kettévágták, és - ahogy azt aknából megnéző tulajdonosai elmesélték - komoly zártszelvény-hálózattal növelték meg tengelytávját és ezzel együtt teljes hosszát. Ugyanakkor igazi különlegesség, sőt ritkaság, ebben a kivitelben összesen 34 darab készült belőle. Értékét nehéz megállapítani, külföldi használtautó-kereskedő oldalakon 23-24 ezer euró körül bukkant fel mostanában hasonló, ezt a példányt ennél olcsóbban vette meg két tulajdonosa. Hogy pontosan mennyivel, az maradjon az ő titkuk, keressük inkább arra a választ, hogy miért, és mire fogják használni?

A miértre van magyarázat, meglátták, és beleőrültek, meg voltaképp valamiféle üzleti lehetőséget is látnak benne, de azért ők is sejtik, hogy nem ezzel fognak bankot robbantani. Itthon a limuzinozásnak nincsenek hagyományai, kultúrája, a gazdagok luxusautókat, terepjárókat vesznek, s általában maguk vezetik azokat, a "Sofőr, vigyen a reptérre!" mondat nálunk hivatalos és privát környezetben sem igazán jellemző. A Magyarországon közlekedő sztreccslimók inkább partiszolgáltatás jelleggel szállítják a pezsgőtől és a hosszú ülésektől megmámorosodott, tetőablakon keresztül csujogató úri közönséget az éjszakában. Ilyen célra ez a PT Cruiser is megszerezhető, és az egy-két nagyobb cég által tökéletesen lefedett piacból elsősorban bájával, kedvességével, egyediségével szakíthat magának pár szeletet.

Mert legyen bármilyen böhöm, kisugárzása tagadhatatlan. Az utcán krúzolgatva mindenféle autóból megnézik, lekacsintják, átvillognak, átintegetnek, az őszintébbek egyenesen a sofőrre mosolyognak feltartott hüvelykujjal. A gyerekek rajongásán senki sem csodálkozik, azt viszont már a sofőrtöl tudom meg, hogy igazi pussy magnettel van dolgunk, vagyis rengeteg nő is utána fordul. Belülről pedig pontosan olyan, amilyennek egy ilyen autót elképzelünk. A vezetőfülkétől elválasztott utastérben hatalmas bőrfotelekben lehet terpeszkedni, a felületeket mindenhol villogó, színváltó hangulatfények színezik, a háttérzajt hifiberendezés vagy televízió szolgáltatja, és a legkülönfélébb italokhoz is találnak benne pohárkészletet a vendégek. Akik 7-en lehetnek, vagyis a vezető- és az anyósüléssel együtt hivatalosan 9 személyes az autó, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy 5 fő számára igazán kényelmes a gondosan sötétített, privát guruló aréna.
[kepallobal=371516]Moon roof: csak beállítottság kérdése, hogy ki mit lát benne[/kepallobal]
A teteje igazi csemege: kívülről erezett, a kasztni színének megfelelő bordó bőrborítás védi az elemektől, belül pedig egy szélén LED-ekkel kirakott tükörrel idézi fel egy holdfényes éjszaka romantikus hangulatát. A sokgombos vezérlőpanelről pedig - filmekből ellesett mozdulattal - egy fal elhúzásával lehet leválasztani a sofőr árgus tekintetét a buliról. Az eddigi tapasztalatok alapján a két térfél eltérő kárpitozása is hasznos: míg a sofőr órákon át is kényelmesen vezethet a plüssfotelből, a műszak végeztével kötelező végtakarítást megkönnyíti a hátsó fotelek könnyen letörölhető bőrje.
Hétköznap délelőtt lévén - talán jobb is - fuvarból most nem kaptunk ízelítőt, de azért tettünk egy kört a monstrummal, mely alatt kiderült, hogy a toldatot leszámítva teljesen gyári PT Cruiserrel van dolgunk. A 2,4 literes négyhengeres ugyanúgy 150 lóerős és 214 Nm nyomatékú, mint a normál hosszúságú PT-kben, az automata váltó és a felfüggesztések is gyáriak, mindössze a fékek méretét növelték meg cseppet. Ennek ellenére a lassítás a jelentős plusz súly miatt a másik előrelátást és határozottságot igényló aspektusa a vezetésének. A féktávok jóval hosszabbak, és a pedált is jobban kell taposni, mint sima személyautóban, de ennek észben tartásával kordában tartható az autó.
Ha nem is méretét meghazudtolóan, de tisztességesen gyorsul álló helyzetből, autópályán a 120 km/h-t is simán tartja, és eközben még motor- és gördülési zaja sem veszélyes. Fogyasztása pályán 12 l/100 km, városban 25%-kal többel, 15-16 literrel lehet számolni. A szállodák és kaszinók előtt látható Lincolnok étvágyához képest ez nevetséges, úgyhogy még azt is kijelenthetjük, hogy nem ismerünk ennél környezetbarátabb sztreccslimót.

A szervizelés és az üzemeltetés költségei nem alacsonyak, aki gazdagot akar játszani, az ne is garasoskodjon. Tulajdonképpen a sztreccslimózás kicsit olyan, mint az all inclusive nyaralás, ahol a mezei kispolgár is belekóstolhat abba a fényűző világba, amelybe váratlan lottóötös vagy örökség nélkül egyébként sosem fog. Pár órára királyként vitetheti magát ide-oda az ügyfél, foncsor mögül élvezheti, hogy rátapadnak a járókelők irigykedő tekintetei, finom italokat hörpölve totális kényelemben érkezhet meg kedvenc szórakozóhelyére: végül is mindenkinek jár 15 perc hírnév.