Prémium kerekes kunyhó – Mercedes Marco Polo

Folyamatosan fejlődő, de a lényegét sosem vesztő életstílus a kempingezés. Az egyszemélyes sátortól kezdve a luxus lakóbuszokon át a hotel méretű jachtokig szinte mindent nevezhetünk annak, amivel valaki nem kialakított helyen pihen meg éjszakára. A nomád forma és a luxus életmód között persze megszámlálhatatlan lehetőségünk akad, amiket épp a személyünk alakít ki, mennyit tudunk, vagy akarunk rászánni, mik az igényeink, a lehetőségeink stb… Mára erősen lefelé ível a kempingezők átlagéletkora, nem is azért, mert egyre többen tehetik meg, leginkább életstílussá vált a kempingezés.

Egyszerűen vagány és menő, hogy valaki egy lakókocsival elindul, és ott alszik, ahol akar,

vagy kedve tartja, és ebbe a világba ad belépőt a Mercedes legkisebb lakóautója, a Marco Polo. A V-osztályra épülő lakóautó persze egyenesen a prémium szegmens és a VIP sátor szőnyegéhez szállít minket, vagy épp oda, ahova csak szeretnénk, hiszen ez a lényege. Sosem kempingeztem még, nálam ez kimaradt, de minden évben vártam, hátha eljut hozzánk egy ilyen Marco Polo, vagy valami hasonló méretű teszt lakóautó. Most végre megérkezett, bár az időjárás annyira nem volt velünk, épp az ősz első hideghullámát sikerült elkapnunk, de üsse kő, az időjárás nem állít meg egy igazi kempingezőt. Hogy alapos lehessen a teszt, beterveztem egy éjszakát is, de nem a kocsibejárónkon, annál azért szebb helyen szerettem volna ébredni.

Amúgy is épp megérkeztek a darumadarak, minden évben útba ejtik hazánk egyik legszebb természetvédelmi övezetét, hogy megpihenjenek, így a Hortobágyra autóztunk mi is.

Ilyenkor némelyik több hetet is eltölt a Hortobágyon, napjaikat kajálással töltik a szántóföldeken, estére pedig visszahúzódnak a tavakra, ahol a vadállatok nem érhetik el őket. Közel 100 000, gólyánál nagyobb méretű madárról van szó, amik hajnalban és este szinte együtt indulnak el és húznak át óriási hangzavarral a békés települések felett. Egy ilyen természeti csodára kelni a felkelő nappal együtt szinte elmondhatatlan élmény. Ilyeneket lehet átélni egy olyan belépőszintű lakóautóval is, mint a Marco Polo. Méretügyileg nem nagyobb egy hosszított V-osztálynál, 5140 milliméter hosszú, tükrök nélkül 1928, azokkal 2249 milliméter széles. Magassága az, amire fontos figyelni, mert 1980 milliméter, amivel a legtöbb hazai parkolóházba és mélygarázsba már épp nem fér be, a 2 méteres belmagasság nálunk elég ritka. Csak annyival magasabb egy V-osztálynál, amennyit az összecsukott sátortető rátesz. A Westfalia felnyitható sátrával nyitott állapotban közel 3 méter magas a Marco Polo, mozogni még véletlenül sem ajánlott így egyrészt a szerkezet épsége, másrészt a nem felmérhető magasság miatt. A Westfalia egyébként az egyik legrégebbi partner a Mercedesnél, de valójában a legtöbb autógyártónál, akik lakóautót forgalmaznak.

A sátor nyitása rém egyszerű, bent az elöl ülők feje feletti tetőablak két szélénél található csatokkal oldható, majd egyszerűen fel kell löknünk.

Előtte ne felejtsük el kinyitni az ajtókat, úgy egyszerűbb lesz a légnyomás miatt mind kinyitni, mind becsukni. A zárás egyébként érdekes, a fentről lógó szalagot meghúzva húzhatjuk le, de a harmonikafal belső oldalánál lévő Push feliratot is meg kell nyomnunk egy pillanatra, ilyenkor a kint lévő vezetőszárat illesztjük össze. Ez azért kell, hogy véletlenül ne záródjon le, bár amúgy is dögerős teleszkópok tartják, de ki tudja, lehet, hogy van az a hómennyiség, ami már le tudná nyomni. A sátor alatt egy kétszemélyes ágyat találunk vékony, de puha, minőségi matraccal, alatta furcsa tenyérnyi támaszokból kirakott ágyrácsot. Hosszban két méter, átlagos mérettel kényelmesen elférni rajta és még szellőztetés is van benne állítólag, hogy fölfelé is jusson a friss, vagy épp a meleg levegőből. A Marco Polo Horizon egy ötszemélyes busz alapvetően, de rendelhető hozzá két plusz ülés, amit a tesztautóból most gondosan kivettek, azok mozgatása ugyanis nehéz és ki kell venni ahhoz, hogy az alsó ágyat kialakítsuk. Azt az alapáras, három helyes leghátsó üléssorból kapjuk meg, ami teljesen vízszintesre nyitható. Hosszban ez még nem elég, a csomagtartóban lévő vastag, minimálisan párnázott, de különlegesen merevített kalaptartóval együtt ad ki két métert, széltében pedig elvileg három főnek elég fekhelyet. Itt számoljunk inkább kettővel, max gyerekekből három. Erre kerül egy vékony gyári takaró, aminek valószínűleg az egyenetlenségeket, az ülések formázását kéne kisimítania, valójában még a fönti matracot rárakva is ugyanúgy éreztük a hátunkban az ülés formázását, ide okosabb volna egy teljesen sík, egybe háttámlás pad használata. Minden esetre kis jóindulattal meg lehet neki adni, hogy kényelmes volt az éjszaka, de ebben nem csak a matracnak volt nagy szerepe, hanem a fűtésnek is. A tesztautóból most nem maradt ki az állófűtés sem, ami a tankból használ gázolajat hő termelésére, és saját akkumulátorról vesz áramot a vezérlésére. Egyhuzamban úgy 40-45 percet megy, egyszer sem mértem, de nem tudjuk úgyhagyni egész éjszakára, viszont pár perc alatt fel tudja fűteni simán 24-25 fokra a kabint, ami egy-két óráig kitart, aztán lehet újraindítani, ehhez van távirányító is, hogy ne kelljen fölkelni a fekhelyről.

A kabin átalakítása melós, de van benne egy különös élvezet.

A gyári, tapadókorongos takaróval befedjük belülről a szélvédőt és az első ablakokat, megfordítjuk az első üléseket és behúzzuk az összes függönyt a kíváncsi szemek elől elrejtőzve. Két tenyérnyi ledes olvasólámpát kap a felső szint, amik ha le van csukva, pont úgy hajthatóak ki, hogy az alsó szintet tökéletesen bevilágítsák. A hely szűkös, de ketten bőven elfértünk. A fürdést és a mosdást ilyenkor az autón kívül kell megoldanunk, épp ezért béreltem helyet egy kempingben, meg amúgy is, értem én a vadkempinget, de elsőre inkább kapu mögött szerettem volna. Van egyébként lehetőség a Marco Polónál is, hogy legyen benne víztartály és még zuhanyrózsa is akasztható a kinyitott csomagtérajtóra.

Kérhető bele komplett konyha is, olyankor bent a teljes bal oldalt egy szekrénysor foglalja el, és nincs bal oldali tolóajtó, valamint csak két férőhelyes az alsó szint.

Végtelenül kényelmes megoldás, hogy a tolóajtók és a csomagtérfedél is gombnyomásra mozognak, már csak egy főkapcsoló kéne hátra, amivel az összes belső világítást egyszerre kapcsolhatjuk le. Hosszabb táborozáshoz egyébként jól jön az oldalt kívülre kihúzható, kb 3 négyzetméteres napernyő, ami alá kiülhetünk reggelizni, ebédelni, játszani, vagy bármi, ott ahol csak akarunk. A minőségi anyagok mellett a megoldások, a berendezések mozgathatósága, a kallantyúk, szinte minden, amihez hozzá kell érnünk, az ügyesen és kényelmesen formált, valamint mindenen van valamilyen kárpitelem, így csupasz fémet csak az ülések alá kukkantva látunk. Sokat változott a V-osztály, a frissítéssel főleg merevségét érzem végre jónak.

A kivágott tető ellenére is jóval merevebb érzete van, mint a legelső tesztautónak volt évekkel ezelőtt.

Pedig épp egy ilyennek nézné el az ember, ha csavarodna, zörögne itt-ott, mozgolódnának a kárpitjai, de nem. Ahogy elindulunk a Marco Polóval, teljesen elfeledteti, hogy egy komplett szobát cipelünk magunk mögött. Lehet, hogy ez más, ha benne van a konyha is, mindenesetre így nagyon személyautós. Csöndes is, kiválóak a hangszigetelései, igazi utazós, kényelmes mikrobusz. Vezethetősége nagyon személyautós, a vezetőülés magasra került, de nagyon jól beállítható, a kormányzása közvetlen és keveset fordul a volán, végtelenül egyszerű ezzel a nagy testtel is manőverezni. Nem csak új arcot, de új motort is kapott, ez egy kétliteres, 239 lóerős négyhengeres dízel, amihez jár a 9 fokozatú hagyományos bolygóműves automata váltó és a 4Matic állandó összkerékhajtás is. Annyira gyorsan váltogat, hogy teljesen észrevétlenül teszi a dolgát, az erő pedig nem kevés, autópályatempóról is gond nélkül gyorsít a jelentős homlokfelület ellenére is. A kétméteres magasság már okot adna arra, hogy dőljön kanyarban, pláne a felépítménnyel a tetején, de a valóságban egész nagyokat lehet vele kanyarodni bármiféle kényelmetlen megmozdulás nélkül.

A motor hangja csöndes, gördülési zajból is kevés jut be, nagyon pihentető odabent.

A Marco Polóhoz is elérhető egy halom kényelmi extra, ami a legtöbb Mercedes személyautóhoz is. Ilyen például az online kapcsolatos, élő forgalominfós navigáció és az internet böngészési lehetőség is a multimédia kijelzőjén keresztül, ami sajnos itt még nem érintőkijelző. Szerencsére még hagyományos USB csatlakozókat találunk a Marco Polóban, de lassan kezdhetjük beszerezni az USB-C átalakítót, mert egyre inkább az új megoldás a jellemző. A V-osztály autóként minőségibb érzetet kelt, mint a frissítés előtt, és belépőszintű lakóautóként is elég jól vizsgázott. Persze lehet még magasabbra felszerelni, kérhető külső energiaforrás-csatlakozó, mosogató és még egy halom hasznos extra, ha tényleg komolyan gondoljuk. Kirándulni viszont ezzel is tökéletesen lehet, és olyan csodálatos helyeken alhatunk vele, ahol azelőtt soha. Az új élmények tárháza ez, aminek lényegében csak a fantázia szab határt.