Presztízsmentes kényeztetés milliókért és százezrekért

Piaci körkép: francia nagykocsik

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Valakit a hidegrázás kerülget, ellenben sokan esküsznek a közel ötméteres luxus Citroën, Peugeot, Renault modellekre. Igazságot nem teszünk, csak a piaci felhozatalt vizsgáljuk.

Amint a Peugeot 508-ról és a Renault Latitude-ről szóló cikkeink is bizonyítják, a franciák újra és újra megpróbálkoznak annak a várnak az ostromával, amit az elmúlt évtizedekben nem sikerült bevenniük – ez pedig a nálunk luxusautóknak minősülő felső-középkategória. A német prémiummárkák szentháromsága, illetve a japánok előretörése - finoman szólva - nem hagyta érvényesülni a Citroën, a Peugeot és a Renault nagykocsijait, amelyek hiába voltak kényelmesek, sokszor feltűnést garantáló avantgárd megjelenéssel, az átütő piaci siker szinte minden esetben elmaradt. Persze, mint minden kudarcnak, ennek is megvoltak az okai. A karosszéria tekintélyt parancsoló mérete pusztán csepp a tengerben, ez még önmagában nem adja el az autót, ellenben a műszaki megoldások színvonala, és legfőképpen a kidolgozási minőség nem érte el a nemzetközi konkurencia szintjét, a rossz emberi beidegződésekről nem is beszélve. Hogy mást ne mondjunk, a Citroën elektronikusan vezérelt hidropneumatikus rugózásáról nem a fejedelmi kényelem az, ami elsőre beugrik a fejekben, hanem a lehasalva maradt, mozgásképtelen C6 rémképe (amúgy látott már valaki ilyet?), amelynek a javítása űrhajókat megszégyenítően bonyolult, és horror összegeket emészt fel. Hogy ez netán nem igaz, vagy nem ebben a formában, már senkit nem érdekel, ettől függetlenül a modell karrierje bukhat rajta. Hogy az új generációs francia luxusautók milyen sikereket érnek el a jövőben, még nem tudható, de azt a tényt megerősíthetjük, miszerint az anyaghasználat, és a kidolgozási minőség vonatkozásában valóban komoly előrelépés tapasztalható.

Jelen piaci körképünket két részre bontottuk. Első körben megnéztük, mit találnak a Használtautó.hu adatbázisában azok, akik nem ortodox Audi-BMW-Mercedes pártiak, akiket nem érint meg a Lexus mesterségesen létrehozott világa, és akiknek van annyi pénzük a számlán autóvásárlásra, hogy a használt francia kínálat krémjéből kanalazhassanak. Az igazságosság kedvéért ABC sorrendben válogattunk, így a sort a Citroën C6 nyitja.

Ennyire könnyű dolgunk még sosem volt a mazsolázással, mert összesen 3 db autó akadt fenn a C6-ra beállított szűrőn – ha már így alakult, lássuk sorban mindet! A kocsik közös jellemzője, hogy kivétel nélkül dízelmotoros változatok. A 2007-es évjáratú 2.2 HDi Pallas dupla turbós erőforrása csak négyhengeres, a váltó pedig manuális, ami nem igazán illik a C6 karakteréhez – ebbe a modellbe automata szerkezet való, hogy kuplungtaposás és kapcsolás nélkül élvezhessük a kényelmet. A Pallas nem a leggazdagabb kivitel volt a palettán, de végignézve a tartozéklistát, csak a bőrülések hiánya említhető, mint hőn áhított extra, ezen kívül a bi-xenon fényszórótól kezdve az éjjellátó berendezésig anno sok mindent belepakoltak ebbe a négyéves példányba, amely 4 799 000 forintos irányárával már bőven 50 százalékos értékvesztést elkönyvelve kelleti magát. A Pallas mellett két gazdagon kitömött, automataváltós Exclusive várja még új gazdáit, gépházukban a Ford-PSA közös fejlesztésű motorjával, a 2.7 V6 HDi dízellel. Az idősebb autó 2006-os gyártású, órája szerint 93 ezer kilométert futott, és „full extrával” 5 920 000 forintra taksálják, míg az egy évvel fiatalabb, 2007-es kiadású C6-os ázsiója szűk félmillió forinttal magasabban szárnyal: 6 390 000 forintot szeretnének érte kapni, 45 ezer kilométer használat után.

A Peugeot 607-est nemrég mélyebben is kitárgyaltuk, így most csak a legszebbnek tűnő kocsikat emelnénk ide. Egy 2 500 kilométer futott 2.7 V6 HDi Executive Ivory szélvédőjére szemrebbenés nélkül kiírták a 10 999 000 forintos akciós árat – a képekből ítélve a keveset használt, 2009-es modell bemutató autó lehetett, és eladója azzal érvel, hogy listaáron 14,5 millióba került. Leszállva a földre, szép és ennél olcsóbb 607-esekből szerencsére nincs hiány, és nagyjából ötmilliós összegben gondolkodjon, aki az oroszlános luxusautó híve. Ha nem számít a legmagasabb fokú kényeztetés, máris itt van ez a metál ezüst, 40 ezret futott 2.2 HDi, kézi váltóval, bőrülések nélkül 2007-es évjárattal 4 570 000 forintért. Úgy látszik, 4-5 évesen a legmagasabb komfortszint már nem nagyon érvényesíthető az árban, amire bizonyíték ez a 2006-os, tehát ráncfelvarrás utáni, elegáns fekete színben pompázó 607 2.7 V6 HDi, szemet gyönyörködtető világos bőrrel, gyári navigációval, automataváltóval, 124 ezres futásteljesítménnyel. Az irányár: 4 899 500 Ft.

A felhozatalt tekintve a Citroën és a Peugeot között helyezkedik el a formavilágát tekintve erősen polarizáló Renault Vel Satis, amely a három közül a legrégebbi modell, ám ennek köszönhetően a legjutányosabb áron próbálja elvarázsolni a francia luxusautók rajongóit. A sorozat csúcsmodelljét Nissan-eredetű 3,5 literes, V6-os benzinmotor hajtotta, ám ez a fiatalabb, dízel orientált évjáratok között ritka madárnak számít a piacon. 129 ezer kilométerrel találtunk egy 2005-ös példányt 2 390 000 forintért, de ennek a felszereltsége csak alap Expression, nem pedig a non plus ultra Initiale. Ilyen utóbbi Vel Satisból 2003-as volt a keresés idején a legfiatalabb, ezt 100 ezer kilométerrel az órájában 2 290 000 forintos irányáron hirdették meg. Nagy autó, nagy motor – ebben a konfigurációban a 3.0 V6 dCi a nyerő képlet, és ugyan a képek tanúsága szerint az 1,99 millió forintos autó nincs lelakott állapotban, azért elgondolkodtató, hogy 2003-as évjárattal mennyire reális a közölt 103 ezer futott kilométer. A Renault Vel Satis kínálat a 2005-2006-os autókkal tetőzik, 3 millió forintos átlagos áron, de a típus rangjához nem igazán illő 2,0 és 2,2 literes dízelmotorokkal. A kényelem, a megjelenés természetes ezeknél is adott, ahogy erre a 2006-os, 2 990 000 forintos, 169 ezerig hajtott 2.0 dCi Initiale modellre sem lehet különösebb panasz a hirdetés alapján.

A második körben azokra gondoltunk, akiknek nincsenek súlyos millióik fiatal, modern luxuskocsikat vásárolni, viszont a szó átvitt és valós értelmében is mindenáron ragaszkodnak a francia sármhoz, és fütyülnek rá, mit szajkóznak örökösen az ellendrukkerek. Mi azt mondjuk, mindenki üljön olyan autóba, amilyet szeret (és amilyet megengedhet magának), hiszen miért fáj például egy német autót hajtó tulajdonosnak, ha valaki Citroën XM, Peugeot 605, vagy éppen Renault Safrane volánja mögött ülve érez hozzá hasonlóan – most ezek a típusok következnek.

Egy jó állapotú Citroën XM megvételéhez valóban nincs szükség egymillió forintra, ellenben némi bátorságra igen, hiszen a típus nem a megbízhatóságával szerzett magának hírnevet. A különleges forma, a hidrós rugózás, a puha, fotelszerű ülések ugyan hamar meggyőzik az embert arról, hogy az XM páratlan autó, de észben kell tartani, hogy minden porcikája rendszeres és szakszerű karbantartást igényel, vitának helye nincs. Aki ezzel lélekben és anyagilag együtt tud élni, annak tényleg repülő varázsszőnyeg lesz a Citroën, amihez most adunk egy tippet. Karbantartott 2.5 TD Exclusive, 1998-as kiadás, 223 ezer kilométerrel, 900 ezer forintért. Akinek a kényelem mellett extra térre is szüksége van, vadászhat XM Break kombit, ahogy mi is tettük: 200 ezret futott, 1993-as, bőrüléses 2.0i benzines 690 ezerért.
Hirdetés

A 607-es előd Peugeot 605 sem formailag, sem műszakilag nem az oroszlános márka legsikerültebb típusa, mintha a 405-ös felnagyított kiadása lenne, ettől függetlenül sokan kedvelik. Ez a sokaság azonban nem tükröződik a nagyon szerény használtautó felhozatalban, ahonnan viszont könnyen tudtuk kihalászni ezt az 1996-os, csúcs SV felszerelésű, 3.0 V6 benzinmotorral hajtott, svájci importból származó 605-öst, 174 ezer kilométerrel az órájában, lejárt műszakival, 650 000 forintos áron.

A Renault Safrane a hajdani, még a számjelzéses Renault-korszakból származó R25-ös utódjaként jelent meg, de a nemzetközi piacokon nem igazán rezdült meg körülötte a levegő. Létezett belőle extra finom Baccara kiadás biturbó motorral, ám ilyet hiába kerestünk a Használtautó.hu oldalain. Igyekeztünk a legjobb példányt kiválasztani, mind évjárat, mind állapot tekintetében, de csak egy lelkiismeretes hirdetőre bukkantunk, és az ő 2000-es kiadású autójára, amelynek apróbb hibái vannak, és ezek ki is derülnek a leírásból. Akárcsak az imént említett Peugeot 605, ez a Safrane sem a legtakarékosabb változat a maga háromliteres, 24 szelepes, V6-os benzinmotorjával (az aktuális üzemanyagárak ismeretében ilyesmire szokás mondani, hogy pénztemető), ellenben megszerezni sem túl nagy falat: a 850 000 forintos irányárból az eladó szerint bátran lehet alkudni.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2017.10.31. at 20:02
    Permalink

    Na végre nem csak a német&olasz japán autókkal foglalkoznak!!!!!!! Különben ha veszel egy 10-20 éves audit v. bmw-t akkor mindenki azt gondolja rólad hogy egy 20 éves ficsur vagy.. És az is inkább a villogni vágyó 18-30 éveseknek való(audi&bmw.folkszvágen,mercii)

  • 2017.10.31. at 20:02
    Permalink

    Ráadásul ha ezekkel a mellőzött autókkal járunk,nem leszünk közutálat tárgya,mint pl ha Audival,BMW-vel vagy Mercivel járunk(főleg ha az fekete).Nem néz senki maffiózónak,vagy uzsorás kisebbséginek sem.Ma már ez is fontos..

  • 2017.10.31. at 20:02
    Permalink

    “mindenki üljön olyan autóba, amilyet szeret… hiszen miért fáj például egy német autót hajtó tulajdonosnak, ha valaki Citroën XM, Peugeot 605, vagy éppen Renault Safrane volánja mögött ülve érez hozzá hasonlóan” Én ebben a megállapításban látom azt az igazságot, amit ki lehet mondani. A piszkálás jelensége ismert, amikor megvettem a 308-asomat, a rokonságból többen a véremet szívták, hogy miért nem német, miért nem japán, mert azok így, meg úgy, és egy francia csak sz… lehet. Hát nem! Én maximálisan elégedett vagyok, nem bántam meg semmit, szeretem a Peugeot-t, és igen, miért fáj például az audis sógoromnak, hogy miben ülök? Hiába kérdezem tőle, nem tud értelmes választ adni, csak puffog – és halkan megjegyzem, gazdagon szív a TDi motorjával…

  • 2017.10.31. at 20:02
    Permalink

    Jó a cikk. A hidraulikus Citroenek tényleg nagyon kényelmesek. Viszont aki megvesz egy ilyen autót, az jobb, ha számol azzal, hogy valószínűleg nem lesz minden tökéletes az autón (olyan ugyanis, amelyik tökéletes, nagyon ritkán kerül eladó sorba), és a futómű, a hidraulikus rendszer, mind nagyon drága mulatság.

    Ezen kívül kövezzetek meg, de nekem benzinessel valamiért jobban kellene. Biztos többet fogyaszt, de egy diesel egyszerűen nem tudja azt a vezetési élményt biztosítani (legalábbis számomra), mint egy benzines. Az Otto-motor hangja, dinamikája, karakterisztikája nekem valahogy hiányzona, ha ilyen autóm lenne.

  • 2017.10.31. at 20:02
    Permalink

    Nem rossz cikk.Tényleg van élet a német autókon kívül is.Ugyan francia autókról van szó,de meg lehetne említeni a Lancia Kappát,az Opel Omegát ugyanebben a kategóriában.Azok is méltatlanul mellőzött típusok voltak.Mindkettő tágas,kényelmes autó volt,ellentétben az Audival,ami megvalósította a kívül nagy,belül kicsi koncecpciót.

Vélemény, hozzászólás?