Prémiumautó? Olcsón? Renault Mégane Limousine használtteszt
Renault Mégane Limousine 1.9 dCi Automata, 2007 - használtteszt
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Elfogadható árért kimagasló ellátmány - ezt tudta újkorában, ma pedig egészen elérhető a második szériás Mégane.
Nem a legfrissebb, de kétség kívül egyedi a Patrick Le Quément által rajzolt, az Avantime stílusvilágából is építkező Mégane II formája
Magas a far, jól jön a precíz gyári tolatóradar, ez a Mégane makulátlannak mondható
De még mielőtt az autóra térnénk, kezdjük tulajdonosával, aki első saját autójaként vásárolta - igen, lehet némi párhuzam a múlt héten „Elsőnek több mint jó” címmel megjelent Mégane I használtteszttel, de a történet nem csak abban különbözik, hogy itt egy annál jóval drágább, viszont még mindig megfizethető, és persze jóval finomabb autó a főszereplő. Ugyanis gazdája, már a vásárlás előtt Renault-os lett. Első uszkve százezer kilométerét a családja által valaha újonnan vett Thalia 1.4 16V-vel tekerte le. Noha rutinszerűen cserélte a gyújtótrafókat, elégedett volt az autóval, s a boldogan lefutott kilométerek miatt autókereséskor a Renault + dízel + automata preferenciával vallatta rendszeresen a Használtautó.hu adatbázisát - közel egy éven keresztül.
Kormányról vezérelhető a tempomat, illetve a sebességkorlátozó, kormányoszlopról a hifi, az automata váltó az előválasztót oldalra húzva kézzel is kapcsolható
Amikor a gép kiadta a 6 éves, 55 ezer kilométert futott, hazai első forgalomba helyezésű, második tulaj által hirdetett, vezetett szervizkönyves Mégane Limousine-t, már kezdett gyulladni a tűz, amiből a személyes találkozás, illetve a szakszervizes átvizsgálás után szerelem lett. Az eleve a legmagasabbnak számító, s a konkurensekhez képest is igen gazdag Privilége ellátmányon felül ugyanis igen jól felszereltette autóját az első tulaj: világos bőrkárpit, nyitható panorámatető, xenon fényszóró, ülésfűtés és navigáció is van benne. A felnik pedig szerencsére „csak” a Privilége 16 colosai. Tényleg jó kombináció.
Kétségtelen, hogy a világos - ráadásul bőr - kárpitozás növeli a tér- és a minőségérzetet is, de a három- és ötajtós verziókénál nagyobb tengelytávra épülő Limousine eleve tágas
Az ugye megvan, hogy a Limousine (és persze a Grandtour is) 6,1 cm-rel nagyobb tengelytávú, mint az ötajtós Berline és a háromajtós Coupé? A hátsó helykínálat tehát eléggé rendben van - persze négy felnőttnek, aki többre vágyik, az legalább Scénicet, de még inkább Grand Scénicet válasszon! A kétszínű, bőrös utastér finom, a tavaly nyáron 55 ezer kilométerrel vásárolt, mostanra 85 ezret futott autóban a bőr töredezése még csak a sofőr ülésénél jelent meg. Bár a bőrkormány "bőr jellegű" huzata hártyavékony, még egyben van, az ajtóbehúzón viszont látszik, hogy női autó volt.
Alapból 520 literes, a Mégane II sorozat legnagyobbja a Limousine csomagtere, szűk átjárójával persze a legkevésbé bővíthető
Most egyáltalán nem az, inkább fanatikus tulajdonosé, s ez csak hálás lehet a jövőre nézve, ugyanis gazdája még sokáig meg kívánja tartani. Élvezi fényűző ellátmányát, hogy a panorámatető nyitható és szélmentes időben autópályán sem zajos, hogy a xenon fényszóró elég erős, hogy a navigáció frissítve egészen pontos, a legújabb utcákat is ismeri, s maga a Mégane is bejön neki. Nem bánja, hogy a szedán nem is kapta meg a 2,0 literes, már láncos dCi-t (miként a Scénic), én azért megjegyzem, hogy annak a hatfokozatú automatája sokkal finomabb. Ezt egy kicsit meg kell tanulni vezetni, van olyan fordulattartomány (alul), ahol kissé rántva kapcsol. Viszont az autópályás 130 km/óra ezzel is 2700 1/perc körül futható, a fogyasztás akkor is 6,5 l/100 km alatt marad, országúton egy literrel kevesebbel, városban annyival többel kell számolni. Ebben nincs nagy különbség a 2,0 litereshez mérten. Az persze érezhetően izmosabb (130 LE, 300 Nm vs. 150 LE, 340 Nm) és tartósabbnak is mondják. Nagyon persze nem kell aggódni, 150-200 ezer kilométer még ebben is vígan lehet, s az azért nem mindegy, hogy abba (automata váltóval) 8,2, ebben 4,7 liter olaj kell. Ebbe ráadásul csak 30 ezer kilométerenként, a korábban próbált 2.0 dCi Automata Scénic (használtteszt róla itt) meg 15 ezer kilométerenként kéri a cserét. Egyértelmű, hogy utóbbi a szimpatikusabb, de a részecskeszűrő miatt előírt RN 720-as szabványú kenőanyag nem olcsó. Igen, részecskeszűrő ebben is van, elvileg gondozásmentes, teljes élettartamot kiszolgáló. Ebben az autóban viszont már cserélték, még az első tulaj, 40 ezer kilométernél. Lehet köpködni, hogy lám, ilyen egy Renault, ám nyugalom, nem történt semmi egyéb, mint az, hogy a tulaj nem a használati módhoz illő modellt vásárolta, a vidéki kisvárosban használt autó, nemhogy részecskeszűrőt regenerálni, rendesen bemelegedni sem nagyon tudott. Aztán jött a hiba, a szervizben felvilágosították, s autóját le is cserélte, beleszeretett egy hölgy, aki aztán belátta, túl nagy neki a 4,5 méteres Limousine. Ezek a lépcsők kellettek ahhoz, hogy mostani gazdája újkori árának nagyjából a negyedéért tudja megvenni hatévesen, vezetett szervizkönyvvel igazolt kevés kilométerrel.
Elöl dupla rekeszesek az ajtókárpitok, palackok hátra is rakhatók. A feláras bőrből az ajtókra is bőven jutott, a hátsó rolók a Privilége szinttel jártak
És milyen most az újonnan prémiumos Mégane? Tényleg még ma is finom. Az utastér 85 ezer kilométerrel újszerűnek mondható, a csomagtér abszolút makulátlan. A futómű még nem lóg, halk koppanás nagyritkán hallható belőle, a kormányzás rendben van, miként a fékrendszer is, persze meg kell jegyezni, a motorféket nem adó automata miatt már betéteket és tárcsákat is kellett cserélni (a kuplungmentes kényelemre szavazóknak számolniuk kell a fokozott kopással). Mai dízelekhez mérten az 1.9 dCi nem a legfinomabb járású, korában a jó középmezőnybe számított. Hangosabb, mint az 1.5 dCi, talán halkabb, mint a láncos 2.0 dCi – automatával ez volt az egyetlen gázolajos a négyajtós Mégane-ban. A Mégane-tól megszokottan kényelmes az elvével sablon, hangolásával komfortos, elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros futómű, s az 520 literes, üléshajtással szűk átjáróval bővíthető, ám síalagutat sajnos nem adó csomagtér is jó utazóautóvá teszi a Mégane-t. Tulajdonosa sokat is megy vele, szereti, karbantartja, hidegen nem hajtja, hajtás után hűlni hagyja.
Automata a klíma, a fejegység már MP3-olvasós, van CD-tár is, a navigáció frissítésével naprakész, az első ülések fűtőszálasak, a kézifék egyedi, de nem elektromos
Kemény alkuval alakult tavaly nyáron a vételár, s az eléggé kedvező lett: 1,85 millió forintért lehetett megkaparintani a fullos Mégane-t. A kevés kilométer jó állapotot adott ugyan, de a karbantartásra azért kellett költeni, időszerű volt a vezérműszíj cseréje, vízpumpával és egy komplett karbantartással, új fékolajjal 167 440 forint volt a „nagyszerviz”, azóta volt egy újabb revízió 40 ezerért, nem tervezett karbantartásként egy fűtéscső cseréje figyelt be 27 ezerért. Meg még kellett két garnitúra gumi, a télihez csak a játék kedvéért külön 16 colos (ráncfelvarrás előtti, szintén Privilége) alufelnikkel. Összességében így is ráment a lealkudott 500 ezer forint az autóra, ám még így is nagyon jó vétel volt. Másik márkától nemigen lehetett volna ilyen kaliberű autót találni. Mert a legtöbbek szemében ez csak egy „ócska francia”, a tulajdonosa szerint pedig semmivel sem rosszabb, talán még jobb is, mint a legtöbb konkurens, csak a karbantartást nem szabad elspórolni. Én vele értek egyet. És ti?
Jocka, az Espace hogy jött be neked? Nekem is az van, 2.0-s, Initiale, aut.váltós. Sztem a legjobb ár-érték arányú 7 üléses, bazi nagy raktérrel, akár két felnőtt bicajt is bele lehet tenni szétszerelés nélkül – mondjuk pl. Thule bicajtartót nem lehet venni hozzá. Viszont egyszer már a turbot kellett javíttatni, egyszer meg a váltó állt be elektromos hiba miatt. Azért még nem adjuk el…. :))
De gondolom nem autópályán adódik a 6,4, ahogyan zömében teljesíteni szokták az igazán hosszú távokat. Országúton egy 1.5 dCi is 4,5 liter körül fogyasztana, és akkor azért elég jelentős a százalékos különbség.
Ez jó rövid távokra benzines,hosszabb távokra dízel 😀 Én benzines renault fluencet vettem 6,4 az átlag fogyasztásom városon kívül,városban ugye több,gondolkodtam dízelen de nem mertem venni.Viszont ha milliomos leszek rövid távra tartok egy benzinest,hosszabb távra meg dízelt 🙂
Egyetértek azzal a véleményeddel, hogy a francia autó (dízel) semmivel sem rosszabb a németnél. A köztudatban legtöbbször még nem ez jelenik meg, pedig ezzel egyre több autós szembesül. Persze az autó nem csak a motorból áll, ami itt fő téma. Ott van még a futómű és a karosszéria is, mint főegységek, ami egy „jó autó” ismérveit tekintve inkább a motor elé sorolható. Ez a két egység a főszereplő abban, hogy prémiumról stb. van e szó, illetve milyen kényelmi-használhatósági sajátosságokkal rendelkezik.
A lényeg az, azért írtam mert sokan leszólják a Francia kocsikat és istenítik az olyan, vagy szarabb németeket a tényleg elavult dízeleikkel!
Az 1.5 Dci egy jó motor, keveset fogyaszt de hajtókar csapágyat kell cserélni, ÉS akkor mi van? Kicseréli a tulaj és megy tovább!
Mennyivel jobb hallgatni egy kerregő PD dízelt ami semmivel sem jobb és sokat fogyaszt!
igen, nekem is dízel van. De valami oknál fogva az enyém nem húzza a koromfelhőt utánam!
A kipufogó cső vége fém színű és ha kicsit belenyúlok az ujjammal nem lesz kormos!
Lehet azért mert nem Német csoda járgány! 🙂
Ha jól emlékszem Te is dízellel jársz.
[i]„Hosszú távokra? Dízel kell. Rövidebbekre? Benzines.”[/i]
Ezt a szlogent szokták hangoztatni, de véleményem szerint ennek az üzemanyag fogyasztási adatok ellent mondanak. Egy benzinmotor rákfenéje éppen a hidegindítás, és gyakori hidegindítások esetén, azaz rövidtávokon kétszeres benzinfogyasztást is könnyedén produkál, mint országúton. Dízelnél megközelítően sincs ekkora különbség. Vagyis benzinesnél a rövidtávok 100%-al is megdobhatják az országúti fogyasztást, még dízelnél legfeljebb 25%-al. Sajnos az üzemanyag rendkívülien drága, és egyre drágább lesz.
A hozzá nemértés a legnagyobb baj. Sokan veszik az elavult német traktormotoros szarokat, aztán azok is elromlanak de az nem számít mert német!
A hajtókar csapágy csere csak a hülyéknek jelent gondot, aki tudja, hogy mihez kell nyúlni és mikor annak ez semmiség.
Egy métert nem mennék a veselerázós traktormotoros koromokádó szarokkal!
A hajtókarcsapágy az 1.5 dCi betegsége, más baja viszont nincs, elég tartós, takarékos darab. Szerintem alapvetően arra kell figyelni, hogy mire vesszük az autót. Hosszú távokra? Dízel kell. Rövidebbekre? Benzines.
Pont három éve vettem egy 2003-as Renault Megane Limousine-t (1,5 dci 82 LE) 139.000 km-rel, ismerőstől. Máig 38.000 km-t, alapvetően rövidebb távokon hajtottam bele. Fogyó-kopó alkatrészeken kívül csak ablakemelő kapcsolót kellett cserélni, még sosem hagyott cserben. Fogyasztása 4-5,3 l között. Folyamatosan karbantartott, olajcsere évente. Egyébként első Renault autóm, de szerintem a típus indokolatlanul van leszólva, baráti körben is több kifogástalanul szolgál.
Sajnos egyet kell értenem veled, de csak részben. Itt nem a Renault-val van probléma, hanem a komplikált, feleslegesen túlbonyolított dízelekkel, ami lehet akár Nissan, Volkswagen, Ford …stb.
Jómagam a második Rönomat használom, persze benzines volt a Senicem is, és a nem rég vásárolt Espace is. Elég komolyan körbe jártam és kérdezgettem a szerelőket, hogy milyen motorral érdemes egy ekkora autót megvenni használtan. Egyetlen dízelt se ajánlottak, de mondjuk a benzinest se, mert sokat fogyasztanak, és kevés a választék is. Ez így is volt, de mivel nem egy flottát akartam, elég volt egy jó autó, ezt meg is találtam egy 2.0Turbo automata váltóval, kb. 10 literes fogyasztással.
Az 1.5 dci-röl is lebeszéltek amikor a Scenicet vettem anno, állítólag nagyon alul vannak méretezve az alkatrészei, pl. 150000km-nél hajtókar csapágy csere??? Bontós ismerősöm mondjuk imádja, mert ezekből a széthullott motorokból él.
Igazi esti mese gyerekeknek.
Bolond pénzember vesz egy fullos diesel rönót sok sok millióért, 1km-es távokra. Részecskeszűrő elfossa magát, mondják neki adja el, el is adja sok sok millió buktával. Jön egy másik bolond (nő), rájön h mégsem ez kell neki (vagy valami másra jön rá, ez most mindegy), szintén eladja iszonyat buktával és meg is jön a harmadik balek aki 2,3-at locsol egy 7 éves rönóra, amivel csak most száll fel a szopórollerra, de nagyon keményen.
Cseng a vekker és örüljetek, hogy más a főszereplő, ti csak álmondtátok az egészet…
30ezrenkent olajcsere, ebben, aha, itt premium maximum a javitasi koltsegeknel lesz majd kesobb
A cikk írójával értek egyet. Nekem az autóm karbantartása mindig fontos volt de ez nem jelent mást mint az előírt karbantartások betartását. 19 éve Renaulttal járok. Volt belőle benzines és kettő diesel. Összesen 500.000 km-t mentem velük. Az út szélén sosem álltam és a két olajcsere között sosem kellett olajat utántöltenem egyikben sem és a dízelek fogyasztása is nagyon jó. Jelenleg Megane Grandtour 1.6 dci-m van és azt kell mondjam ez az új 1.6 os nagyon jól sikerült. A fogyasztása 4,5-5 l és nagyon jó erőben van. Meglátjuk, hogy milyen irányba fejlődik a Renault aszerint döntök a további autóim felől. Minden vásárlásnál megnézem a konkurenciát is, ez most sem volt másként. A Skoda Octavia volt még versenyben de az 1.6 Tdi köszönőviszonyban sincs az 1.6 dci-vel. És ez volt a döntő szempont a számomra.